Apai parancsra, sírva ment le első vívóedzésére Stefanek Gertrúd, ám már enyhén szólva sem bánja a szülői szigort. Mint ahogy arra sem gondol vissza keseregve, hogy a Színművészeti Főiskola felvételije helyett egy NDK-beli juniorversenyre szavazott. Miért is tenné, hiszen a vívás ma is főszereplő az életében.

Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt – a sportot, a teniszt és a margitszigeti Sportuszodát egyaránt. Sinkó László ma, a hetvenhez közeledve is remekül helytáll a pályán, s persze a pályája előtt is kalapot emel az igényes néző. Ami pedig a trófeákat illeti: magáénak mondhatja a magyar színházművészet Grand Slamjét, valamennyi állami elismerést kiérdemelte a színpadon.

Még mindig libabőrös lesz az ember, ha visszagondol a pekingi olimpia férfi vízilabdadöntőjére és az azt követő ünneplésre. Lapunk vasárnaponként a főhősöket, a tizenhárom játékost és Kemény Dénes szövetségi kapitányt igyekszik bemutatni. Sorozatunk utolsó fejezete következik, tehát a kispadon a szövetségi kapitány: Kemény Dénes!

KARÁCSONY 2008. „Sokáig nem tudtam, mi hiányzik, aztán rájöttem: a versenyek izgalma, az adrenalin. Nehéz elszakadni ettől az életformától.”

Az olimpiai törvény tervezete is szerepel a fővárosi közgyűlés csütörtöki ülésének napirendjén. Elfogadása esetén a 2020-as nyári játékok budapesti megrendezését középpontba állító dokumentumot a főpolgármester mint a főváros és a BOM közös előterjesztését nyújtja majd be az Országgyűlésnek. Ha az elképzelésből törvény lesz, erős jogszabályi háttérrel kezdődhetnek meg a 2011-ben esedékes kandidálás előkészületei.

Még mindig libabőrös lesz az ember, ha visszagondol a pekingi olimpia férfi vízilabdadöntőjére, és az azt követő ünneplésre. Lapunk vasárnaponként a főhősöket, a tizenhárom játékost és Kemény Dénes szövetségi kapitányt pályafutásuk legfontosabb momentumait felidézve igyekszik bemutatni. Szóval: 12-es sapkában a Pekingben harmadik olimpiai bajnoki címét szerző Molnár Tamás!

Csikar nyolcvanesztendős. Ezt csak az aktualitás jegyében érdemes rögzíteni, mert az esztendők száma mit sem számít egy legendánál. Így aztán a Szeged melletti Móravárosban született Sándor Károly esetében a születésnap csak arra való, hogy még több tisztelettel, nagyrabecsüléssel, szeretettel gondoljunk rá, mint a hétköznapokon, amelyeket sokaknak tett színesebbé, örömtelivé.

Kétszeres olimpiai bajnok, csaknem egy évtizeden át verhetetlen volt lólengésben. Szinte röpült a szer fölött, olyan elemekkel szolgált, amilyenekkel előtte még senki – mesterének, Vígh Lászlónak köszönhetően. Magyar Zoltán azt vallja, nagy találkozás volt az övék, egymás nélkül semmire sem mentek volna. Meg persze a tűrőképessége híján, amely – ez meggyőződése – nagyobb szerepet játszott a sikereiben, mint a tehetsége.

Péntek: Vajda Attila. Szombat: Kovács Katalin, Janics Natasa. Vasárnap: férfi vízilabdaválogatott. Pekingi bajnokaink az olimpia utolsó három napját aranyozták be. Mondhatnánk, minden jó, ha jó a vége, de inkább ne mondjuk. Mert nem mondhatjuk – ha a valóságra vagyunk kíváncsiak.