Vizes vb: egy zacskó csokinak köszönhetjük Betlehem Dávidot

– Tényleg majdnem feladta?
– Kicsi voltam még... – válaszolta Betlehem Dávid, a Balaton ÚK Veszprém 18 éves nyílt vízi úszója, aki a budapesti világbajnokságon a váltóval ezüstérmet szerzett, 10 kilométeren az ötödik, 5 km-en pedig a hetedik helyen végzett.

– Elmondja a történetet?
– Nagyon utáltam kiskoromban az úszószemüveget, mert sötét volt, állandóan bepárásodott, és inkább nem használtam, csakhogy anélkül meg mindig begyulladt a szemem. Édesanyám közölte, hogy vagy felveszem a szemüveget, vagy nem megyek többet az uszodába. Én meg azt válaszoltam, oké, akkor keressünk egy másik sportágat.

– Hála istennek maradt az uszodában – mi hozott megoldást?
– Az egyik társam anyukája leültetett az uszodában a padra, és kifaggatott, többek között azt is megkérdezte, mi kellene ahhoz, hogy felvegyem az úszószemüveget. Én csak annyit mondtam, hogy csoki, mire kaptam tőle egy nagy zacskóval. Azóta felveszem a szemüveget.

– Zalaegerszegen úszott tizenegy éven keresztül, ám jött a Covid, majd egyéb nehézségek, és eléggé mélyre zuhant.
– Igen, akkor attól féltem, tudok-e egyáltalán normális életet élni... Nagyon nehéz időszak volt, és egy szakemberrel történt konzultáció után eldöntöttem, vagy abbahagyom az úszást, vagy ha folytatom, akkor csak Veszprémben.

– Miért éppen ott?
– Elsősorban Rasovszky Kristóf miatt. Láttam az utat, amit addig bejárt az edzőjével, és az éppen passzolt az én elképzeléseimhez is. Szokolai László egyből igent mondott a kérdésemre, mehetek-e hozzájuk, és szép lassan kialakult minden: mára megszoktam Veszprémet, azt, hogy a szüleimtől távol vagyok – egyébként Kalmár Ákossal lakom együtt.

– Ugye jobban teszem, ha nem faggatom erről a közös lakásról?
– Takarítani egyikünk sem szeret, mosogatni pláne nem.

– Inkább menjünk az uszodába: kifejezetten jó csapatba került.
– Tavaly nyáron hasított belém, amikor Kristóf második lett a tokiói olimpián. Mi is átéltük a sikerét, vele edzettünk mindennap előtte, együtt mentünk az úton – azt éreztem, kicsit része vagyok annak a remek eredménynek. Hogy így van, azt Kristóf ki is fejezte, amikor ott álltunk egymás mellett, fogtuk az olimpiai ezüstérmét, helyére került bennem minden, végérvényesen tudatosult, hogy mi nem csak szórakozásból járkálunk le az uszodába.

– Másfél éve készül Veszprémben, az eredményeinek köszönhetően pedig már ott tartunk, hogy a „Balatoni cápa”, azaz Rasovszky Kristóf után immár van egy kiscápánk – a Lupa-tavon mindenki így szólította önt. Örül ennek?
– Jólesik, de ahogy a lányok sem akarnak kis Iron Ladyk lenni, úgy én sem szeretnék Kristóf hasonmása lenni, a saját utamon szeretnék járni, bár kétségtelenül van köztünk hasonlóság, hiszen Rasó tizenhét évesen élete első felnőttvébéjén tíz kilométeren ötödik, ötön meg hetedik lett – ezt ismételtem meg a Lupán.

– Nem fél attól, hogy a jó kapcsolatukat a későbbiekben esetleg aláássa a rivalizálás?
– Hat év van köztünk, én arra készülök, hogy dobbantsak végre egy nagy versenyen, ő viszont már elért olyan eredményeket, amelyek miatt mindannyian felnézünk rá – amire én eljutok odáig, ahol Kristóf most tart, ő még rutinosabb, még eredményesebb nyílt vízi úszó lesz. Nem tartok attól, hogy nem leszünk jóban, meg aztán Kristóf már most is nagyon jól kezeli, hogy valaki a farvízen jön felfelé.

– Egy világbajnoki ezüstig és nagyon értékes helyezésekig jutott a Lupán.
– Pedig a váltóval kapcsolatban a világbajnokság előtt voltak kételyeim, egy-két korábbi verseny alapján úgy véltem, nincs esélyünk a dobogóra, szerencsére mindenki kihozta magából a maximumot. Egyébként kicsit furcsa volt ez a hazai vébé, nem nagyon volt világbajnoki hangulatom, mehettem, amerre akartam, nem utaztunk külföldre – még jó, hogy azért a vízben már éreztem, hogy ez egy világverseny.

– Augusztus közepén meg jön Rómában a kontinensviadal. Pihen valamennyit?
– A hétvégét Santorini szigetén töltöm a barátnőmmel, de aztán jön a felkészülés az Európa-bajnokságra: ott nehezebb lesz a legjobb ötbe kerülni, hiszen országonként három úszó indulhat távonként, és sok helyen a harmadik versenyző ugyanolyan erős, mint az első kettő.

– Egyértelműen a nyílt vízen képzeli el a folytatást? Sós Csaba szövetségi kapitány többször elmondta, szeretné a medencés csapatában is ott látni.
– Szeretek is medencében versenyezni, csak ott több bennem a kétely: milyen technikával, hányas levegővétellel ússzak? Akár már az Eb-n is szívesen úsznék hosszabb számokat, ám erről mindenképpen egyeztetni szeretnék az edzőmmel, Szokolai Lászlóval.

– Ha már az edzőjét említi, milyen a kapcsolatuk?
– Nem volt rossz helyem Zalaegerszegen, de Veszprémben teljesen más a hangulat, itt mindenkinek az úszás áll az élete középpontjában, ennek megfelelően dolgozunk, az edzőnk pedig terelget minket, segít nekünk mindenben. Intelligens, értelmes ember Laci bá, nagyon sokat lehet tanulni tőle – az élet minden területén. Ha még nem mondtam volna: nagyon jó helyen vagyok.