Tokió 2020: Érmet ígértem a családomnak, ha kell, meghalok érte a ringben – Gálos
Az egy négyzetméterre eső olimpikonok száma péntek kora délután egészen biztosan a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér indulási oldalán volt a legnagyobb a világon, ugyanis óriási létszámú magyar küldöttség utazott el a tokiói olimpiára. A hangyabolyként nyüzsgő zöld pólósokat lehetetlen volt megszámolni, ami nem csoda, hiszen rengeteg sportoló, valamint a hozzájuk tartozó edzők és kísérők keltek útra. Közöttük akadtak olyanok is, akik a közös úti cél ellenére az ellenkező irányba repültek, ugyanis frankfurti átszállással mentek Japán felé, mint például a komplett sportlövőcsapat, a kerékpárosok és a tollaslabdázók fele, vagyis Krausz Gergely. Ők az A terminálon tologatták féltve őrzött csomagjaikat, és bő két órával hamarabb eltűntek a váróteremben, mint a B terminálról induló, Dubaion át repülő társaik.
Akik mellesleg jóval többen voltak, már csak azért is, mert mindhárom csapatsportágunk képviselői erre a járatra időzítették az utazásukat. Sorrendben előbb a női pólósok, majd a férfi vízilabdázók kászálódtak le a buszról, végül befutottak a női kézilabdázók is, a második emeleten éneklő szurkolók biztatása közepette. Nem volt kicsi a cselgáncsozók csoportja sem, akik hol egymást fotózták, hol csapatképre álltak össze, főszerepben Tóth Krisztián kisfiával, és közben befutott a tollasozók másik ötven százalékát képviselő Sárosi Laura is, aki a másik járattal ment.
A női pólósok kezdésnek az egyik üres pultnál a bőröndjeiket méregették, hogy vajon beleférnek-e a súlyhatár alá. Néhányan elégedetten bólogattak a kijelző láttán, néhányan pedig bőszen elkezdtek egymáshoz átpakolni, a két csoport között meg ott állt Vályi Vanda, aki közölte, hogy nehezebb a bőrönd, de már lezárta, úgyhogy így járt. Hogy ez az olimpia más lesz, mint a többi, azt csupán az mutatta, hogy Rybanska Natasa maszkokat osztogatott a többieknek, meg hogy a Magyar Olimpiai Bizottság munkatársai mindenkinek a kezébe nyomták a két negatív PCR-tesztet bizonyító papír eredeti példányát, „Szemed fénye!” és hasonló nyomatékosító jelzők kíséretében.
„Próbálok nagyon sokat pihenni az út során, az ébren töltött időt pedig hasznosan tölteni, nem pedig a telefont nyomkodni – jelentette ki Vályi Vanda, a női vízilabda-válogatott szélsője. – Ezért könyvekkel is készültem, ráadásul még egy csomó papírt is ki kell töltenem, ami az olimpiához kell. És hát kaját is hoztam, mert ilyenkor az ember azért megéhezik, és nem feltétlenül a repülőn felszolgált étel a kedvence... Nagyon vártuk az utazást, az egész héten azt éreztük, hogy már mennénk, úgyhogy örültem, amikor pénteken ébredés után csak öltözni kellett, és összehúzni a bőrönd cipzárját. Hazafelé, remélem, lesz nálunk némi pluszsúly is, a lehető legfényesebb érmet szeretném hazahozni – gondolom, az a legnehezebb is.”
Mindenki jókedvű volt, szemlátomást feldobottan várták már az utazást a sportolók, de hát ahogyan Bíró Attila, a női vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya mondta, ez már majdnem a legjobb rész, a legjobb pedig az lesz, amikor beköltöznek az olimpiai faluba. Merthogy mindkét pólócsapatunk Tokióból még Ojama felé veszi az irányt, ahol akklimatizációs edzőtáborban csiszolja tökéletesre a taktikát. A két női kapitány, a vízilabdázókat irányító Bíró Attila és a kézilabdázókat vezető Elek Gábor összeállt egy közös fotóra, majd rögtön el is kezdett beszélgetni – úgy nagyjából először és utoljára, ugyanis ezen az olimpián a szigorú szabályok miatt nem lehet csak úgy mászkálni, és megnézni a többi sportoló eseményét, szóval ekkora vegyülés legközelebb a hazaúton lehet, mert amúgy teljes a szeparáció. A női kézilabda-válogatott irányítója, Kovacsics Anikó is kedélyesen beszélgetett a csapattársaival; az ő boldogsága talán mindenkiénél nagyobb, hiszen tavasszal súlyos vállsérülést szenvedett, s úgy tűnt, elúszhat az ötkarikás indulása.
„Örülök, hogy végre eljött ez a nap is, és nem tagadom, van bennem izgalom, mert teljesülni látszik az az álom, amit úgy reméltünk és vártunk – magyarázta az FTC játékosa, aki a pólós Gurisatti Grétához hasonlóan piros-fehér-zöld színűre festette a körmeit, és persze készül arra is, hogy a korlátozások miatt szűk keretek között, a bezártsággal küzdve kell majd megélniük a tokiói játékokat. – Voltunk már ilyen helyzetben, ezért nagyjából van rá megoldásunk. Töltöttünk le filmeket, lesznek közös programok, játékok a lányokkal, s miközben kikapcsolódunk, lelkileg is tudunk készülni a meccsekre. Általában ezeknek az összetartásoknak vannak felelősei, most Szikora Meli és Lukács Vica lesz az, aki szervezi majd a csapat programját.”
Mondjuk voltak, akik magát az utazást nem várták annyira. A férfi vízilabdázók közül sokan már a kontinensen belüli repülőutakat is nehezen viselik, elvégre két méter körüli, pláne afeletti testmagasságnál nehezen lehet behajtogatni a lábakat az ülések közé. De hát valamit valamiért, ha Tokióban lehet olimpiát nyerni, akkor ott kell olimpiát nyerni.
„Izgatottan várom az olimpiát, remélem, gyorsan eltelik az utazás, és valamennyire kényelmes is lesz – mondta Vogel Soma, a férfi vízipóló-válogatott kapusa. – Mondjuk fixen egymás mellett ülünk a gép hátuljában, de ezen túl kell tennünk magunkat, ez legyen a legnehezebb dolog, amit le kell küzdenünk ezekben a hetekben. Filmmel, könyvvel, zenével és legfőképp vízzel készültem az utazásra, ami biztosan sokat kivesz belőlünk, de Ojamában visszarázódunk a hétköznapokba. Ott már a gyorsítás és a taktika kerül előtérbe, aztán nekivágunk, hogy elérjük a célunkat.”
A legnagyobb magyar küldöttség egyelőre az utazásnak vágott neki, első lépésnek ez sem volt éppen kicsi.
| Míg a magyar csapatsportágak képviselői egy-egy busszal közösen érkeztek meg a reptérre, addig a cselgáncsozók egyenként tűntek fel a váróban. Elsőként a BHSE Európa-bajnoka, Karakas Hedvig, aztán a paksiak két büszkesége, Cirjenics Miklós és Pupp Réka futott be. Tóth Krisztán a családjával (amely néhány hónap múlva már négytagú lesz) érkezett, a ceglédi Ungvári Attila csendesen csatlakozott az egyre nagyobb csapathoz, miközben odakint Özbas Szofi még érzelmes búcsút vett az édesanyjától, aki egy profi géppel le is fotózta az élete első olimpiáján részt vevő 19 esztendős lányát. „Két napja korán kelek már – mesélte Karakas Hedvig, aki külön taktikát dolgozott ki az utazásra. – Az első gépen és a másodikon is szeretnék aludni három órát, Tokióban már jó lenne kihúzni estig, hogy az átállás könnyebben menjen.” Karakas Hedvig és a cselgáncscsapat szinte az edzőtáborból érkezett az indulásra, hiszen szerdáig Dunavarsányban készültek, csak csomagolni tértek haza. „A munka nagy részét már a világbajnokság előtt elvégeztük, a dunavarsányi táborban már a minőségen és az apró, finom beállításokon volt a hangsúly. Úgy érzem, hogy a világbajnokság utáni gödörből, lehangolt állapotból sikerült kikapaszkodnom, már a múlt heti edzéseim is igazán biztatóak voltak. Tiszta lelkiismerettel megyek Tokióba, mert a munka nagy részét elvégeztem, csak a fogyasztás van hátra, s az elmúlt huszonegy év tapasztalatai alapján úgy érzem, a legjobb formában tudok majd szőnyegre lépni.” Miközben Tóth Krisztián nyilatkozatot adott lapunknak, a reptéri karzaton felhangzott a „Hajrá, magyarok!” Egy kisebb szurkolói csapat eljött búcsúztatni a legnagyobb magyar küldöttséget, a sportolók meg is lepődtek a rögtönzött lelátói hangulaton. „Ez azért nagyon jó érzés, ilyenkor egy kicsit elakad az ember szava” – sandított fel a csoportra friss világbajnoki bronzérmesünk, aki fizikailag és mentálisan is felkészülten várja a rajtot. „A mélypontot az év elején megéltem már, de a családomnak, az edzőmnek, a stábomnak köszönhetően gyorsan kijöttem belőle. Az elmúlt időszakban kimaxoltuk, amit ki lehetett, most már csupán azért kell szorítani, hogy jó sorsolás és egy jó nap köszöntsön rám a július huszonnyolcadiki versenynapon” – mondta Tóth Krisztián, aki a bezártságot elkerülendő sok-sok filmet töltött le arra a tabletre, amely a dzsudogi mellé bekerült a bőröndjébe. „És persze velem utazik most is a szerencsét hozó plüssgorillám, amely az elmúlt hat évben sok ezer kilométert tett már meg. Sosem marad itthon, mert ha én elfelejteném, a feleségem mindig figyelmeztet rá, hogy bekerüljön a csomagba.” |
| Türelmesen várakozott a becsekkolásnál a sorban Valter Attila. A Giro magyar sztárja nem rejtette véka alá: különleges élményt jelent neki az utazás és az olimpiai szereplés lehetősége. „A csapatomnak és a versenyeknek köszönhetően az esztendő felét utazással töltöm, bár ezekre az utakra munkaként tekintek, úgyhogy most ez egészen más. Érzem az olimpia különlegességét és izgalmát, ami mondhatni a cseresznye az idényem nagy tortáján – mondta a 23 esztendős kerékpáros, aki idén a Giro d'Italián magára ölthette a Maglia Rosát, az összetett éllovasának járó rózsaszín trikót, s Magyarországon olyan szeretetben és ünneplésben részesült, mint az olimpiai bajnokok az ötkarikás játékokon. – Még most is beleborzongok, ha a Giróra gondolok, fantasztikus volt megélni, hogy rózsaszínűre váltott az ország, annyi buzdító, gratuláló üzenetet kaptam, ami egy életre elegendő lehet, de bízom benne, hogy még sok szép sikerrel tudom megörvendeztetni a magyar szurkolókat.” Hogy már most Tokióban összejöhet-e ez az eredmény? „Más az olimpia, mint egy háromhetes körverseny, de mindenképpen arra törekszem, hogy a tudásom legjavát adjam. Erős mezőnyre számítok, mert ha jól tudom, a vasárnap véget érő Tour de France-ról sokan Tokió felé veszik az irányt.” |
| Az egész, 176 fős magyar küldöttségből a tollaslabdázó Krausz Gergely tudta meg utolsóként, hogy ott lehet a tokiói olimpián, egészen pontosan tizenegy nappal az utazás előtt kapta meg az erről szóló hivatalos értesítést. „Elég necces volt a vége, és igazából egészen a sorsolás pillanatáig nem is hittem el, hogy kvalifikáltam magam, hiába mondták azt, hogy megvan a kvóta – mondta a férfi egyesben induló Krausz Gergely. – Nagyon örülök neki, hogy így alakult, egy hétig még nem is fogtam fel, csak ezen a héten tudatosult bennem, hogy ott leszek Tokióban. Május végén befejeződtek a kvalifikációs versenyek, akkor úgy nézett ki, hogy megvan a kvóta, aztán olyan döntések születtek a nemzetközi porondon, amelyekre eddig még nem volt példa. Hogy ez igazságos volt-e, azt nem az én tisztem eldönteni, de sajnos visszacsúsztam a várólista első helyére. Nehéz volt hetekig azzal a tudattal edzeni, hogy valószínűleg nem leszek ott az olimpián, de szerencsére végül másként alakult.” Krausz Gergely nagyon kemény csoportba került Tokióban, hiszen a világranglista-5. indonéz Anthony Sinisuka Ginting és az orosz Szergej Szirant lesz az ellenfele, de ettől még tettre készen utazott el élete első olimpiájára. „Kíváncsi vagyok, mire jó a játékom az indonéz ellen, mert nem tudtunk ugyanazokon a versenyeken indulni. Az orosz ellenfelemmel többször is összecsaptam, szoros, háromszettes mérkőzéseken maradtam alul, szóval van esély a győzelemre. Hatalmas bravúr lenne, de remélem, hogy meglesz!” |
Döbbenet a Lidlben, fegyveres rendőrök rohantak ki a helyszínre
Valóban tilos füvet nyírni hétvégén? Itt az igazság!
Az életre szóló testi és lelki sérülésért jár az életre szóló bélyeg
Leszámol a hangyákkal a lyukas alufóliabomba
Az orosz-ukrán háború 793. napja – az orosz győzelem kulcsa: Csasziv Jar
Ördög Nóra hatalmas bejelentést tett - kép
Férfiak, figyelem, létezik az álomnő! A hatalmas mellű, szexi olasz focisztárt látva elfogynak a szavak
Későn ébredt Marozsán, kikapott Madridban
Fehérvár: a válogatott védő bevethető, de távozni fog
Videó: 2–0! – Luke Littler keményen „odapirított” a Liverpool-szurkolóknak
