Rossz időkben a fennálló hatalom szívesen „kímélte meg” az olvasókat egyes költők és írók szellemi-lelki gyümölcseinek fogyasztásától. A papírra vetett mondatok, gondolatok a szerzők otthoni fiókjait töltötték meg, persze abban a nem hamvadó reményben, hogy egyszer majd levegőhöz juthatnak. A világháborúk ilyesfajta hatalomként rövidítették meg a tehetséges sportolókat, amennyiben nem teljesedhettek ki az elmaradt olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon. A betűk mesterei a fióknak írtak, a testük határait feszegetők hazai versenyek közé szorultak, a zártságot néha oldotta csak fel egy-egy országok közti párviadal.
Született: 1921. július 18., Tápiószele Elhunyt: 1992. november 6., Budapest Sportága: úszás, vízilabda Klubjai Úszás: FTC (1937–1948), nagykanizsai Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT, 1948) Vízilabda: FTC (1940–1948), Bp. Lokomotív (1949–1953), Utasellátó (1954–1957) Kiemelkedő eredményei Úszás: 27x bajnok (100 m gyors: 1941, 1942, 1945; 200 m gyors: 1939, 1940, 1941, 1942, 1944, 1945; 400 m gyors: 1940, 1941, 1942, 1943, 1944, 1945, 1946; 800 m: 1940, 1941, 1942, 1943, 1946; 1500 m: 1940, 1941, 1942, 1943, 1945, 1946 Vízilabda: bajnok (1944), 4x bajnoki 3. (1941, 1943, 1945, 1947) 1970–1972-ig a BVSC vízilabdaedzője volt, 1965 és 1969 között Tunéziában, 1973 és 1976 között Marokkóban, 1979 és 1983 között Algériában dolgozott az úszóválogatott trénereként. |
Eljátszhatunk a gondolattal, vajon az ötszörös olimpiai győztes tornász, Keleti Ágnes hány aranyéremmel lenne gazdagabb, ha nem tör ki 1939-ben a második világháború, nem marad el az 1940-es és 1944-es nyári játékok. Akaraterejének, kitartásának köszönhetően (és miután 1948-ban sérülése miatt a helyszínen kellett visszalépnie a versenytől) ő legalább megdicsőülhetett 1952-ben és 1956-ban, nem úgy a száz éve, 1921. július 18-án született Tátos Nándor, az 1940-es évek első felének úszóklasszisa.
„Csik! Csiik! Csiiik!” – zúgott az uszoda 1941 augusztusában az országos bajnokságon, amikor is az 1936-os berlini olimpián 100 méter gyorson bravúrgyőzelmet arató Csik Ferenc szaporázta a BEAC 4x100 méteres gyorsváltójának utolsó embereként. A két év szünet után klubja érdekében újra versenyző fenomén csaknem befogta a hatalmas előnnyel vezető UTE hajráemberét, Kőrösi Istvánt, s ha még lett volna hátra tíz méter, az egyetemisták diadalmaskodnak. De nem csak Csik felbukkanása keltett szenzációt, tudniillik egyedülálló bravúrt vitt véghez a húszesztendős Tátos: miután korábban Kolozsváron és Nagyváradon 1500 és 800 méteren megszerezte a bajnoki címet, a Sportuszodában 100, 200 és 400 méteren sem tudták megelőzni, azaz valamennyi gyorsúszószámban felült a trónra!
„A legnagyobb dicséret hangján szólhatok Tátos Nándorról, aki egészen kivételes klasszisú középtávúszó, és ebben nemcsak Európának, de talán az egész világnak is egyik legnagyobb tehetsége. Csak Arne Borg volt ilyen zseniális, hogy 100 métertől 1500-ig minden távon nagyszerű eredményeket ért el, de nem tudom, vajon sikerült-e megcsinálnia Tátos bravúrját, aki az összes távokon megnyerte idén a bajnokságot” – nyilatkozott Csik a Képes Sportban az FTC titánjáról, aki 1942-ben is képes volt a különleges teljesítményre, amelynek közelében csak Eperjessy Béla járt. A MAC néhai kiválósága 1923-ban valamennyi gyorsúszótávon tartotta a rekordot, de egy naptári évben ő sem tudta uralni az összes gyorsúszószámot. Megjegyzendő, Tátos ekkor már nem tojáshéjjal a fenekén tempózott, hiszen 1940-ben a magyar–német viadalon egyszerre három országos csúcsot repesztett 1500 méteren: 19:37.4 perc alatt ért célba, miközben 800 (10:16) és 1000 méteren (12:57) is az addigi legjobb időt érte el.
A négy-öt évesen a cinkotai strandon már úszkáló Tátos 1937-ben jelentkezett az FTC-ben, a későbbi legendás, ám akkor még kevéssé ismert tréner, Sárosi Imre karolta fel, és 1938-tól szisztematikus munkára fogta. Stílusába sokáig nem „szólt bele”, több lehetőséget adva neki hónapokig csak figyelte, azt fürkészte, a különös, halmozgású srácból miként lehetne kihozni valamit. Áramvonalas úszónak tartotta, akinek erős felsőteste, széles válla, puha izomzata ellensúlyozta aránylag gyengébb alsótestét, a Csik Ferencnél megcsodált erőteljes, motorikus lábmunka hiányát. Tátos mesterével együtt kiköltözött a szigeti sportszállóba, és 1939–1940-ben már napi kétszer (reggel-este), olykor háromszor is tréningezett. Egy 1976-os Népsport-cikkből például megtudhatjuk: „Ami a kifejezett edzéseit illeti, szenzációként tálalták a szakírók, hogy az 5x200, a 12x50 m-es és más hasonló távokat Tátos rövid pihenőkkel teljesítette. Sárosi tehát korát megelőzve már a harmincas évek végén alkalmazta az intervall, résztávos edzésmódszert, ami csak jó másfél évtizeddel később főleg az ausztrál hosszútávfutók sikerei nyomán terjedt el világszerte.”
A 400 méter Európa-csúcsát 1941. augusztus 29-én, a norrköpingi svéd–magyaron 4:46.4 percre javító tanítvány közvetlenül a háború befejezése után is uralta a hazai gyorsúszást: 1945-ben csak azért nem nyert újra öt bajnoki címet, mert nem nevezték 800 méterre, 1946-ban 400, 800 és 1500 méteren is meggyőző különbséggel állt a ranglista élén. Még mindig csak 25 éves, de megtört a pályafutása, holott a magánélete éppen kezdett kivirágozni: 1946-ban megszületett Nándi fia (majd 1948-ban Katalin lánya). Októberben váratlanul bejelentette, hogy az MTK-hoz igazol, ám a zökkenőmentes klubváltásból semmi sem lett. Hónapokig húzódó ügy terhelte az úszótársadalmat, és adott témát a sajtónak, végül 1947 áprilisában az úszószövetség igazgatótanácsa úgy voksolt, hogy nem mehet a kék-fehérekhez.
A labdával is jól bánó Tátos Nándor 1940-ben csatlakozott az FTC pólócsapatához, a kétszeres olimpiai bajnok kapus, Bródy György is ekkor érkezett a III. kerületi TVE-ből. A következő esztendőben a kétszeres olimpiai győztes, tízszeres magyar bajnok Németh Jánossal bővült a kör. „Jamesz” játékos-edzői irányításával 1928 után lett újra dobogós a bronzérmet szerző csapat, amelynek a 20 éves Karinthy Ferenc, Karinthy Frigyes fia is tagja volt. Sőt 17 év szünet után, 1944-ben – már Karinthy Cini és Bródy nélkül – ismét mindenkit megelőztek a zöldek, a bajnokot bemutató Sporthírlap pedig így írt Tátosról: „A vízilabdasport számára Németh János fedezte fel. Németh három évvel ezelőtt azt jósolta, hogy Tátosból legalább olyan jó vízilabdázó lesz, mint amilyen kitűnő úszó. Némethnek igaza lett, vagy legalábbis lenne, ha Tátos valamivel többet edzene.” Nyilván az úszás akadályozta, hogy pólósként kiteljesedjen, és bár 1949-ben – már a Lokomotív játékosaként – a válogatott A-keretébe jelölte Vértesy József kapitány, a nemzeti színekben nem mutatkozott be. |
A sportág vezetői keményen kritizálták, gyakorlatilag lemondtak róla. „Tátossal egyszerűen nem lehet bírni. A szó legszorosabb értelmében semmibe veszi edzője utasításait, sportszerűtlenül él és kihagyja az edzéseket” – fogalmazott Rajki Béla úszókapitány. Trénere, Varga Richárd abban reménykedett, hogy kizárása a válogatottból észhez téríti versenyzőjét, akire ebben az időben – sörszeretete miatt – a „Piás” gúnynevet ragasztották az uszodában, míg régi mestere, Sárosi Imre a bajok okozójának azt látta, hogy „a múlt érában túl nagy fiú volt a Nándi. Nem volt senki hozzá hasonló és ezért mindent elnéztek neki. (...) Tátos bohém, akit csak a legszigorúbb eszközökkel lehet fegyelmezni. Az ostrom óta már hála Istennek nagyon jól állunk gyorsúszásban és ezért a MUSZ új vezetősége nincs tekintettel Tátos »nagy nevére«”.
Május végén elutazott reménybeli klubja négyhetes olaszországi túrájára, júliusban azonban váratlanul visszavételét kérte a Fraditól. Szívesen fogadták vissza (hivatalosan egy percig sem volt tagja az MTK-nak!), ám az említett körülmények között 1947-ben egyetlen értékelhető momentuma sem volt, így a szeptemberi monte-carlói Eb-ről is lemaradt. Az ősszel azért nekigyürkőzött, hogy megkapja, amit a háború kétszer is elvett tőle: az olimpia élményét. Egy 1947. novemberi versenyen jó időt (6:22.2) úszott 500 méteren, és a többi úszóval, vízilabdázóval együtt ő is letette az olimpiai esküt. Az 1500 méteren megszabott 20 perces szintidőt azonban nem tudta teljesíteni (állítólag három másodperccel maradt el tőle), és mert nem kapott engedményt, 1948-as olimpiai álmairól is lemondhatott.
Úszópályáját érdekes epizóddal zárta le, 1948 augusztusában a délnyugati régióba tartozó nagykanizsai Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaság (MAORT) színeit képviselte a kerületi viadalokon. Októberben véglegesítette alkalmazottai sorában a szeptemberben államosított MAORT, de nem maradt Zalában, 1949-től a BVSC-előd Bp. Lokomotív vízilabda-együttesében játszott.