Úszás: Az a realitás, hogy nem szerzünk érmet a vébén – Sós Csaba

– Ahogy fejlődik a világ, úgy változnak az edzésmódszerek is – ez igaz az úszásra is, ám az edzők azért még mindig beszélnek arról, hogy egy évben három makrociklus van, amelynek a végén lehet jó időket úszni. Ez a dohai világbajnokságon éppen az egyik ilyen makrociklus közepén van, hogyan lehet a versenyen mégis jól úszni úgy, hogy az adott versenyző ne lője el a puskaport az évre?
– Több oldalról is meg kell ezt a kérdést vizsgálni, hiszen van olyan úszó, akinek az olimpiai indulás pályafutásának csúcsát jelenti, végezzen ott akárhányadik helyen. Ez egy nagyszerű cél, és remek eredmény. Ám ott a másik véglet, mint például Kós Hubert esete, aki volt már világ- és Európa-bajnok, egyértelmű, hogy ő az olimpián akar jól úszni, vagyis neki nem fér bele az utazás és a dohai vébé. Nem véletlenül nem engedte el őt Katarba edzője, Bob Bowman, aki egyébként más tanítványait is maga mellett tartotta, és az amerikai egyetemekre járó úszók nagyobb része marad is a tengerentúlon, nem indul a világbajnokságon – válaszolta Sós Csaba, az úszók szövetségi kapitánya. – Ha valami rossz időpontban van, akkor ez a vébé, ám nem akarok kifogásokat keresni, netán előre magyarázkodni, hiszen mégiscsak van, amire jó ez a verseny: komoly ellenfelek így is lesznek Dohában, háromszor kell leúszni a számot a jó szerepléshez, mindez pedig kiválóan modellezi az olimpiát, vagyis a vébé jó felkészülési állomás. Az úszóink többsége jelenleg még Dubaiban edzőtáborozik, és a háromhetes kemény munka után a világbajnokságon felmérhetik, hol is tartanak, vagyis hasznossá lehet tenni ezt a vébét, amelyről azért mondjuk ki: nem cél, hanem eszköz.

– Decemberben azt mondta, csak A-szintes úszónk indul Dohában, aztán Holló Balázs és Kapás Boglárka mégiscsak lehetőséget kap. Miért változtatta meg a véleményét?
– Holló Balázsnak valóban nincs olimpiai A-szintje, ám tavaly a fukuokai világbajnokságon négyszáz vegyesen döntőt úszott, márpedig az szép teljesítmény, s aki döntőt úszik egy vébén, azt továbbra is a csapatban fogom tartani. Fukuokában fináléba jutott a női négyszer kétszázas gyorsváltónk is, Kapás Boglárka emiatt lehet ott a vébén – nem titok, kizárólag a váltó miatt fért be a csapatba, de eredményeire való tekintettel ő elindulhat egyéniben is. Mert egyébként azok, akik kizárólag a váltókban indulnak, a versenyszám előtti napon érkeznek, s a szereplésük utánin már utaznak is haza, vagyis ők így nem csapattagok valójában.

– Kapás Boglárka kapcsán megszólalt kicsit a szíve is?
– Minél jobb eredményeket érnek el az úszók, én annál jobb kapitány vagyok, s ez fordítva is igaz. Nyilvánvalóan a legjobbakat teszem be a csapatba, ez is a dolgom, a válogatásból nem derülhet ki, ki áll közelebb hozzám, s ki netán távolabb. Igen, van, amikor fáj a szívem a csapat összeállításánál, de a kapitányi munka ezzel is jár.

– Jól tudom, hogy az edzőbizottsági ülés nem volt éppen csendes a világbajnoki csapat összetétele című napirendi pont során?
– Ötven éve élek ebben a sportágban, dolgoztam edzőként is, tökéletesen értem, hogy mindenki a saját versenyzőjét tolja, kapaszkodik az utolsó szalmaszálba is. És ha húsz versenyzőt teszek a csapatba, mindig van egy huszonegyedik is… Ez kikerülhetetlen. Azonban az úszás mérhető sportág, emellett a kollégáim is tudják, mindig alaposan meggondolom a döntéseimet. És bár gyakorta vitatkozunk ilyenkor, a tiszteletet mindig megkapom, és ha megszületik a végleges döntés, ahhoz utána mindenki tartja magát.

– A váltók számára a dohai világbajnokságon kínálkozik az utolsó esély a kvótaszerzésre. A szabály úgy szól, hogy a nyári vébé érmesei mellett a fukuokai és a dohai verseny legjobb tizenhárom váltója kvalifikál. Milyen esélyeink vannak a hét váltó kapcsán?
– Végignéztem az elmúlt három év világranglistáját, tudom, mit tudnak a mieink, és a repülőrajtokkal kalkulálva mindegyik váltónknak reális esélye van a kvótaszerzésre. A vegyes váltók kapcsán a férfiaknak van a legnagyobb esélyük, őket követi a női kvartett, a vegyes csapatok váltója azért rezeg kicsit… A gyorsváltók kapcsán a férfi négyszer kétszázas kvartettet nem neveztük, ők Fukuokában a tizenötödikek lettek, de éppen utánuk van egy nagy szakadék, és a nyárinál jobb időt nem tudunk úszni. Mint ismert, ott már Milák Kristóf nem indult, helyette Rasovszky Kristóf került a csapatba, ez egyáltalán nem rossz csere, de ennyit jelent Milák hiánya. A női kétszázas gyorsváltónk kvótája szinte biztos, és ugyanígy meg vagyok győződve arról, hogy kvalifikál a férfi négyszer százas gyorsváltónk is, bár az a mezőny rendkívül sűrű, és úgy vélem, a százas női gyorsváltónk sem áll rossz helyen. Dohában a férfi kétszázas és a női százas gyorsváltónk nem indul, esetükben a fukuokai idő számít majd az összevetés során.

– Bár előfordulhat, hogy odaér valamelyik magyar a dobogóra, nagyobb az esélye annak, hogy érem nélkül zárjuk ezt a világbajnokságot – ezt a kapitány is ki meri jelenteni?
– Igen, az a realitás, hogy nem szerzünk érmet a vébén.

– Felkészült arra, ha így lesz, a vébét követően mindenki erről faggatja majd?
– Felkészülni erre nemigen lehet, de vannak a munkámnak kellemetlen részei is, állok elébe. Sokkal fontosabb, hogy legyenek váltóink az olimpián, hogy aztán Párizsban szerezzünk érmet, esetleg érmeket, és egy arany is legyen ezek között.

– Hogy miről kell nyilatkoznia a világbajnokság után, Dohában kiderül, de azt árulja el, hogy az elmúlt évben Kós Hubertről, Milák Kristófról vagy Hosszú Katinkáról faggatták a legtöbbet?
– Azt tudom megmondani, kiről kérdeztek a legkevesebbszer, s ez Kós Hubert. Értem, megértem az újságírók és a szurkolók kíváncsiságát, ráadásul Milák Kristóf és Hosszú Katinka is a magyar sport kimagasló alakja, nyilvánvaló, hogy mindketten érdeklik az embereket. Annak, hogy velük kapcsolatban nem minden volt rózsás, hogy akadtak viták, nem örültem, de ha korábban ugráltam a sikereiknek, akkor el kell viselnem azt a helyzetet is, ami jelenleg van.