Milliárdok létesítményekre

Az előző kormányzat négyéves ciklusának félidejében grandiózus stadion-rekonstrukciós programot hirdetett – a jelenlegi lejjebb adta, pontosabban lejjebb ment: a Sport XXI nem pompás létesítményeket akar építeni (építtetni), hanem a mindenki számára használatos tornatermekre és tanuszodákra koncentrál, persze nem elfeledkezve a látványosabb beruházásokról sem.

A "nincs holt" szeretné kiiktatni a kormány

A program – mint alább kiderül – szépnek tűnik. Van azonban bökkenő is. A különféle mutatók alapján Európa legtespedtebb és leginkább egészségtelenül élő nemzetének minősíthetjünk önmagunkat, a sportolás nem igazán lételeme honfitársaink túlnyomó többségének, azaz nagy kérdés, tudják-e, akarják-e majd használni ezeket a létesítményeket. Amikor lapunk ezt szóba hozta, Gyurcsány Ferenc gyermek-, ifjúsági és sportminiszter beszélgetésünk során első ízben nem tudott magabiztos, "kirakatba tehető" válasszal szolgálni. Igaz, nem is akart. " Nem szeretnék politikusi szövegekkel előhozakodni, mert ez nem kormányzati kérdés. Ez mindannyiunk felelőssége. Nálunk mind a négy gyerek sportol, mert így érzik jól magukat, mert rávezettük őket erre. A sport ugyanúgy hozzátartozik a mindennapjaikhoz, mint az, hogy a másnapi ruhájukat este előkészítsék. A családokban kell elérni azt, hogy a sportolás az élet része legyen." Természetesen lehetne kampányokat szervezni, melyekhez olyan arcokat kell(ene) találni, akik mozgósítják az ifjúságot. Sztárokat, akikre odafigyelnek. A Való Világból, tévésorozatokból, a XXI. század efféle "népnevelő" műsoraiból. Keresték, amúgy – de egyet sem leltek, aki rendszeresen gyötörné a testét...
Mindegy, a lényeg, hogy a legegyszerűbb választ – "nincs hol" – kiiktassa a minisztérium, ezért fogadta el a héten a kormány a Sport XXI létesítményfejlesztő programot, amelynek keretében az előttünk álló esztendőkben 53 milliárd forintot költ a költségvetés a sport különféle rendű és rangú hajlékaira.
Ami az átlagember számára talán a legfontosabb, a tornatermek és tanuszodák építése, továbbá a teljesen lestrapálódott helyi sportpályák rendbehozatala. "A kistérségeknek kell megállapodniuk, mely pályákat újítják fel, ezt nem mi fogjuk eldönteni Budapesten – szögezte le Gyurcsány. – Három-négyszáz pálya építhető így újjá, hárommilliárd forint értékben, mindez munkát jelenthet a helyi mesterembereknek, hogy végre ismét jól nézzenek ki az öltözők és a további kiszolgáló épületek." További cél, hogy a 2500-as lélekszámúnál nagyobb települések egyikén se legyen tornaterem- és tanuszoda-probléma. "A felmérések szerint jelenleg körülbelül négyszáz tornaterem hiányzik, két év alatt ebből százat-százötvenet lehet felépíteni, ezen túlmenően megoldódhatnak az uszodai problémák – vélekedett a miniszter. – Százötvenhat kistérség van Magyarországon, ebből hatnak van megfelelő uszodája, kilencvenegyben pedig egyáltalán nincs. Azt is eldöntöttük, hogy típusterveket csináltatunk, így be tudjuk kalibrálni, mennyibe kerül egy tornaterem és egy uszoda, ebből számoljuk ki a folyósítandó támogatás mértékét. Nem kívánjuk folytatni azt a gyakorlatot, hogy az önkormányzat megtervezteti a létesítményt, az állam pedig kifizeti, mert ebből elképesztő költségek származnak, ilyenkor ugyanis az építész általában beleálmodja egész pályafutását a tervekbe, mert ki tudja, lehet, hogy ez az utolsó központi megrendelése." Félig-meddig ennek érzékeltetésére hozta Gyurcsány azt a példát, hogy milyen eltérések vannak az üzemeltetési költségekben (az építésiről nem is beszélve): a móri komplexum (500 fős sportcsarnok, plusz huszonötös tanmedence) fenntartása évi 40 millióból kihozható, ugyanakkor Egerben az uszoda (amely szép, de a nézőtérről nem igazán látni az egész medencét) 140 milliójába kerül az önkormányzatnak egy esztendő alatt...
A program egyébként nem csupán az államkassza csapolására alapul: azon önkormányzatnak, amely építésre szánja el magát, 50 százaléknyi önrészt kell előteremtenie. Minthogy a helyi büdzséket sem feszítik szét a felesleges forintok, felvetődhet, mekkora lesz az érdeklődés. "Ahogy az állam is megfeszíti magát, úgy az önkormányzatok is, ezt tudjuk – szögezte le Gyurcsány. – Ezerféle nyavalyával küzd mindenki, ha egy helyen úgy gondolják, hogy erre érdemes költeni, ránk számíthatnak. De csak az tud velünk jönni ebben a programban, aki maga is hajlandó áldozni az ügyre." ---- Remélhetőleg a többség felméri – erre érdemes. A Sport XXI látványosabb részének ígérkezik az a menet, melynek keretében megyénként megteremtik a minőségi sportrendezvények körülményeit: mindenütt fel kívánnak húzni egy nagyobb csarnokot, ezek egyenként egymilliárdos beruházást igényelnek (minimum – ha a város úgy dönt, nagyobbat akar, és van rá pénze, természetesen nagyobb csarnokról is álmodhat). Itt is érvényes az alapvetés: a számla felét az állam állja, a másik részhez az önkormányzatok, továbbá magánvállalkozók bevonását tervezik. Nem egészen két hét múlva derül majd ki, melyik lesz az az öt megye, amelyik első hullámban építkezhet (Vasban a szombathelyi fedett jégcsarnokról már született döntés) – ez mindenesetre sikerrel kecsegtető terv, hiszen az ilyen kaliberű csarnokoknál a használati idő negyvenszázalékos értékesítése már profitot hoz a vállalkozóknak (igaz, hogy senki se "szálljon el", előre rögzítik a bekerülési és működési költségeket).
Ezen túlmenően megpróbálják végre normális mederbe terelni a stadionrekonstrukciós programot, a székesfehérvári, a zalaegerszegi és az UTE-stadion UEFA-licences lesz, míg a pécsi, a békéscsabai és a miskolci aréna normálisan "kipofásodik". "Tudom, hogy van két tartozásunk, Debrecen és Siófok – ismerte el Gyurcsány. – De először befejezzük, amit örökül hagytak ránk, és ha mindezzel kész vagyunk, akkor fogjuk javasolni, hogy ebben a két városban kezdjék el az újat építeni, elvégre itt a futball és a stadion minősége között a futball javára van eltérés. Mégis türelmet kell kérnünk, mert majd belegebedünk, hogy az imént említett stadionokkal végezzünk, már tizenötmilliárdra rúgnak a költségek." ---- Sorra kerülnek persze az olimpiai központok is: egyelőre a tatai "B" szálló, továbbá a Maty-ér elektornikus indító- és célfotórendszere szerepel első helyen, s persze a Hajós Alfréd uszoda bővítése, utána következik a többi fejlesztése.
A program, amelynek finanszírozásába 2007-től uniós támogatás is bevonható, a legcsekélyebb mértékben sem veszi figyelembe egy esetleges olimpiai pályázat lehetőségét. "Az olimpia rendezés minden racionalitást nélkülöző, szép álmokat kihasználó, illetve azokat ellopó program. Négy és félezer milliárd forintba kerülne – honnan teremtenénk ezt elő? Az a család, amelyiknek egy tizenötéves Trabantra sem telik, ne hirdesse meg, hogy a következő öt évben Mercedest kíván vásárolni" – közölte Gyurcsány. A miniszter emellett azt is leszögezte, a Sport XXI-ben nem lesz közbeszerzés. "Nem vezetne jóra. Legyen elég annyi, hogy az előző ciklusban egy pápai vállalkozás szállíthatta az új stadionokba a műanyag székeket. Hat dollárt számláztak darabjáért, holott ugyanezek az ülőkék Szlovákiában egy hetvenért is beszerezhetők. Köszönjük, de ebből nem kérünk." ---- A kormány szerdai ülésén a tartalékalapból 1.7 milliárd forintot osztottak szét, "Mi ennek a felét elhoztuk, ami szép teljesítményt" – büszkélkedett a miniszter, midőn bejelentette, 800 millióval támasztják meg a romjaiban heverő állami sportingatlan-kezelő vállalatot, a Sportfolió Kht-t. A működés racionalizását tovább folytatják, azaz csak a hét olimpiai központot kívánják állami kézben tartani, a többit kisöprik. "Az elsőbbség a történelmi használóé, a második a sorban az önkormányzat, utána következik mindenki más, aki hajlandó sportra használni a létesítményt. Aztán ha a kutyának sem kell, akkor vihetik, és akár át is alakíthatják – idézte fel tulajdonoscsere főbb szabályait Gyurcsány Ferenc. – Egyvalamihez azonban ragaszkodom: az értékesítésből befolyt összeg – és ez kőkemény szabály – csak létesítményre költhető, azaz nem lehet belőle üzemeltetést vagy más célt finanszírozni."