Úszás: Fogalmazzunk úgy, kezdek alakulni – Cseh László

– A válogatott jó része rajtkőre lépett a hétvégén a Mare Nostrum-sorozat első állomásán. Az egri úszók miért nem voltak ott Canet-en-Roussillonban?
– Nekem él egy olasz meghívásom egy ottani sorozatra, a társaim pedig csatlakoztak hozzám, így egyszer már versenyeztünk ott, és hétvégén is Olaszországban úszunk, meg aztán néhány nappal később is, vagyis másként építettük fel a versenyeinket, mint a többiek – válaszolta Cseh László.

– És az első verseny alapján hogyan vélekedik a formájáról?
– Bizakodó vagyok, már csak azért is, mert azóta sok mindenen változtattunk is, hiszen az az első verseny azért még nem volt az igazi.

– A következő kettő már az lesz?
– Nagyon remélem. Kicsit más rendszerű ez a sorozat, hiszen csak előfutamokat rendeznek, és ez alapján áll össze a végső rangsor egy-egy távon.

– Cseh Lászlót pedig pillangón látják a szurkolók Olaszországban?
– Azon is, de úszom kétszáz gyorson és kétszáz vegyesen is.

– Fizikailag milyen állapotban van?
– Fogalmazzunk úgy, kezdek alakulni...

– Sokadik felkészülését kezdte meg januárban. Az elmúlt hónapokban egyszer sem csömörlött meg?
– Csömör nem volt, fáradtság annál inkább.

– Motiválja, hogy meglegyen a tizenötödik Európa-bajnoki címe?
– Engem sokkal jobban motivál az, hogy hogyan tudnék még jobban versenyezni. Nem azon múlik ez, hogy milyen versenyt rendeznek, nem lennék motiváltabb egy világbajnokság vagy egy olimpia előtt sem, hiszen engem önmagában a verseny, pontosabban a versenyzés inspirál. És magamnak akarok megfelelni – ez a legfontosabb.

– Jelen pillanatban Cseh László megfelel saját magának?
– Igen, az edzések kezdenek biztatóan alakulni, de hogy ez tényleg így van-e, arról majd csak a versenyek adnak visszajelzést.

– Készül arra is, hogy az Eb-n az előfutamok során a magyarok egymás ellen is fognak úszni, hiszen egy-egy távon országonként csak ketten juthatnak tovább?
– Természetesen figyelünk erre is, de mentálisan erre akkor tudunk majd leginkább felkészülni, ha a felvezető versenyekről jó visszajelzéseket kapok, ha azt érzem, jól megy az úszás.

– És ha nem így lesz...?
– Akkor az majd elgondolkodtat és változtatásra ösztönöz.

– Az elmúlt hónapokban két olimpiai bajnok úszónk kapcsán is a hogyan tovább került a középpontba: Gyurta Dániel a visszavonulás mellett döntött, Hosszú Katinka pedig folytatja. Egyetért társai döntésével?
– Mindenki maga tudja, mikor jön el az a pillanat, hogy már nem akarja folytatni. Ez nem úgy működik, hogy mások biztatják, hogy ússzon tovább, ha azt érzi, elég volt, már úgysem menne úgy, mint korábban. Ráadásul Dani elért mindent, amit ebben a sportágban el lehet. Katinka esetében viszont meg sem fordult a fejemben, hogy nem tér vissza, noha az ő éremgyűjteménye is teljes, vagyis hiányérzete nem lehet. De ha szeretsz még úszni, akkor nem lehet kérdés az sem, hogy folytatod.

– Vannak olyan sportolók, akik azt mondják, hogy tizenéves korban még leginkább szerelemből csinálják, a húszas évek vége felé viszont már sokszor felfogja az ember, hogy ez a munkája.
– Huh, nálam mindig a szeretet dominált, ha munkának érezném az úszást, már régen nem csinálnám, ebben egészen biztos vagyok.

– Hosszú Katinka kapcsán akad közös a pályafutásukban, hiszen több mint három évvel ezelőtt ön is válaszút elé került, és az edzőváltás mellett döntött. Nehéz helyzetben van a háromszoros olimpiai bajnok úszónő?
– Katinkának nincs szüksége új edzésmódszerre, hiszen az elmúlt években igen eredményes volt. Emellett van annyira tudatos, hogy képes egyedül is boldogulni.

– Ebben a sportágban?!
– Persze kell valaki, aki kívülről látja őt, akivel megbeszél mindent, de Katka azért tudja, mit akar, megtanulta a londoni olimpia óta, mi az eredményes módszer nála. Vagyis a jelenlegi helyzete nem hasonlít ahhoz, amelyben én voltam a 2014-es berlini Európa-bajnokság után.

– Egyébként nehéz edzőt váltani?
– Azt felismerni nehéz, hogy az embernek erre van szüksége, ha ez megvan, és megtalálta a megfelelő szakembert is, akkor már nincs gond.

– Plagányi Zsolttal hamar megtalálta az összhangot – ez azóta is így van?
– Igen, bár nem tagadom, előfordul, hogy néha másként látok valamit, ám ezt mindig meg tudjuk beszélni.

– Vagyis van önben edzői véna?
– Nincs, és nem is akarok edző lenni. Amikor Zsoltot megműtötték, és hiányzott az uszodából, kicsit edzővé kellett válnom, de tíz perc után éreztem, hogy nincsenek meg bennem azok a tulajdonságok, amelyek ahhoz kellenek, hogy valaki edző legyen.

– Mire gondol?
– Egy edzőnek nagyon sok mindenre figyelnie kell, a versenyeken terelgetnie kell a tanítványokat, és úgy érzem, talán az is hiányzik belőlem, hogy felelősséget vállaljak másokért, a nagy egészért. Az edzői vénám, ha van ilyen, kimerül abban, hogy ha tudok, segítek a többieknek egy-egy észrevétellel.