Kilencszázezer dolláros diadal

– A döntőnek a világelsőség volt az egyik tétje. Csattanós választ adott arra a kérdésre, hogy manapság ki a legjobb női teniszező.
– Pontosan tudtam, hogy elveszíthetem a világelsőségemet, de higgyék el, munka közben egyáltalán nem ez járt a fejemben. Utólag persze megkönnyebbültem, elvégre ki ne szeretne hosszú ideig a világranglista élén maradni.
– Talán egyetértünk abban, hogy Venusnak van a legfélelmetesebb első adogatása a nők között, jószerével erősebben üti meg azokat, mint a férfimezőny jelentős része. Ön azonban úgy vágta vissza a labdákat a lábához, mintha mi sem lenne természetesebb. Mégis, hogyan csinálja?
– Egyszerűen visszaütöm. Érzem a labdát, azt, hogy hová érkezik. Meg aztán rengeteget edzem Venusszal, sőt olyan férfiakkal, akik rendre kétszáz kilométer per órás sebességgel ütik át a labdát, úgyhogy voltaképpen már beleedződtem. Úgy csinálom, mint Agassi: a labdára összpontosítok, és visszaütöm. Ennél jobban nem tudom megmagyarázni.
– Mi a legnagyobb különbség a három évvel ezelőtt, illetve az idén diadalmaskodó Serena között?
– Szinte már el is felejtettem, milyen érzés volt nyerni itt kilencvenkilencben… A viccet félretéve, sokkal érettebb, higgadtabb játékos vagyok, mint akkor, és összességében jobban is teniszezem. Inkább élvezem a mérkőzéseket, a kihívásokat, semmint hogy stresszeljek. Ez a legfontosabb különbség.
– Sajnálja a nővérét? Hiszen Ön három Grand Slamet nyert az idén, ő meg egyet sem.
– Hmmm… Igen. De jó párszor megnyerheti még az US Opent.
– Nagyobb nyomás nehezedik Önre, ha a testvérével játssza a döntőt, és nem valaki mással?
– Nem, egyáltalán nem. Szeretem, ha egymással vívjuk a döntőt, mert az azt jelenti, hogy mindketten kihoztuk magunkból a maximumot, illetve hogy a családunk újabb trófeával gazdagszik.
– Ezek szerint nincs lelkiismeret-furdalása, hogy megverte őt.
– Miért lenne? Mind a ketten versenyzők vagyunk, azért jöttünk ide, hogy nyerjünk.
– Elérkeztünk arra a pontra, amikor Venus és Ön totálisan uralja a női teniszt. Nem gondolja, hogy itt lenne az idő, hogy eldöntsék: melyikük lesz az egyedüli uralkodó?
– Nem fogalmaznék így. Sokáig Venus volt az, aki megnyerte a párharcainkat, most én tartok valamivel előrébb, de összességében kiegyenlítettek az erőviszonyok.
– Az idei eredmények alapján nem úgy tűnik… Győzött a Roland Garroson, Wimbledonban és most az US Openen. Ha januárban megnyeri majd az Australian Opent, mit mondhatunk a teljesítményére, Grand Slam vagy Serena Slam?
– Csak Serena Slam. De ha megnyerem, később talán a Grand Slam is sikerül…
– Manapság egyértelműen Ön a jobb, az idén rendre legyőzte nővérét. Gyermekkorában volt hosszabb nyerő sorozata Venus ellen?
– Erre már csak azért sem mondhatnék igent, mert akkoriban nem játszottunk sok mérkőzést egymás ellen. Inkább együtt edzettünk, habár én elég lusta voltam. Rendszeresen jártunk az atlétikai pályára futni, rettenetesen utáltam, ellentétben Venusszal, aki élvezte a futást. Meg is látszik, sokkal gyorsabb, mint én.
– Melyik Grand Slam-tornagyőzelmére a legbüszkébb?
– A wimbledonira.
– Miért?
– Mert Wimbledon az Wimbledon. A legnagyobb torna a világon, mindenki azt szeretné megnyerni, ráadásul az idén nekem párosban is sikerült megszereznem a bajnoki címet.
– És mit jelent Önnek a mostani US Open-győzelme?
– Leginkább kilencszázezer dollárt…
– Sokan azt kifogásolják, hogy amikor Venusszal játszik, egyikük sem képes maximális teljesítményt nyújtani. Hogy érzi, ezúttal teljes erőbedobással és jól teniszezett?
– Igen, különösen a második szettben ment jól. Szerintem ez volt a legjobb meccsem a tornán, Venus is remekül játszott, habár tud ő ennél jobban is. De egyáltalán nem bánt, hogy így alakult…
– Venus azt mondta: szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni a magánéletére. Ön hogy van ezzel? Teljes az élete?
– Élvezem, hogy világelső vagyok, szeretem, ahogy körberajonganak, szeretem az elismeréseket, ugyanakkor kevés a szabadidőm, ezért gyakran nem csinálhatom azt, amit akarok, és nem mehetek oda, ahová akarok. Szóval, elég nehéz így az élet.
– Korábban azt mondogatták a szakemberek, hogy tenyeres oldalról Ön a jobb, a fonákról pedig Venus. Mintha megváltozott volna, nem? Úgy értem, a fonákja is jobb már.
– Igyekszem. Talán azért lett jobb a fonákom, mert eleinte mindenki oda ütötte a labdát, arra gondolván, hogy az a gyengébb oldalam. Aztán beleedzőttem. Sok mérkőzést veszítettem el, csak mert nem működött hatékonyan a fonákom, és egy idő után úgy éreztem: ennek sürgősen véget kell vetni, tudniillik utálok veszíteni. Folyamatosan csiszolom az ütéseimet, úgy vélem, még mindig van hová fejlődnöm. A képességekben hiszek, nem a szerencsében.
– Illusztris társaságba került, hiszen a hölgyek közül csak olyan nagyságok tudtak egy évben három Grand Slam-tornát nyerni, mint Graf, Szeles, Hingis, Court, Navratilova és King.
– És, ugyebár, Ausztráliában el sem indultam… Természetesen óriási eredménynek tartom, pláne, hogy nekem ez már húszévesen sikerült.