Cselgáncs: „A kemény munka mindig meghozza a gyümölcsét” – Neu Gábor
Mint arról beszámoltunk, Neu Gábor vehette át A hónap utánpótlásedzője szeptemberi díját. A 44 éves cselgáncsedző azt követően részesült elismerésben, hogy tanítványa, Szabó Réka bronzérmet szerzett az 52 kilósok mezőnyében a pozonyi junior Európa-bajnokságon – ezzel a magyar küldöttség egyetlen dobogósa lett az U21-esek kontinensviadalán. A kitüntetett szakember immár 24 éve erősíti a Budapesti Honvéd szakosztályát, ahol előbb versenyzőként, majd edzőként alkotott maradandót a junior- és az ifjúsági korosztállyal foglalkozva. A tanítványai az elmúlt több mint másfél évtizedben jó néhány érmet nyertek a korosztályos világversenyeken.
„Mindenekelőtt hatalmas megtiszteltetés, hogy megkaphattam ezt a díjat – mondta Neu Gábor az Utánpótlássportnak. – Először kicsit meglepődtem, de természetesen nagyon örültem az elismerésnek. Nyilván, a junior Eb-bronz nagy dolognak tekinthető, de a magyar sport van annyira erős és eredményes az utánpótlásban is, hogy önmagában ezzel a sikerrel előzetesen nem hittem volna, hogy kiérdemelhetem ezt a címet.
Ugyanakkor persze annál büszkébb vagyok rá, hogy végül rám esett a választás, és dzsúdósként én, illetve ezáltal a sportágam kapta meg a kitüntetést. Jól esik, hogy ilyen formán elismerik az utánpótlásban végzett munkámat.
Alapvetően számomra a tanítványok visszajelzése a legfontosabb, az adja a legtöbbet, viszont mint erkölcsi és szakmai elismerés, ez a díj szintén rendkívül sokat jelent nekem, és megerősít abban, hogy jó úton járok, illetve járunk együtt a Honvédban.”
A Szabó Tiborral közösen felkészített tanítványa, Szabó Réka bravúros teljesítménnyel, némi meglepetésre lett bronzérmes a szlovákiai junior Eb-n, hiszen elsőévesként állhatott a dobogóra, és pályafutása eddigi legnagyobb sikerét elérve, először nyert érmet világversenyen.
„Rékáról azt kell tudni, hogy nagyon régóta magas szinten űzi ezt a sportágat, és rengeteg munkát, erőfeszítést tett bele az évek során, hogy sikeres legyen. A korosztályos válogatottban rendre ott volt a helye, viszont az igazán kiemelkedő eredmény sokáig nem jött össze neki. Az ifjúságiak között például az első Európa-kupa-érmét az utolsó versenyén, tavaly Győrben sikerült megszereznie. Mindezt úgy, hogy legalább annyit, hanem akár többet dolgozott, mint a nála egyébként jóval sikeresebb, Európa- és világbajnoki érmes versenyzők. A juniorkorcsoportnak idén úgy vágott neki, hogy elsőévesként nem voltam rajta teher, nem támasztottunk különösebb elvárásokat felé az eredményesség terén.
Az elvégzett munka persze ott volt benne, majd jött a pozsonyi Eb, és egyszer csak minden összeállt neki azon a napon. A nagy szíve és a technika tudása egészen a dobogó harmadik fokáig repítette, és meghozta azt a régóta áhított sikert, aminek nyilván mérhetetlenül örültünk.
Bizonyos szempontból persze mondhatjuk, hogy meglepetés volt tőle ez a teljesítmény, de annyira mégsem, hiszen tudtuk mire képes, és benne van a nagy eredmény. Bízunk benne, hogy ez a bronz most ad neki egy jókora önbizalomlöketetet, mert ismerve a képességeit, továbbra is elvárjuk tőle ezt a szintet.”
Amikor edzői hitvallásáról kérdeztük, a díjazott így összegzett:
A fiatalok között mindig azokat szoktuk keresni, akik igazán elkötelezettek a sportág mellett,
és valóban hajlandóak áldozatokat hozni, illetve elvégezni azt az elképesztő mennyiségű melót, ami ahhoz kell, hogy valaki ténylegesen sikeres versenyzővé váljon. Amikor utánpótlásedzőként azt kérdezik tőlem, hogy ki a tehetséges, mindig azt szoktam válaszolni: aki felveszi a munkát, aki elhivatott, kitartó és fanatikus a dzsúdó iránt. Számomra ez fejezi leginkább a tehetséget.
Alapvetően nagyon hiszek a munkában, már a gyerekkortól szisztematikusan felépített, sok és kemény munkában, mert az előbb-utóbb mindig meghozza a gyümölcsét.
Maradva Szabó Rékánál, az ő esetében is ezt láthattuk: én még a kudarcok idején is mindig csak azt hajtogattam neki, hogy dolgozzon tovább, az igyekezetének meglesz a kézzel fogható eredménye, és hál'istennek így is lett, a junior Eb-n végre beérett a sok erőfeszítése az érem formájában.”
(Kiemelt képen: Neu Gábor Fotó: Vasas Attila)
