Úszás: Milák Kristóf előbb-utóbb elkapja Dresselt – Sós Csaba

– Kezdjük az elején: mi volt az első gondolata, amikor a japánok bejelentették, hogy nem rendezik meg Fukuokában az eredetileg májusra tervezett világbajnokságot?
– Nem estem kétségbe, hiszen páros év van, ilyenkor a menetrend szerinti esemény az Európa-bajnokság, az pedig Rómában lesz augusztusban – válaszolta Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya.

– A bejelentéssel egyidejűleg halasztásról esett szó, attól nem tartott, hogy sok lesz másfél éven belül két világbajnokság és egy olimpia?
– Én úgy tudom, ez a forgatókönyv még mindig él, hiszen mi csak beugrottunk, ám Fukuoka rendezési joga megmaradt, így aztán abban a másfél évben jelen állás szerint lesz két világ- és egy Európa-bajnokság, valamint a párizsi olimpia. Az biztos, hogy ez így nem szerencsés, ráadásul arról is dönteni kellene, hogy a fukuokai vagy a dohai vébé minősül majd kvalifikációs világbajnokságnak.

– Február elején aztán jött a fordulat, kiderült, hogy Magyarország rendezi meg a vizes világbajnokságot – május helyett júniusban. Örült a döntésnek?
– Hogyne örültem volna. Eszembe jutott a 2017-es vébé, kapitányként azon a világversenyen debütáltam, aztán meg az volt a következő gondolatom, hogy nekünk, magyaroknak nagy könnyebbség, hogy nem kell utaznunk a versenyre, és nem kell az akklimatizációval sem foglalkoznunk.

– Visszatérünk még az öt évvel ezelőtti világbajnoksághoz, ám előtte beszéljünk arról, hogy nemcsak a magyar, hanem a külföldi úszók is szeretik a Duna Arénát. Vajon miért?
– Beszélhetnék arról, hogy a Duna Arénában a versenymedence mellett van egy fedett ötvenes bemelegítőmedence, hiszen ilyen kevés helyen van a világon, meg arról is, hogy a versenymedence melletti nagy teret is szeretik az úszók, de nincs értelme, mert ez olyan, mint a szerelem, nemigen tudjuk megfogalmazni, miért vagyunk odáig a másikért, legfeljebb annyit mondunk, hogy csak. Az biztos, hogy ha egy úszó belép a Duna Arénába, rögtön rabul ejti a közeg és a környezet – Caeleb Dressel a 2017-es vébé után azt mondta, legyen minden világbajnokság Budapesten, pedig ő aztán azért már látott néhány medencét és uszodát.

– Említette, hogy kapitányként az öt évvel ezelőtti vébén mutatkozott be: a felejthetetlen élmények közül mi az, ami elsőre az eszébe jut arról a versenyről?
– Nem mi, hanem ki: Milák Kristófról sokan még azt sem tudták, hogy itt él köztünk, én már jeleztem a klasszisát, a száz pillangó ezüstérme, még inkább az úszása egyértelművé tette, hogy lesz egy állócsillagunk. Sokszor eljátszom azóta a gondolattal, mi történt volna, ha már akkor nevezem őt kétszáz pillangón, ám volt egy világbajnokunk Cseh László és egy olimpiai bronzérmesünk Kenderesi Tamás személyében, nem dönthettem másként, ennek ellenére gyakran eszembe jut, lehet, már akkor világbajnoki aranyat szerzett volna kétszáz pillangón.

– Így „csak” két évvel később, 2019-ben győzött ezen a távon. A címvédés kapcsán Milák Kristóf nemigen nyilatkozik, pontosabban azt mondja, az akkor úszott világcsúcsát szeretné megközelíteni, éremről nincs értelme külön beszélni – ez elég egyértelmű kijelentés.
– Milák Kristóf világklasszis. Olyannyira fénylő csillag, hogy még csak szakembernek sem kell lenni ahhoz, hogy valaki ezt megállapítsa.

– Százon viszont egy másik csillag várja őt, az amerikai Caeleb Dressel.
– Valóban, és azt sem tagadom, hogy Dresselt kifejezetten kedvelem, végtelenül kedves, szimpatikus srác. De Milák a fiatalabb. És ezt csak azért említem, mert ahogy egy fiatal bokszolót nem engednek össze egy vele azonos súlyú felnőttel, mert kiklopfolja őt, úszásban is a korral jön meg a fizikai erő egy része, vagyis az edzések mellett az erő szempontjából mindenképpen van egy természetes fejlődés is, ez pedig százon nagyon is megmutatkozik, s ez az, ami azt mondatja velem, hogy Kristóf előbb-utóbb elkapja Dresselt.

– Milák Kristóf szerezte a magyar úszócsapat két érmét, egy aranyat és egy ezüstöt az olimpián, ennek kapcsán megoszlanak a vélemények: ki sikeres, ki kevésbé sikeres versenynek ítéli a tokióit. A kapitány melyik táborba tartozik?
– Több éremben bíztam, mert többre volt esélyünk. Persze, szembetűnő, hogy például csak négy európai női úszó szerzett érmet Tokióban, hiszen az erről a kontinensről érkezőknek nemcsak az átállással kellett megküzdeniük, hanem azzal is, hogy délelőtt voltak a döntők. Ennek ellenére Verrasztó Dávid négyszáz vegyesen győzhetett volna – még életemben nem láttam ilyen szoros befutót ezen a távon, és Kenderesi Tamás is érmes kétszáz pillangón, ha a végül harmadik olasz Federico Burdisso mellett úszik. Ám lett több pontszerző helyünk, így aztán mégsem mondhatom, hogy elégedetlen vagyok.

– Ha a budapesti világbajnokságot is egy arannyal és egy ezüsttel zárjuk, ugyanezt mondja?
– Lehet, hogy négy érmet szerzünk, és nem leszek elégedett, de lehet, hogy csak hármat gyűjtünk, és az leszek. Amellett, hogy a realitás azt mondatja velem, hogy három-öt érmet szerezhetünk. Hogy mikor és mivel vagyok elégedett, csak a világbajnokság után tudom megmondani.