Nagyon nincs rendben – Őri B. Péter publicisztikája

Azt gondolná az ember, hogy a sportban már semmi meglepetés sem érheti. Aztán elkezdi olvasni a híreket, s rájön, ez egyáltalán nincs így. Köztudomású, hogy nagyon sok rajongó gyűjti az ereklyéket; az utóbbi időben divat lett, hogy a szurkolók a lelátón felmutatott táblán kérik az adott játékost, hogy a meccs végén adja oda a mezét; akad, aki órákig képes várni egy sztárra a szálloda előtt, hogy megszerezze a kincset érő autogramot, de olyan esetről – pedig nem ma kezdtem e csodálatos világban elmélyedni –, amilyen a teniszezők ausztráliai Grand Slam-viadalán történt, még nemigen hallottam. Igen, a verseny helyszínén, Melbourne-ben ilyenkor rekkenő a hőség, megizzad a néző a lelátón, jól jön valami, amivel a verítéket el lehet tüntetni az arcról. Mit tegyen azonban az az illető, akinél semmi ilyesmi sincs, az ingét, pólóját viszont nem akarja összepiszkítani. Gondol egy merészet, s ellopja az éppen meccset játszó egyik hölgy, nevezetesen a kanadai Rebecca Marino törülközőjét. Arról nem tudni, vajon a biztonsági szolgálat miért nem lépett közbe, mindenesetre a székbíró lemászott az emelvényről, s megpróbálta elfogni a tolvajt. Hogy sikerrel járt-e, arról nem szólnak a jelentések, ám az bizonyos, hogy a derék játékvezető nem csak a meleg miatt izzadt...

Nem mindennapi eset szintén Ausztráliából... Hihetetlen, mit vitt véghez egy ottani futó, Erchana Murray-Bartlett. Százötven nap alatt 150 maratoni távot teljesített. Emberfeletti! Tanult és edzett kollégám, Vincze András néhány hónappal ezelőtt írt ezeken a hasábokon saját különleges kísérletéről. Harmincegy nap alatt úgy tett meg összesen 496 kilométert, hogy először egy kilométert futott, majd mindennap eggyel többet. Sikerrel járt, amiért persze hogy jár a hatalmas gratuláció, de amit Erchana művelt, azt ép ésszel szinte nem lehet felfogni. Hogyan regenerálódott például, hogy bírta ki ezt a terhelést pihenőnap nélkül? Jó, a motivációja megvolt, hiszen nemes célért küzdött: veszélyeztetett és a kihalás szélén álló ausztrál fajok megmentéséért harcoló szervezetnek gyűjtött pénzt. Bekerült a Guinness-rekordok Könyvébe, mint első nő, aki ezt a fantasztikus csúcsot elérte. Ám ismét leeshet az állunk, rajta is túltett Gary McKee. Az angol férfi 2022-ben mindennap lefutotta a
42 195 méteres távot, ő egy rákbetegeket ápoló intézménynek ajánlotta fel a befolyó összeget.

Az nem újdonság, hogy a mai korban sokkal fejlettebbek a gyerekek, többen közülük akcele­ráltak, akik később nem tudnak olyan teljesítményt nyújtani, mert hamar kiégnek. Az utánpótlásedzőknek erre nagyon oda kell(ene) figyelniük, ám sajnos sokszor a pillanatnyi eredmény fontosabb, mint a későbbi tartós siker. A következő esetben azonban nem erről van szó, de a kor nagyon lényeges és megdöbbentő. Még tavaly decemberben történt egy spanyolországi focimeccsen: egy 12 (!) éves kisfiú nekiment az ellenfél egyik labdarúgójának, a társuk segítségére érkező játékosoknak, és sértegette a bírót. A verekedésben többen megsérültek, voltak, akik kórházba kerültek. A magáról megfeledkező ifjoncot 25 meccsre tiltotta el az aragóniai szövetség, két „kollégája” 15 mérkőzéses pihenőt kapott, a csapatot pedig 400 euróra is megbüntették.

Ugye a felnőttek között nem ritkák a durvaságok, anno az angol drukkerek viselkedtek borzalmasan, majd több tragédia, a klubok európai kupaküzdelmekből való kizárása után konszolidálódott a helyzet, ám az utóbbi időben sajnos ismét több balhéról lehet hallani. Múlt vasárnap például a Tottenham–Arsenal Premier League­mérkőzésen, Richarlison, a hazaiak brazil támadója – aki a katari világbajnokságon szerzett, szerbek elleni csodagóljával a Puskás-díjra jelöltek közé is bekerült – zaklatta Aaron Ramsdale-t, az ellenfél kapusát. A dél-amerikai játékos már becserélése előtt sem bírt magával, társait is zavarta, ám Ramsdale még rosszabbul járt, őt egy Tottenham-drukker, aki felmászott egy reklámtáblára, hátba rúgta. Ismét fel lehet tenni a kérdést: vajon mit csináltak a biztonsági őrök? A klub nagyon helyesen azonnal reagált a történtekre: „Mélységesen elítéljük az Aaron Ramsdale-t megtámadó szurkoló viselkedését. Az erőszaknak semmilyen formában sincs helye a futballban. Klubunk megvizsgálta a stadionban elhelyezett kamerák felvételeit, hogy azonosítsa a szurkolót, valamint együtt fogunk működni a rendőrséggel, illetve Ramsdale-lel, hogy a lehető legerősebb választ adhassuk az esetre – beleértve a szóban forgó drukker azonnali kitiltását a Tottenham Hotspur Stadionból.” A magáról megfeledkező drukker a hírek szerint soha többé nem teheti be a lábát a londoni sportlétesítménybe.

S ha már verekedés meg nem mindennapi esetek, feltétlenül megemlítendő, ami a közös, belga–holland férfi kézilabda-bajnokság egyik találkozóján történt: az Aalsmeer–Visé meccsen a hazaiak egyik játékosa fejen találta az ellenfél kapusát, ami ebben a sportágban nagyon is elítélendő. A játékosok kicsit túltolták, egymásnak estek, verekedtek, volt lökdösődés, ütés, a bíróknak nem volt mit tenniük, félbeszakították a találkozót.

Lehetne még sorolni a példákat, de talán ennyi is elég annak bizonyítására, hogy a sport ma már nem az a tiszta, rendes világ, mint anno volt. Közhely, megváltozott a világ, megváltozott a sport is. Már gyerekmeccsen is verekedés tör ki, szurkoló támad játékosra, a kezdetekben ez szinte elképzelhetetlen volt. Ám ahogy a civil életben is egyre több borzalomról hallunk, sajnos ez a sportba is begyűrűzik. Persze nem kell, nem szabad a vészharangot kongatni, hiszen amikor nyer egy csapat, rekordot dönt egy versenyző, szívet melengetően drukkolnak a nézők, az mindig csodálatos, magával ragadó. Ilyenkor nem arra gondolunk, hogy vajon milyen segédlettel született meg a fantasztikus eredmény, vajon a tippmixnyeremény miatt ítélt úgy az utolsó pillanatban a játékvezető, ahogy. Nem, amikor a szurkoló örül, lelkesedik, nem jut eszébe a dopping, a fogadási csalás. Minden negatív kísérőjelensége ellenére a sport az emberiség egyik legnagyszerűbb találmánya, amit óvnunk kell, hogy még sokáig megmaradjon. S ha így lesz – én maximálisan bízom benne –, egyre többet lehet majd olyan hihetetlen történeteket olvasni, hogy valaki 150 nap alatt 150 maratonit teljesített, vagy hogy az esztendő minden napján lefutotta ezt a hatalmas távot; a sportorvoslás fejlődésével, a helyes táplálkozás, a minél jobb sportfelszerelések elterjedésével az amatőrök között is egyre több lesz a különleges, megsüvegelendő teljesítmény.

Ami pedig az írás elején említett törülközőlopást illeti, a kanadai teniszezőhölgyet természetesen nem érte nagy veszteség, csak az eset arra világít rá, a híres sportolók egyre népszerűbbek, még egy nedves „darab” is ereklyének számít. Anno a tenisz mint fehér sport konvencionális szabályokkal, előírt öltözékkel a legelőkelőbbnek számított. Már régóta ott is szinte minden borult, emlékezhetünk arra a rettenetes esetre, amikor 1993-ban a hamburgi tornán a világranglista-vezető Szeles Mónikát késsel hátba szúrta egy Steffi Graf-rajongó férfi. Ehhez képest a törülközőlopás szinte semmi. Semmi, mégis jelzi, világunkban valami nagyon nincs rendben.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!