Vizes vb: amerikai arany férfi 27 m-es óriástorony-ugrásban

A férfiak fináléjával zárult az óriástorony-ugrók viadala, amelyben a pénteki nyitó nap első két sorozata után újabb elképesztő ugrásokkal jelentkeztek a 27 méter magas toronyból a sportolók.

A verseny második fele a lenyűgöző látvány mellett rendkívül szoros küzdelmet is hozott. A harmadik – még maximalizált nehézségi fokú – kör után a szakág kiemelkedő klasszisának, a címvédő brit Gary Huntnak jelentős esélye volt arra, hogy a sportág első kétszeres vb-győztese legyen, csukamozdulattal kivitelezett hátra triplaszaltójával megőrizte az első napon kivívott összetettbeli vezető helyét. Igaz, a szakemberek már ekkor figyelmeztettek: a brit merülése – tőle szokatlan módon – nem tökéletes.

Miután az előzetesen esélyesnek tartott ugrók közül többen is rontottak a vízbe érkezésnél, úgy tűnt a „fröccsmentesség” (azaz a hibátlan vízbe érkezés) döntheti el az érmek sorsát a negyedik körben. A dobogós helyekre ekkorra egyaránt parádésan kivitelezett harmadik ugrással jelentkezett be a cseh Michal Navrátil és az amerikai Steve LoBue.

A záró, szabadon választott sorozatban már csak a legjobb tizenkét versenyző mutathatta be ugrását a huszonkét fős mezőny tagjai közül, a fiúk pedig emelték a tétet: a korábbi gyakorlatokhoz képest jelentősen nőtt a szaltók és a csavarok száma – rádobva ezzel még egy lapáttal az egyébként sem mindennapos látványra a Batthyány téren.

Navrátil két és fél csavarral megspékelt előre triplaszaltója néhány pillanatig aranyat ért, de Lo Bue fél csavarral megbolondított ötös (!) szaltóját nem tudta überelni – az amerikai 5.4 nehézségi fokú ugrására 113.4 pontot kapott a bíráktól, amellyel az élre ugrott.

LoBue gyakorlatánál egyetlen nehezebb ugrás létezik jelenleg a világon, az 5.6 nehézségű, előre hármas szaltó négy és fél (!) csavarral – Gary Hunt természetesen ezzel zárta a viadalt. És ezzel is veszítette el, miután a szemmel szinte követhetetlen pörgés-forgás után a vízbeérkezésnél akkorát rontott, hogy csak ötödikként zárta a viadalt. A bronzéremnek a második versenynapon kiválóan teljesítő olasz Alessandro De Rose lett a jogos tulajdonosa.

S miután az óriástorony-ugrás a férfias küzdelem mellett a buliról is szól, az éremosztás után jöhetett az önfeledt ünneplés a Duna-parton, amelynek már nem kellett feltétlenül fröccsmentesnek lennie…

„Ez egy szürreális pillanat, mikor a száz és száz óra gyakorlás összeáll és kifizetődik – értékelt LoBue a fina-budapest2017.com-nak. – Nem is lehetnék most boldogabb. Most egy hónap pihenés következik a feleségem és lányom társaságában. Nagyon jó érzés, hogy a versenyzőkkel egy nagy család vagyunk és ez is sokat segít abban, hogy jobban tudj az ugrásra koncentrálni, ha barátok veszik körbe az embert. Maga a rendezvény bámulatos volt, és áttörést is jelentett a medencés megoldás miatt. Az elején sokunknak furcsa volt, de az első edzés után rájöttünk mennyire nagyszerű ez a megoldás.”

„Még nem tudom feldolgozni a helyezésem – értékelt Navrátil. – Kazanban nem sikerült az egyik ugrásom, de most jól sikerült és sikerült a 2. helyet megszereznem. Az hogy részese lehetek ennek a kis csoportnak, amit mi toronyugrók alkotunk nagyon különleges érzés és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy része lehetek. Sokat segítünk egymásnak. A város gyönyörű, úgy gondolom nagyon különleges látványban volt részünk a torony tetején mikor körbenéztünk.”

„Rengeteg minden jár most a fejemben – értékelt De Rose. – Nem számítottam a 3. helyre, csak a legjobbamat próbáltam adni és bevált. Bárki aki 27 méterről ugrik tudja h mennyire veszélyes ez a sport, tehát mindig drukkolunk egymásnak, hogy jól sikerüljenek az ugrások. Nagyon tetszett a szervezése ennek a versenyszámnak, a torony is rendkívül stabil volt és a medencés verzió is nagyon tetszett.”

VIZES VILÁGBAJNOKSÁG, BUDAPEST
ÓRIÁSTORONY-UGRÁS, FÉRFIAK, 27 M, DÖNTŐ
1. Steve LoBue (Egyesült Államok) 397.15 pont
2. Michal Navrátil (Csehország) 390.90
3. Alessandro De Rose (Olaszország) 379.65