Serenánál nincs jobb játékos

A magunk részéről annyival reagálnánk erre, hogy amidőn a fent említett hölgyek pályafutásuk zenitjét voltak, nem álltak rendelkezésükre olyan korszerű ütők, mint amilyennel Serena csépeli a labdát, és nem igényeltetett a jó eredmény eléréséhez a manapság nélkülözhetetlen emberfeletti lábmunka, az izomzatról nem is beszélve. (Habár érdemes volna elemezni, milyen "görgőkkel” rendelkezett Graf vagy Court.)
Napjaink női tenisze összehasonlíthatatlan a nyolcvanas évekével – ez legalább olyan szilárd megállapítás, mint hogy Serenánál jobb teniszezőnőt jelenleg nem találni, az eredmények önmagukért beszélnek. A húszesztendős amerikai világelső veretlen maradt az idei Grand Slam-tornákon: a Roland Garroson, Wimbledonban és – magyar idő szerint vasárnap hajnalban – az US Openen is megszerezte a bajnoki címet, szavakkal nehezen kifejezhető tettet végrehajtva ezáltal. Az Open Era 1968-as bevezetése óta ugyanis Grafnak, Navratilovának, Courtnak és Kingnek sikerült egymás után megnyernie az előbb említett három GS-viadalt, ráadásul Serena sérülés miatt kihagyta az idei Australian Opent. Ha ott is elindult volna, most talán a Grand Slamét ünnepelhetné, ami ebben a sportában a csúcsok csúcsa. (Igaz, 1988-ban Graf ennél is tovább ment, a négy nagy tornán kívül a szöuli olimpiát is megnyerte, teljesítve a már tényleg felülmúlhatatlan Golden Slamet.)
Serenáról így is csak szuperlatívuszokban beszélhetünk. Nem elég, hogy zsinórban három Grand Slam-versenyen győzött, az utóbbi kettőn játszmát sem veszített, fölényét pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az egyetlen, aki fel tudná venni vele a harcot, megszorongatni sem tudja. Természetesen a nővéréről, Venusról, a világ második számú játékosáról van szó, akinek – már kitalálhatták – nem sikerült egyhuzamban harmadszor megnyernie az US Opent. (Legutóbb egyébként Evert volt képes e hallatlan bravúrra, 1975 és 1978 között négyszer diadalmaskodott.)
Sokadszorra írjuk le, a két nővér összecsapásai a legkevésbé sem mennek vérre, abból a szempontból legalábbis, hogy képtelenek feltüzelni magukat egy-egy "randevú” alkalmából, ami a jövőre nézve egy cseppet elszomorító, hiszen jó párszor meg kell még küzdeniük a különböző Grand Slam-tornákon. A nézők pedig idővel ráunnak a hasztalan csapkodásra. Ismét rengeteg hibával játszottak, egy-egy "brutális” ütésváltást leszámítva semmi extra sem történt a pályán, holott Serena képes 40 perc alatt 35 nyerőt suhintani, mint tette azt Bedanová ellen. Kétségtelen, Venus ütései jóval erősebbek, mint a cseh leánykáé, no de akkor is. Az embernek néha az az érzése támadt, nem akarja lesöpörni a pályáról a kifejezetten rosszul játszó testvérét, ezért számtalanszor középre, a kezéhez ütötte vissza a labdákat. Az mindazonáltal kiderült, melyikük a jobb játékos. Serena negyedszer játszott az idén Venusszal, negyedszer is szettveszteség nélkül verte meg, szombati diadalának köszönhetően pedig utolérte testvérét a Grand Slam-sikerek tekintetében. Pillanatnyilag 4–4 az állás.
Pár mondat erejéig mindenképpen vissza kell térnünk a szombati lapzártánk után befejeződött férfi elődöntőre, amelyben Agassi négy szettben megverte a címvédő Hewittot, méghozzá szédületes játékkal. A harmadik szett végén kihagyott a figyelme, de összességében a szó szoros értelmében leteniszezte a pályáról az ausztrált, sokáig emlékezetes, hihetetlenül magas színvonalú összecsapáson. Valóra vált tehát az amerikai álom: vasárnapi lapzártánk után nem sokkal elkezdődött a Sampras–Agassi "színdarab” 34. felvonása, ezúttal az US Open férfi egyes döntőjének keretében.