Hewitt sem találta az ellenszert

Mark Edmondson 1976-os meglepetésgyőzelme óta várnak az ausztrálok arra, hogy valamelyik teniszezőjük ismét bajnoki címet szerezzen az Australian Openen. Azóta volt néhány kiváló játékos, akiben bízhattak, például Patrick Rafterben, a szerva-röpte nagy tudorában: nos, a népszerű Pat egy ízben eljutott az elődöntőig, ám ott végül fejet kellett hajtania Andre Agassi előtt. Mark Philippoussist is szívesen látták volna melbourne-i királyként, bár lássuk be, ő nem alkalmas arra, hogy két héten keresztül kiegyensúlyozottan és hatékonyan teniszezzen - bezzeg Lleyton Hewitt!Először nem egészen 16 évesen szerepelt az ausztráliai Grand Slam-tornán, azóta ez volt a nyolcadik bevetése, igaz, az ezt megelőző nyolc alkalommal még a negyeddöntőig sem jutott el. Hanem tavaly döntős volt az US Openen, döntős volt a világbajnokságon (mind a két meccset elbukta…), ezt az idényt pedig tornagyőzelemmel nyitotta (Sydney). Megerősödött, és talán jobb lett, mint valaha.Mikor, ha nem most?Rendkívül rögös úton ugyan, de Hewitt elverekedte magát a fináléig, márpedig ilyet is rég látott a helyi közönség: legutóbb 1988-ban, Pat Cash révén volt döntősük egyesben. Egyetlen meccs, egyetlen győzelem választotta el Hewittot attól, hogy beírja magát az ausztrál tenisz históriáskönyvébe, meg aztán azt sem árt megjegyezni, hogy a sportág őshazája igazán megérdemelne már egy újabb bajnokot.Egy napon talán kap is - de ez a nap nem most vasárnap jött el, ez a vasárnap Marat Szafiné volt.Pedig úgy indult a férfi egyes döntője, ahogy azt a helyiek megálmodták, Hewitt mindössze egyszer hibázva (!) 6:1-re behúzta az első szettet, miközben Szafin valószínűleg azt sem tudta, mi történik körülötte. Elvétve sikerült csak a pályára küldenie félelmetes első adogatását, ha pedig mégis bejött neki, Hewitt habkönnyedén lekezelte. Mindent elmond Szafin "hatékonyságáról", hogy ebben a periódusban nyolc első szervát tudott beütni, és csak háromszor csinált pontot belőlük… Hewitt ráadásul intenzíven riogatta a hatalmas Maratot, hiszen még az érvénytelen adogatásait is kőkeményen és precízen visszabombázta - csak a miheztartás végett.Van innen visszaút?Persze, hogy van, elvégre az éppen aktuális lelkiállapotát mindig az arcán "viselő" orosz urat Marat Szafinnak hívják. Elég neki két-három jó gém, és máris zenélni kezd az ütője - márpedig a folytatásban ő koncertezett, nem az elnyűhetetlen ausztrál.Miután Szafin megnyerte a második szettet, 1:4-es hátrányba került a harmadikban, időközben ápolni is kellett a combját, mert nem volt benne élet, de hogy nincs baja, az csakhamar kiderült. Az imént említett állást követően egyhuzamban hét gémet nyert meg (!), és onnantól kezdve egyszerűen nem lehetett őt megállítani, jellemző, hogy amíg az első két szettben 42, illetve 47 százalékban ütötte be első adogatásait, addig a harmadikban és a negyedikben 72, illetve 74 százalékban, 18 ásza közül 16-ot ez utóbbi két játszmában ütött. És egyébként is zseniálisan teniszezett, annak pedig külön örülhetünk, hogy (Hewitt hathatós segítségével) az utóbbi évek legszínvonalasabb döntőjét vívta, a tenisz minden szépségét fölvonultatva.Jó helyre került a melbourne-i Grand Slam-trófea, a lehető legjobb helyre. ---- Marat Szafin nevét 1998-ban ismerte meg a teniszvilág, és mi tagadás, elég szerény volt a belépője: a Roland Garroson legyőzte a címvédő Gustavo Kuertent és Andre Agassit is. Spanyolországban faragtak belőle teniszezőt, azonnal látszott rajta, otthonosan érzi magát a salakon, idő kérdése volt csupán, mikor lesz Grand Slam-bajnok a rendkívül szimpatikus srácból. Két év múlva az lett - igaz, nem a párizsi salakon, hanem az US Open kemény pályáján.
Tündérmese volt a javából, elvégre a 20 esztendős Marat úgy nyerte meg az amerikai bajnokságot, hogy a döntőben - ne szépítsük - megalázó csapást mért a legendás Pete Samprasra. Ennek még lesz folytatása, gondolhatta a tenisztársadalom, csakhogy a "kis" Szafinnal problémák voltak: nem a játéktudásával, hiszen istenadta tehetség, a hiba a fejében keresendő. Nem tudott összpontosítani, hamar elment a kedve, ha nem ment neki a játék, a kitartása pedig, nos, arról jobb nem is beszélni… Edzőket fogyasztott - és esélyeket szalasztott el. A melbourne-i Australian Openen kétszer is, 2002-ben Thomas Johanssontól volt képes kikapni a döntőben, tavaly meg Roger Federer állította meg őt a kapuban, bár ez utóbbi nem volt meglepő, pláne annak fényében, hogy Szafin - akkor nem kiemelt versenyzőként - csaknem 30 órát töltött pályán, a negyeddöntőben Andy Roddickot, az elődöntőben Agassit legyűrve egy-egy ötszettes káprázat keretében.
Szóval, már akkor is tudott teniszezni, de nagyon, viszont nem volt, akire hallgatott volna. Jelentjük, már van: Peter Lundgren. A svéd szakember annak idején az egykori világelső Marcelo Ríosszal dolgozott együtt, utána Federerből csinált wimbledoni bajnokot, majd miután a svájci géniusz menesztette őt, Szafin mellé állt, és belőle is bajnokot, érett teniszezőt faragott. Még éppen idejében, elvégre Marat barátunk január 27-én ünnepelte a 25. születésnapját - aznap, amikor minden idők egyik legnagyobb mérkőzésén öt szettben, meccspontot is hárítva legyőzte az isteni Federert. Ehhez kellett az orosz klasszis zsenialitása és persze Lundgrené is.
"Felejtsük el a 2000-es US Open-döntőt, ott még éretlen voltam, egyszerűen kjött a lépés - így Szafin. - Az igazi énemet az itt elveszített két finálé mutatja, legalább az egyiket meg kellett volna nyernem. De nem tudtam, mert nem bíztam magamban, féltem, reszkettem. Aztán jött Peter. Ô ráérzett arra, mit kell tennie velem, ami egyébként maga a csoda, mert tényleg elviselhetetlen a természetem. Tud velem kommunikálni, és pontosan el tudja magyarázni, mikor mit kell csinálnom. Érett teniszező lettem, pedig egy éve sincs, hogy együtt dolgozunk. Neki köszönhetem, hogy bízom a tudásomban, hogy megjött a harci kedvem, és még küzdeni is megtanított. Szeretné, hogy még több Grand Slam-tornát nyerjek, rajta biztosan nem múlik majd - és mivel én nála is jobban szeretném, hogy nyerjek még néhányat, igyekszem elérni, hogy rajtam se múljon."
Az eddigi két nagy trófea elhódítása között csaknem négy és fél év telt el, a 2000-es US Open és az idei Australian Open között 14 Grand Slam-tornát zárt üres kézzel; a profizmus 1968-as bevezetése óta soha senki sem várt még ennyit a második GS-trófeájára.
Federer ide vagy oda, gyanítjuk, a következő nem várat ennyit magára. ---- Egy nappal a páros döntőben elszenvedett vereséget követően egyesben is alulmaradt Szávay Ágnes. A 16. életévét alig egy hónapja betöltő magyar tehetség 54 perc alatt 6:2, 6:2-re kikapott az első helyen kiemelt fehérorosz Viktorija Azarenkától - így aztán Azarenka lett a centenáriumi Australian Open egyetlen duplázója.
No, de ne vele foglalkozzunk, hanem Ágival. A magyar leány élete talán legszebb hetén van túl, egyben a legfárasztóbbon is, hiszen hét nap alatt 11 mérkőzést játszott. A nagy téten kívül alighanem a fáradtság is közrejátszott abban, hogy csupán négy gémet tudott nyerni a vasárnapi döntőben.
Szávay 48 százalékban ütötte be az első adogatásait, mindössze 38 százalékban csinált pontot belőlük, a második szerváiból indított labdameneteknek pedig csak a 26 százalékát tudta megnyerni, nem véletlen, hogy hatszor is elveszítette az adogatójátékát. Az eddig záporozó nyerő ütései cserbenhagyták, a hibák száma ugyanakkor drasztikusan megnőtt, hússzal többször rontott, mint ellenfele.
"Igen, sajnos elfáradtam a végére - mondta letörten Szávay Ági. - Azarenka nagyon belekezdett, keményen, pontosan teniszezett, ráadásul nem rontott. Ennyivel szerintem nem jobb nálam, remélem, a jövőben ezt be is tudom majd bizonyítani. Természetesen örülök, hogy mind a két döntőbe bejutottam, szép eredmény ez, ugyanakkor bosszantó, hogy egyiket sem tudtam megnyerni. Nem jó érzés az utolsó mérkőzésen alulmaradni, az meg pláne nem, hogy amikor a legjobban kellett volna, nem tudtam a saját játékomat játszani."
A magyar teniszező persze nem adja fel a harcot, hisz abban, hogy meg tudja valósítani 2005-ös tervét: Grand Slam-tornát nyerni. "Nincs kedvenc borításom, kemény pályán, salakon és füvön is szeretek teniszezni. Úgy érzem, van esélyem arra, hogy az idén sikerüljön az igazi áttörés, reményeim szerint mindjárt a párizsi Roland Garroson."
Úgy legyen! ---- Kevin Ullyettnek megvolt az esélye arra, hogy két bajnoki címet söpörjön be Melbourne-ben, mert miután Wayne Black oldalán megnyerte a férfi párosok küzdelmeit, vegyesben is a trófeáért indulhatott harcba - nos, a duplázás nem sikerült, még ha rendkívül közel is állt hozzá. A vasárnap megrendezett vegyes páros döntőben a Samantha Stosur, Scott Draper ausztrál kettős (képünkön) diadalmaskodott. Stosur kisasszony igazán szerencsésnek mondhatja magát, hiszen eredetileg Todd Reiddel nevezett, ám az ifjú ausztrál az utolsó pillanatban visszalépett - így jött a képbe az egyszer már visszavonuló, 30 esztendős Draper. Nos, a kettős olyannyira érezte egymást, hogy a döntőig még szettet sem veszített, igaz, a fináléban megszenvedett a győzelemért Liezel Huber és Ullyett ellen, csak az úgynevezett szuper tie-breakben tudta kicsikarni a győzelmet (azaz előbb érte el a tíz pontot). Drapernek alighanem nagy önbizalmat ad a siker, talán még a másik sportágában is hasznot húz belőle - az ausztrál úriember ugyanis nemrégiben felcsapott golfozónak.

Ausztrál nemzetközi bajnokság, Australian Open, Melbourne
(14 586 381 dollár, kemény pálya)
Férfi egyes, Döntő: Szafin (orosz, 4. kiemelt)-L. Hewitt (ausztrál, 3.) 1:6, 6:3, 6:4, 6:4
Vegyes páros, Döntő: Stosur, S. Draper (ausztrál)-L. Huber, Ullyett (dél-afrikai, zimbabwei, 4.) 6:2, 2:6, 7:6

Juniorok
Férfi egyes, Döntő: Young (amerikai, 2.)-Kim Szun Jong (dél-koreai, 1.) 6:4, 6:2
Női egyes, Döntő: Azarenka (fehérorosz, 1.)-Szávay Ágnes (magyar, 12.) 6:2, 6:2 ---- "Amit az első szettben műveltem, az minden volt, csak tenisz nem, talán mert egyfolytában az előző két döntőm járt a fejemben: azon töprengtem, mi a fenét csináljak, hogy végre ne második legyek, hanem első. Aztán hagytam, hadd történjen magától minden, és miután a második játszmában nagy nehezen összeraktam a játékomat, már könnyebben ment az egész" - elemezte teljesítményét az immár kétszeres Grand Slam-bajnok Szafin.

"Jobb, ha az ember beviszi az öltözőbe, leül, nézi egy kicsit, és tényleg megbizonyosodik róla: valóban az övé" - ismét Szafin, ezúttal a trófeáról.

"Nem teniszeztem rosszul, sőt kifejezetten jól ment a játék. Nem, nem zavartak meg a lábhibák, sokkal nagyobb gond volt Marat. Elképesztő, mennyi ereje van, hátul játszva is képes az embert méterekkel az alapvonal mögé szorítani. Mindig is mondtam, óriási teniszező" - szólt sportszerűen a legyőzött Lleyton Hewitt.

"Hogy könnyű lett volna? Ugyan! Habár az eredmény sima meccsre enged következtetni, egyáltalán nem volt az, a legjobb tudásomra volt szükség, hogy megnyerjem a döntőt" - magyarázta a Szávay Ágnest egyesben és párosban is legyőző juniorbajnok, a fehérorosz Viktorija Azarenka.