Vizes vb: repülőfóbiás nagyi támogatja az egyik legnépszerűbb sztárt

„A Duna Aréna? Hihetetlen, abszolút hihetetlen! Nem tudnék ennél jobb helyszínt vagy létesítményt megnevezni” – lelkendezett Adam Peaty nem sokkal azután, hogy második aranyérmét nyerte a budapesti világbajnokságon. A 22 éves brit előbb a 100 méteres mellúszásban csapott elsőként a célba, majd kedden úgy győzött 50-en, hogy az előfutamban és az elődöntőben is világcsúcsot úszott. S lehet, hogy még nem ért véget az aranyeső, ugyanis valószínűleg Peaty is tagja lesz a brit 4x100-as férfiváltónak vasárnap. Adam Peaty nem sokkal azután, hogy második aranyérmét nyerte a budapesti világbajnokságon. A 22 éves brit előbb a 100 méteres mellúszásban csapott elsőként a célba, majd kedden úgy győzött 50-en, hogy az előfutamban és az elődöntőben is világcsúcsot úszott. S lehet, hogy még nem ért véget az aranyeső, ugyanis valószínűleg Peaty is tagja lesz a brit 4x100-as férfiváltónak vasárnap.

„A szurkolók is elképesztőek, a magyarok szenvedélyesek és lelkesek. Őszintén mondom, ennél jobban nem is lehetne megrendezni ezt a világbajnokságot” – folytatta a házigazda dicséretét az 1994. december 28-án Uttoxeterben született klasszis, aki a béka fenekénél is mélyebbről kapaszkodott fel egészen a vb-győzelmekig. 2013-at írtunk a naptárban, Peaty a kvalifikáció során négy századmásodperccel lemaradt 50 méteren a világbajnoki szereplésről. Ám az akkor 18 éves tinédzser elzárta agya hátsó szegletébe a történteket, és gyorsan el is felejtette, hová tette a kulcsot…

„A négy évvel ezelőtti események örökre megváltoztatták az életemet – emlékezett vissza a fájdalmas kudarcra Peaty. – Akkor azt mondtam magamnak, ilyen soha, de soha nem történhet meg velem még egyszer. Mint az állat, úgy edzettem és melóztam, a többi már történelem. Miután 2014-ben – még vékonydongájú, pattanásos kölyökként – nyertem a Nemzetközösségi Játékokon, elhatároztam, hogy a Grand Slamre törekszem, vagyis az Európa-bajnokságon, a világbajnokságon és az olimpián is aranyat szerettem volna nyerni. Akkoriban még nem érdekeltek a rekordok, csak a győzelmekre fókuszáltam, és össze is jöttek két éven belül. Ez az év pedig kiemelkedően jól sikerült, nem is tudom, már hány aranynál járok összesen, világcsúcsokat is úsztam, szóval azt hiszem, elégedett lehetek.”

Minden sikeres férfi mögött áll egy nő – tartja a mondás, ami Peatyre is igaz. Amellett, hogy családja – amely lehetősége szerint sokszor utazik a versenyeire – és a brit szövetség is hatalmas támogatást nyújt neki, Budapestre a nagymamája kísérte el, aki húsz éve nem ült repülőn a magyarországi látogatást megelőzően.

Talán a nagyi is úgy érezte, Budapest kedvéért érdemes megtörni a két évtizedes önkéntes „égi bojkottot”, s ahogy a többi versenyző, Peaty is áradozott a magyar fővárosról. Annak ellenére, hogy sokat még nem látott Budapestből.

„Ez az egyik legjobb verseny, amelyen valaha is részt vettem – mondta a brit. – Persze Rióval már csak azért sem lehet összehasonlítani, mert ott volt az olimpiai falu és minden más külön. Budapestet még nem volt időm felfedezni, annyit tudok, hogy van Buda és Pest, meg a folyó, ami elválasztja a két fő városrészt.” Hiába, az őszinteség az egyik fő erénye, az egyik olyan – jó – tulajdonsága a sok közül, amelynek köszönhetően óriási a népszerűsége.

„Ő az a poszterfiú, akinek a plakátját a tinik a szobájuk falára ragasztják, s nem csak Nagy-Britanniában – mondta róla Rebecca Adlington kétszeres olimpiai bajnok úszónő, aki 2008-ban Pekingben 400 és 800 méteres gyorsúszásban aranyérmet nyert a briteknek. – Rokonszenves srác, Budapesten szerintem ő a legnagyobb közönségkedvenc, aki nem a hazaiakat képviseli. Annyira szimpatikus fiú, hogy szinte mindenki kíváncsi rá, mi van vele.”

„Három szabadnapom van, hogy rendbe szedjem a gondolataimat, s pihenjek is kicsit, mert az előző napok rettentően fárasztóak voltak – folytatta Peaty. – Felültem az érzelmi hullámvasútra a világcsúcsok és az aranyak miatt, majd’ szétvet a boldogság, de még van feladat itt, Budapesten. Az 57.47 másodperces időm hatalmas önbizalmat ad ahhoz, hogy továbbra is higgyek abban, egyszer ötvenhét másodperc alatt fogok úszni. Ez az álmom most valóságosabbnak tűnik, mint valaha.”