Ha csak a súlyemelők lennének a negatív hírek főszereplői (bár a leletük lett volna negatív), voltaképpen elintézhetnénk az egészet egy sóhajtással: kísért Szöul szelleme. Az Annus-Fazekas-affér azonban gellert ad az egész históriának.
A kérdés ugyanaz, mint az efféle helyzetekben általában. Mint női kéziseink sydneyi döntője után. Vagy mint Bárdosi Sanyi fináléját követően. Vagy mint Güttler Karcsi szöuli egyszázadosánál. Vagy mint Hajtós Berci randán elcsalt barcelonai dzsúdódöntőjénél.
Igen-igen, ez már az az időszak, amikor az ember kapaszkodókat keres. Hogy amikor sikerült legutóbb, akkor ugyanígy vagy ehhez hasonlóan csináltuk, és lám, mi lett a vége.
Csak a különféle iratok, akták egy bőröndnyit tesznek ki, avagy Aján Tamásnak az összepakoláskor arra kell ügyelnie, hogy egyetlen fontos dokumentum se maradjon itthon.
Vajon hányan tudják, ki volt Shirley Babashoff? Kevesen. Amerikában is kevesen. És Mark Spitz? Még a kérdés is sértő, persze hogy mindenki hallott München hétszeres bajnokáról.
A világ a tavalyi, barcelonai vb-n fedezte fel magának Michael Phelpset. Az amerikai tinisztár az utolérendő Mark Spitzhez hasonlóan még karácsony napján is szokott edzeni.
Nem mintha rejtegetnivaló volna, de a Világliga trófeája dobozába visszacsomagolva gördült ki a Ferihegyi reptér vámterületéről senkinek nem jutott eszébe, hogy az amúgy igen díszes serleggel tüntetve lépjen a szurkolók és a tévékamerák elé.
Az előző kormányzat négyéves ciklusának félidejében grandiózus stadion-rekonstrukciós programot hirdetett a jelenlegi lejjebb adta, pontosabban lejjebb ment.