Indulatokat gerjesztett a pályán és a pályán kívül is Harm Osmers játékvezető működése az Írország–Magyarország vb-selejtezőn. A külső szemlélőnek az lehetett az érzése, hogy a német bíró nem egyenlő mércével méri a két csapat által elkövetett szabálytalanságokat, amit az egyik oldalon lefúj, a másikon továbbenged. Ráadásul jelentősen befolyásolta a mérkőzés alakulását, hogy csak egy esetet említsünk: ha a Sallai Rolanddal szemben elkövetett egyértelmű szabálytalanságot az 52. percben lefújja, a magyar támadó nem kapott volna piros lapot. Lapunk megkereste Dubraviczky Attilát, a korábbi FIFA-játékvezetőt, aki szintén nem volt elégedett a német bíró tevékenységével.
„Miközben természetesen szorítottam a magyar válogatott sikeréért, mint korábbi játékvezető megpróbáltam objektíven, indulatmentesen figyelni a német bíró működését – mondta a Nemzeti Sportnak Dubraviczky Attila. – Tulajdonképpen az első félidő első felében nem akadtak gondok az ítéleteivel, Szoboszlai Dominiknak például járt a sárga lap, ám a kétgólos vezetésünk és a mezőnyfölényünk hatására mintha megsajnálta volna a hazai válogatottat. Kétes szituációkban rendre az írek javára ítélt szabadrúgást, pedig Varga Barnabásék ellen is hasonló faultokat követtek el az ír védők, mi mégsem rúghattunk szabadot.
A második félidei bíráskodása egyértelművé tette számomra, nem azonos mércével méri a két együttest, annak ellenére mondom ezt, hogy Sallai Roland kiállításán nem lehet és nem is szabad vitatkozni. Azon már igen, hogy másodpercekkel korábban éppen a szeme láttára szabálytalankodtak a magyar labdarúgóval szemben, és ha azt lefújja, nincs a kiállítás. Érzékelnie kellett és reagálnia kellett volna arra is, hogy az írek provokálják a magyarokat az egész meccsen, leginkább Varga Barnabást, de Sallai Rolandot sem kímélték. A magyar középcsatár ellen legalább öt olyan szabálytalanságot követtek el, amely szabadrúgást ért, ám a síp néma maradt. Nem beszélve arról, amikor a nyakánál fogva rántották le a magyar támadót. A világ akkoriban legjobb játékvezetőjétől, Puhl Sándortól azt tanultuk, ha működésünk során belecsúszunk egy kétesnek mondható kiállításba – a szombat esti előzményeit ismerve –, onnantól kezdve árgus szemekkel figyeljük az ellenfél játékosait, s ha »narancssárgát« ér a szabálytalanság, helyette bátran húzzuk elő a piros lapot, s nem azért, mert kompenzálni szeretnénk. S még valami: a hajrában az írek percenként íveltek többnyire szabadrúgásból a magyar kapu elé, abban az időszakban többször is igazságtalanul ellenünk ítélt Harm Osmers, pedig ha csak háromszor jogosan a javunkra dönt, nem jutott volna idő az egyenlítésre.
A német bíró tevékenysége, felfogása, az, hogy különbséget tett szabálytalanság és szabálytalanság között, befolyásolta az eredmény alakulását. Ez persze nem jelenti azt, hogy óvni lehet, azt viszont igen, hogy a FIFA figyeli a bírók működését, s bizony a szombati befolyásolhatja Harm Osmers további karrierjét.”