Sampras éjjeli menedékhelye

Ki gondolta volna, hogy Samprast egyszer szabályosan "tolni kell előre” az US Openen? Merthogy a szervezők ott segítik a négyszeres bajnokot, ahol csak tudják, jobb híján az adott napra készített programbeosztással. Pete barátunk rendszeres látogatója az esti programnak, ott meg küztudottan verhetetlen, immár 19–0-s mérleggel dicsekedhet az Openen. Azt persze senki se gondolja, hogy minden magától megy, Samprasnak igenis szenvednie kellett, mire eljutott a negyeddöntőig, egymás után olyan márkák vártak rá, mint a hatalmas adogatásairól híres Rusedski, illetve legutóbb a harmadik helyen jegyzett Haas, arról nem is beszélve, hogy este a kelleténél is párásabb a levegő, erőnlétileg tehát bírni kell strapát, ráadásul Rusedski öt, míg Haas négy szettig kínozta az egykori világelsőt.De még versenyben van, ami legalábbis meglepő azok után, amit az idén eddig művelt. Egymás után négy meccset nyerni – nos, Sampras részéről hovatovább dicséretre méltó. Akik esetleg aggódnának érte, azoknak egy jó hírrel mindenesetre szolgálhatunk: az immár 200 Grand Slam-mérkőzést nyerő zseni szervája a régi időket idézi. Haas egyszer sem tudta elnyerni az adogatójátékát, bréklabdával is csupán egyszer találkozott, összességében pedig egyedül Rusedski tudta "lebrékelni” őt, valami csoda folytán háromszor is.Egyébként nem sok vizet zavartak az ellenfelek, Haas olyannyira nem, hogy Sampras nyerhetett volna háromban is, ha nem kockáztat túl sokat, miután 7:5, 6:4 után a rövidítésben 2:0-ra vezetett. Apropó, kockáztatás. Látták Pistol Pete második szerváit? Ha nem, hát eláruljuk: előfordult, hogy erősebb volt, mint az első. Ezt azért kevesen vállalják be.
Hanem a folytatásban hatalmas feladat vár a világszerte közönségkedvenccé avanzsáló (nem volt mindig az…) amerikaira, történetesen Roddickot kellene megvernie a négy közé jutásért. Éppenséggel sikerülhet neki – dacára annak, hogy eddig kétszer találkozott vele, és még szettet sem nyert ellene –, mert az ifjú amerikai fejben messze van még a világklasszis titulustól, rengeteget kapkod, ugyanakkor, mint azt Sampras is jelezte, minden kelléke megvan, ami a csúcs felé vezető útra szükséges. Kérdés: fel tudja-e vonultatni azokat a példaképe ellen? Meg aztán nyilván esti meccs lesz…

Félteni persze nem kell Roddickot, a félelem szó különben sem szerepel a szótárában. Szett- és brékhátrányban volt, onnan kezdte el szépen felmorzsolni az egyébként kiválóan ütő argentin Chelát, közben nem felejtett el játszani a nézőkért sem: háttal, a lába között ütötte meg a labdát; üvöltött a befejező ütések előtt és után; és megnyerte az év eddigi legszebb labdamenetét, fonákkal elütve Chela mellett, miután legalább száz métert futott tiszta erőből a labdamenet közben.
Dicséretet érdemel Schalken is, sallangmentes játékkal búcsúztatta az egykori világelső Kuertent: a nyurga holland tekintélyes arzenáljára jellemző, úgy is partiban volt Gugával (sőt!), hogy időközben "lerobbant” a tenyerese. Hogy a dél-amerikaiaknak mégse legyen pocsék napjuk a keddi, arról a chilei González gondoskodott, aki látványos verésben részesítette a francia Clément-t. Gonzálezről hallunk még, az egyszer szent, ha máshol nem, hát a "Minden idők legerősebb tenyerese” szavazáson.
Ami a hölgyeket illeti, nyugodtan csordogáltak az események, egészen szerdáig, ekkor ugyanis kiesett a harmadik helyen kiemelt Capriati, elveszítve egy, már megnyert meccset az őt Wimbledonban, illetve Montrealban szintén megverő Mauresmo ellen, aminek következtében nem lesz "tiszta Amerika” a női egyes. Tavaly Hingis próbált kinőni a Capriati, illetve a két Williams alkotta mezőnyből – sikertelenül –, az idén pedig Mauresmo próbálkozhat ugyanezzel. Bár lapzártánkig csak az dőlt el, hogy a négy közé Serena és Davenport jutott be rajta kívül (a negyedik Venus vagy Szeles, tehát mindenképpen amerikai lett), valami azt súgja, úgy jár majd, mint Hingis.