ALAPVONAL. Egyre komolyabban elkezdtem játszani a gondolatattal, hogy a hét főbűn mennyire jellemző a mai labdarúgásra.

NS-VÉLEMÉNY. Az ő dolguk, az ő hivatásuk, az ő pszichéjük, ők viszik vásárra a bőrüket.

Élete legfontosabb meccsén érte utol végzete a 80 éve elhunyt kapust.

ALAPVONAL. Elvégre elkerülhetetlen, hogy összehasonlítsuk magunkat másokkal, az elégedetlenség sem negatív tulajdonság, ahogy a kíváncsiság sem.

Senki sem gondolta, hogy 1969-ben Marseille-ben csődöt mond a magyar futballválogatott.

ALAPVONAL. A futballban nincs színlap, ám a hétköznapi gondolkodás, a tények és a véleményem szerint is a játékos az első. Elvégre ő megy ki a pályára, viszi vásárra a bőrét, produkciója nyomán hördül fel vagy halkul el a lelátó, egy-egy megmozdulása többek emlékezetében marad meg, mint akármelyik másik közreműködőé.

NS-VÉLEMÉNY. Az átlagos kívülálló is (meg)tud­hatja, mit akarnak.

Ötven éve feltartott kézzel lépett pályára, így esélye sem volt futballválogatottunknak Cardiffban.

ALAPVONAL. Az ultimátumokról azt írja a szakirodalom, hogy összetett kérdés. Enyhén szólva. Elvégre végül is haladék, a hatalmi helyzetben lévőnek egyértelmű a véleménye, hogy ez így tovább nem megy, mégis vár. (…) Az ultimátumnak több a hátránya, mint az előnye – olvasom – elsősorban teher, másodsorban megfertőzi a levegőt a vezérkar és a csapat között. Meg persze inkább szól a főnökségről, mint a csapatról, annak bizonygatása, hogy ők a helyükön vannak, kézben tartják a dolgokat.

NS-VÉLEMÉNY. Olyan megoldásokkal próbálkoztak, amelyekből kiderülhet, hogy nem akárkik ők.

Hetven éve huszonöt perces parádé is elég volt a főlényes győzelemhez Csehszlovákia ellen.

ALAPVONAL. A hálára gondolok. Ami, jól tudom, nem divat mostanság, a futballban különösen nem. A témát boncolgató szakértők megállapítják, hogy elméletileg jelen lehet, de ne kergessünk illúziókat. Elméletileg és lehet – tehát a gyakorlatban alig és csak feltételes módban. Az érzelmi kötődés, a hűség ritka, de nem is követelmény, a döntéseket a pénz és az eredmény motiválja.

„Tiszta bort a pohárba!” – száz éve ez lett a jelszó az Üllői úton a csúfos örökrangadó után.

Olyan is akad, aki szerint az egyetlen hozzáértő szakember volt a klubnál.

ALAPVONAL. Mint a mai sportban, amikor a nagy nyilvánosság (ó) könnyen temet, ráadásul szembemenve az illendőséggel, anélkül, hogy búcsúztatna, méltatna is. Tehát előbb a föld, aztán az érdemek, semmi ünnepélyesség, semmi kiérdemelt vagy könnyek diktálta méltatás, mint egykoron.

ALAPVONAL. Bevallom, nincs türelmem hozzá, hogy megszámoljam, most éppen hány futballistát igazolt, vett árendába innen-onnan a 12 NB I-es csapat, az viszont nem tartott sokáig, hogy megtudjam, hányan érkeztek alsóbb osztályból. Éppen egy csapatnyi, tehát 11. Az úgynevezett felfelé áramlás tehát vagy nem divat, vagy nincs meg rá megfelelő minőség.

1934 – Sárosi György gólja fordulatot hozott, de kellett Háda József remeklése is.

Az óbudai talentum az FTC játékosa volt, de tétmeccset nem játszott a csapatban.

ALAPVONAL. Okkal, hiszen például a Sportuszoda (nekem mindig az marad) szerelmeseiről vagy a futókról van szó, akiknek nem csupán a mozgás terepe a Sziget (így, egyszerűen és nagy kezdőbetűvel), a lelküket is megfogja minden: a fák, a bokrok, a sétányok, a levegő, az atmoszféra, és a többi.

A jól kereső álamatőr futballisták húzódoztak a profi léttől.