Spanyolul tanulják a sémákat

A Possilipo azonban nem bírt a Vuliagmenivel; azok után, hogy Kásás Tamásék a görögök otthonában 7–7-es döntetlent harcoltak ki, mindenki biztosra vette a hazai diadalt. Jóllehet erről senki sem kérdezte az athéni együttest, amely iszonyatos tartásról tanúbizonyságot téve állta a rohamot. Az elődöntőbe jutás végül is aranygóllal dőlt el (Jerisov nyugtatta meg az olasz publikumot). A háromesélyes variáció tehát így festett: Posillipo, Sabadell, Volgográd.
A nagy hirig után még közel egy órát kellett várni, hogy Angella úr a francia delegátusból kihúzza az elődöntő párosítását. Kell-e mondani, addig is találgatással, esélylatolgatással múlatták az időt a címvédő tagjai. A volgográdi időutazásra senki sem szavazott, az olaszokat pedig leginkább a Steinmetz család kívánta elkerülni. "Majd a döntőben!”–reménykedett a kiváló játékosok édesapja, a nemkülönben szép karriert befutó Steinmetz János, akinek véleményével Ádám és Barna is egyetértett.
Szóval a kakukktojás, ha nevezhetjük őket így, a Sabadell gárdája volt –és lőn, mintha kívánságműsor volna, a spanyolok testén át masírozhat tovább a címvédő.
"Azt hiszem, a három lehetséges ellenfél közül a legideálisabbat kaptuk. Persze a legjobb négy között nem lehet gyenge csapatot találni, nyilvánvalóan jól összerakott, komplett együttesről van szó, amellyel szemben meg kell ragadnunk a lehetőséget” –vélekedett Somossy József, aki a szombat esti találkozóra is kitért. Sokáig semmi jel nem utalt arra, hogy a végső dudaszót megváltóként várja a piros-kék armada, hiszen csodálatos védekezéssel, Kósz Zoltán bravúrjaival, Madaras Norbert előnygóljaival 5–2-re lépett meg. Az összesítésbeli négygólos előny (csak a rend kedvéért: Herceg Noviban 5–4-re nyertek Vargáék) azonban mintha altatóként hatott volna, a szerbek nem adták fel, mindinkább közelebb férkőztek a hazaiakhoz. Két perccel a lefújás előtt Jokics négyméteresével egyenlítettek, hovatovább a frászt hozva a címvédő legénységre, no meg a továbbjutást sokakkal együtt már elkönyvelő lelkes szurkolótáborra. Visszacsengtek hát a mester szavai, aki kőkemény, szoros derbit várt…
"Szenzációs kapusuk van, mindent erre áldoznak” –magyarázta a nagyot fújó edző mintegy két perccel a végül 5–5-tel záruló találka után. A Jadran az utolsó percben kivívhatta volna a hosszabbítást, midőn az emberfórt kétszer is a blokkba zúdították odaát, ám szerencsére Binder Szabolcs lehalászta az ellenfél centerbejátszását. Belegondolni is rossz, mi lett volna, ha…
"Nem először fordult elő ilyesmi. Stabil a csapat, a rendszer működik, határozottan, keményen kezdjük a meccseket. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy a gyengébbek ellen végig tartani tudjuk ezt a ritmust, a komolyabb játékerőt képviselő riválisok ellen viszont fejben elkezdünk visszaesni –állapította meg immáron kettőt aludva a történtekre a Vasas szakvezetője. –Szükség lenne egy játékosra, aki a vízben irányítaná a menetet, egy vezérre, mint volt tavaly Székely Bulcsú, aki ugyan a szélen szerepelt, de a maga pörgős stílusában, hangosan vezényelte a társaságot. Ez most nincs, így egy lehetőség adódik számunkra: bizonyos sémákat betanulni, az automatizmust beállítani. Ehhez azonban magabiztosság kell, amit csak kellő meccsszám után érhetünk el. Tudjuk, hogy ez a játék veszélyt hordoz magában, halogatjuk a kivitelezést, de iparkodnunk kell, hiszen eszméletlenül rövid a szezon.”
A negyeddöntőt a jobb csapat élte túl, ezen a véleményen van a párharc angyalföldi hőse, Kósz Zoltán is. "Megérdemelten jutottunk tovább, ám azt még nem sikerült megfejtenünk, hogy miért csak három negyedig megy a szekér. Remélem, mihamarabb átlendülünk ezen a ponton”–így az olimpiai bajnok kapuvédő, aki saját teljesítményét szerényen értékelte, inkább a társak kiváló védekezésére helyezte a hangsúlyt: "Az idegenbeli találkozón talán nagyobb szükség volt a bravúrjaimra, jobban is ment a védés. Az, hogy most is csak öt gólt kaptunk, főleg az előttem játszók érdeme, igen jól takarítottak a védőink.” Természetesen az elődöntőről is beszélt a klasszis."Nem szokásom ugyan efféle kijelentéseket tenni, de ezúttal kivételt teszek: a legkedvezőbb ellenfelet kaptuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy már a döntőben volnánk, ám úgy vélem, jó esélyeink vannak erre” –mondta a csapatkapitány, akinek szavait már csak azért is külön figyelem övezi, mert négy esztendeje már szerepelt a KEK-ben a Sabadell ellen. Akkor könnyedén ejtette ki a spanyolokat a Fradi, ezúttal a Vasason a sor.

Kiss Csaba szerint a Vasas esélyesebb a továbbjutásra

"Tudtuk, hogy az elődöntőben már nem kaphatunk a Duisburghoz hasonló csapatot…”–kezdte Kiss Csaba, a Sabadell balkezes Európa-bajnoka, válogatottunk tagja. A szegedi fiatalemberre az ominózus négy évvel ezelőtti KEK-negyeddöntőn figyeltek fel a spanyolok, mikor a Ferencváros szekerét húzva brillírozott a Komjádi uszodában. A következő évben szerződést ajánlottak számára, ő meg köszönte szépen, elfogadta azt. Talán ennek is betudható, azóta szárnyal az együttes, sorra döntögeti csúcsait: előbb a spanyol kupában, majd a bajnoki sorozatban szerzett ezüstérmet, ezúttal pedig a KEK-ben javított. "Bárhogy is alakul a további sorsunk, a klub fennállásának legnagyobb sikere, hogy elődöntőt játszhatunk egy nemzetközi kupában”–mesélte a légiós, majd hozzátette: "Jóval esélyesebb a Vasas, ám azon leszünk, hogy borítsuk a papírformát. Talán annak örülhetünk, hogy idegenben kezdünk, jó lenne szoros meccset játszani Pesten, hogy aztán hazai környezetben megpróbáljuk a lehetetlent.”
A Sabadell a spanyol bajnokságban pillanatnyilag a harmadik helyet foglalja el –csupán a Barcelona és a Barceloneta előzi meg. Kissen kívül az oroszok kapusa, Makszimov érdemel említést, továbbá a Marcos, Ballart kettős. Utóbbi játékos szereplése amúgy kérdéses a Vasas ellen, elvégre az együttes gólvágója – azok után, hogy fájós vállára rájátszott – az orvosok tanácsát betartva hetek óta nem edz. Nem lenne olyan nagy baj, ha csak a lelátóról nézné a két meccset (február 15/16.; március 1/2.).