Phelps, akit a Jóisten úszásra teremtett

Fiatalság, bolondság: "percekkel" azelőtt, hogy a jenki úszócsapat nekiindult volna a vb-nek, Phelps unalmában kissé megpörgette szervizelés alatt álló kocsijának egyik felnijét, majd - az "abban a pillanatban jó ötletnek látszott" elvre alapozva - lábával megpróbálta megállítani. Lévén szandálban, örülhetett, hogy nem tört el semmije, a nagy lábujja viszont még hetekig lila-fekete színben pompázott a zúzódások miatt.

Amúgy nem pusztán a párhuzam miatt érdekes ez a kis sztori, de tán azt is sugallja: Phelpsben mindenekfelett munkál a "nekem minden sikerülhet" vezérelv. Környezete is ezt diktálja neki, avagy edzője és menedzsmentje adott zöld jelzést a Speedónak, hogy a cég az úszósportban bődületesen nagynak számító egymillió dolláros bónuszt tűzzön ki arra az esetre, ha Michaelnek sikerülne megismételnie Mark Spitz utolérhetetlennek hitt müncheni produkcióját, azaz egy olimpián hét aranyérmet nyerne.

A hét arany bűvöletében

"Csak az elméd szabhat határt önmagadnak" - mondja a nagy kihívásról Phelps, jóllehet többé-kevésbé sejteni lehet, hogy ötnél több elsőség nincs benne a pakliban, legfeljebb akkor, ha a váltóversenyek során, mondjuk, az ausztrálokat kizárják 4x200 gyorson. Ennek ellenére jelenleg mindenki a bűvös hetesről beszél, illetve azt elemezgeti, rá lehet-e pakolni ennyi terhet egy tinédzserre.


Talán igen, talán nem. Phelps rendszeresen azt hangoztatja: "Minél nagyobb a nyomás rajtad, annál jobb. A Speedo-bónusz még valami pluszt ad mindahhoz, amit el szeretnék érni, és így már tényleg egyetlen pillanatra sem feledkezhetek meg céljaimról. A legjobbat akarom kihozni magamból, megszerezni mindazt, aminek megszerzésére hitem szerint képes vagyok. A hét arany nem csupán fizikai, hanem szellemi kihívás is. A múlt nyáron én voltam az első úszó, aki hat nap alatt öt világcsúcsot úszott, ám az utolsó szám, a négyszáz vegyes után már alig tudtam kimászni a medencéből. Ehhez képest az olimpia még fárasztóbbnak, még izgalmasabbnak és még keményebb kihívásnak ígérkezik."
Holott a Phelps család hajlékát egyszer már igencsak komorrá tette egy olimpiai kudarc. Merthogy Michael nővérei is úsztak, a fiatalabbik, Whitney Atlanta előtt az egyik legjobbnak számított 200 pillangón, ám az edzője által arra az évre bedobott új tréningforma mind súlyosabb hátfájdalmakat eredményezett, csigolyái nem bírták a terhelést - két apróbb, úgynevezett fáradásos törés is keletkezett bennük -, Whitney azonban nem törődött a kínokkal. Talán kellett volna: mire eljött a válogató ideje, már csillagokat látott, fő számában csupán hatodik lett, így lemaradt az 1996-os játékokról. Később, kikúrálva, a nyári bajnokságon jobb időt úszott, mint amivel a válogatót nyerték, de az akkor már senkit sem érdekelt. Mint ahogy arra is csak ő emlékszik, hogy "régebben rendszeresen hülyére vertem a szám sydneyi bajnokát, Misty Hymant, azaz fáj belegondolni abba, milyen gyors lehettem volna, ha normálisan tudtam volna edzeni." Az intő példa tehát ott lebeghet Michael előtt, aki voltaképpen nővéreinek köszönheti, hogy a medencék világába csöppent. ---- Amerikában alapvető, hogy a gyerekeket elviszik úszni, meg minden más sportot kipróbáltatnak velük. Az elsőszülött, Hillary - bár baseballban sem volt rossz, az egyik nyáron a fiúkhoz osztották be - képességeire a család gyerekorvosa, dr. Charles Wax hívta fel a família figyelmét, így aztán a nyári pancsikázás idővel komoly edzésekbe fordult. Olyannyira, hogy egy gyerekbajnokságon szerzett ezüstérem után a kislány közölte, ő az aranyat akarja, ezért a környék legjobb klubjában szeretne készülni. Így kötöttek ki a híres, több olimpiai bajnokot is kinevelő NBAC-ben: a North Baltimore Aquatic Clubhoz történő csatlakozás ugyanakkor áldozatokat is követelt. Hiába forgott kacsalábon a család saját kezűleg felhúzott kis tuszkulánuma Whitefordban, szinte csak aludni jártak haza, elvégre a gépszíj idővel elkapta a középső lányt és a kis Michaelt is, azaz folyamatosan hozni-vinni kellett őket az NBAC távoli fellegvárába, a híres meadowbrooki úszóközpontba. "Arról hallani sem akartunk, ami például egy-két műkorcsolyázónál bevett szokás, hogy a kislány az anyjával elköltözik vagy az edzője vigyáz rá, együtt akartunk maradni, ezért döntöttünk úgy, hogy mindanynyian megyünk" - idézi fel a súlyos döntés napjait a mama, Debbie. Néhány keserves sóhajtás után tehát az egész Phelps pereputty áttette székhelyét Towsonba, amely alig öt kilométerre fekszik Meadowbrooktól.
Michael úszókarrierje még ennél is gyötrelmesebben startolt. Sehogysem akarta betenni a fejét a vízbe. Nővérei órákat töltöttek el azzal, hogy hozzászoktassák ehhez az alapvetéshez, "végül hétévesen valahogy csak megszoktam, igaz, ehhez kellett az is, hogy vegyenek nekem egy úszószemüveget" - emlékszik vissza a nyögvenyelős startra Phelps.
A család egyébként még Whitney kudarcát emésztgette, amikor a siralomházat idéző hajlékba ellátogatott az NBAC-hez szerződött új tréner, Bob Bowman. "Megmondtam Michael anyjának, mostantól minden megváltozik, és semmi sem lesz ugyanaz, ami eddig volt" - emlékezett vissza a vizitre a mester. A mama gyorsan lemérte, miről van szó. "Ó, ne, ne, kérem, ne... Michaelt ne... Még annyira fiatal!" Bowman a szeme közé nézett: "Jó, akkor találja ki, mit tegyünk, hogy visszatartsuk!" Debbie belátta, nincs visszaút. "Amikor kész arra, hogy elinduljon az úton, akkor hagyjuk, hogy elinduljon. Látom rajta, hogy minden képessége megvan. Mindent el tud viselni: feszültséget, terhelést, szereplést. Szinte nem is számít, milyen az edző mellette: a tréner összes szakmai gyengeségét palástolja a tudásával. Ôt úszásra teremtette a Jóisten." ---- "Bowmanban az a félelmetes, ahogy a jövőbe lát. Hogy meg tudja mondani, kiből lesz az igazán jó versenyző" - okézta le utóbb akkori beleegyezését Phelps anyuka. "A Kis Phelps" pedig - ez volt a beceneve - idővel beigazolta, valóban az eszményi úszó megtestesítője. Szinte minden ízében. Az átlagúszók harminc csapással szelik át az ötvenes medencét: neki elég 26. A híres Leonardo da Vinci-kód szerint a tökéletesen harmonikus emberi testnél a teljes magasság osztva a köldöktől lefelé mért értékkel 1.618-at ad eredményként, amelyet - mivel e szám a természetben is megtalálható - "isteni arányosság"-ként szoktak emlegetni. Nos, Phelpsnél ez a mutató 1.7. Köszönhetően annak, hogy lábai relatíve rövidebbek, a törzse viszont hosszú, ami ebben a sportágban kifejezetten ideális ("Minél nagyobb a nedves felület, annál gyorsabb a hajó" - idézett egy aranyszabályt Bowman). Ugyanakkor 46-os cipőt hord, azaz lábfejei félúton vannak a normális "csülök" és az uszony között. Aztán. Minden ötödik gyerek képes az ízületeit abnormálisan megnyújtani - nos, Phelps húszon innen olyan testpozíciókat tud felvenni egészen elképesztő lazaságának köszönhetően, amelyről a vetélytársak többsége csupán álmodik. Végezetül a belső szervek is szinte más dimenzióban működnek, mint akár a többi élversenyzőéi: egy világcsúcsgyanús 200 hát után megmérték az oxigénadósságot mutató laktát-, azaz tejsavértéket a vérében. Önmagához képest relatíve magas 8 millimol/liter jött ki Phelpsnél, ugyanez egy gyilkosan kemény viadalt követően a sydneyi bajnok Tom Hannannél 17 volt. "Minél jobban hajtasz, annál nagyobb ez az érték - magyarázta Genadijus Sokolovas, az amerikai úszószövetség egészségügyi részlegének egyik munkatársa. - Michael az egyetlen, aki úgy tud világrekordot úszni, hogy közben ez a hányados rendkívül alacsony marad. Holott azt is tudjuk, hogy egyike a legvékonyabb úszóknak, akiket valaha is mértünk." Stu Isiaac, a Speedo alelnöke még egy adalékkal egészíti ki az összképet: "ha a víz színe alatt figyeljük Michaelt, azt látjuk, hogy a csapásokat követően nem keletkeznek buborékok a kezei körül. A buborékok amúgy veszélytelenek, ám egy úszónál levesznek a húzásokra fordított erőből. Buborék híján a teljes befektett energia a test meghajtását szolgálja, ezt azonban lehetetlenség megtanítani. És belebolondulnának a technikusaink, ha komputerrel kellene szimulálniuk." A legjobb összefoglalást talán az egyik legtekintélyesebb észak-amerikai tréner, Cecil Colwin adta: "Phelps úgy siklik a vízben, akár egy szellem." A legfrappánsabbat pedig egy baltimore-i újság: "Mózes óta senki sem manipulált így a vízzel."
Agya méltó a kivételes adottságokhoz. Apja szerint "a kudarc, mint olyan, számára nem létezik. Mindig a legjobbját akarja adni, ha ez nem sikerül, iszonyatos dührohamokat rendez." Phelps megszállott munkamániás, egy évben 365 napon át képes dolgozni. Az Úr napját nem szenteli meg, a hét összes napján tréningezik, négyszer reggel és délután is. Minthogy Mark Spitzet akarja utolérni, átvette a legendás előd módszerét: rendszeresen tempózik karácsony napján is. "Pszichés előnyt ad, hogy én aznap is csinálom, amikor a többiek pihennek" - mondja erről Michael, akiről tanítói tizenéveinek elején azt mondták: sohasem lesz képes egyetlen dologra normálisan koncentrálni. Nos, nem lett igazuk. Michael nővéreinek hála, igen korán bekerült a nagyok közé, már 11 esztendősen a 17 évesekkel úszott együtt, ami nagyot dobott a fejlődésén. (Ráadásul ő, ellentétben Hillaryékkal, sohasem nyafogott, sohasem akarta abbahagyni az úszást.)
Bowmanék pedig vigyáznak rá, akár a hímes tojásra. Miután a vízbeli lazaság a legfontosabb, az első nyilallások után Michael felmentést kapott a bemelegítő hosszokat követő futás alól, mialatt a többiek künn loholnak, ő a taposógépeket vagy a szobabicikliket nyűvi a konditeremben. Minthogy állandóan növésben volt, eddig sohasem engedték súlyzózni, néhány apróbb gyakorlatot csinált csupán, hogy a bal oldalon valamivel gyengébb trapézizmát erősítse. "A finomhangolás meghozta a hatását: korábban, amíg a szárazföldi sportokat is csinálta, hetente kétszer jött, hogy fáj a válla, most félévente egyszer, és akkor is csak inkább beköszön" - közölte Scott Heinlein csapatorvos. ---- Ezek után csak a felhajtást kellett kordában tartani. Még jó, hogy Michael a nagy barcelonai berobbanás előtt azért adott némi életjelt magáról, azaz mindenki fel tudott készülni az igazán nagy rohamok fogadására. A Kis Phelps már 15 esztendősen beleszippanthatott az olimpia légkörébe (életében először akkor járt külföl-dön!), s miután néhány hónappal később minden idők legfiatabbjaként - még mindig csak 15 évesen - világrekordot úszott (200 pillangón - szegény Whitney nővérének ajánlva...), a Speedo lecsapott rá. Szerződést kínált neki, ő elfogadta, igaz, ezzel automatikusan kizárta magát az amerikai úszósport motorját jelentő egyetemi úszócsapatokból. Az amatőrstátus elvesztése mindazonáltal nem okozott gondot, sőt, az amerikaiak edzőfejedelme, John Urbanchek szerint "Michael élete eddigi legjobb döntését hozta: a tipikus egyetemista úszó azért le-legurít néhány sört, csajozik, kimarad - egyszóval sok olyanban van része, amilyen az eredményesség rovására megy."
Nos, Phelpsszel ilyen szempontból aligha van gond: még otthon lakik a mamájával (Fred papa 1993-ban elköltözött otthonról - az úszófenomén tündérmeséjének egyetlen szépséghibája, hogy apjával kihűlt a kapcsolata, június óta nem beszéltek egymással, állítólag mindig a másik nem veszi fel a telefont...), este magányosan hajtja párnára a fejét, sosem iszik alkoholt. Még a társasági eseményeken sem - pedig abból Barcelona óta kijut neki csőstül.
A világbajnokságon úszott öt világcsúcs - Michael volt az első, aki egy nap két egyéni számban döntötte meg a rekordot! - és az onnan hozott éremhalom minden idők legjobban fizetett úszójává tette: a vb-t követően módosított szerződésből akkor is remekül ellesz, ha nem kapja meg a milliós bónuszt. A tavaly keresett 213 ezer dollár - több mint 40 millió forint - bagó ahhoz képest, amit az idén a szponzortól kap: a Speedo vezetői bevallottan minden idők legjövedelmezőbb megállapodását kínálták neki, azaz többet utalnak át a számlájára - hét számjegyű az összeg, bár elenyésző egy közepes baseballos fizujához képest -, mint Ian Thorpe-nak. És ehhez jönnek még az eredményességi juttatások az amerikai szövetségtől (esztendeje 25 ezret kapott aranyérmenként), továbbá 15 ezret vehet fel, ha egy jobb helyre hívják beszédet tartani. (Mark Spitz ebből él 1972 óta.) Nem véletlen, hogy egy Cadillac Escalade-del furikázik (érintőképernyős CD-lejátszóból ordítanak kedvenc rapegyüttesei) - mely dzsip alapáron 50 ezer dollár -, a mamáját karácsonykor meglepte egy BMW-vel, az idei gálavacsorák és jótékonysági estélyek előtt pedig immáron nem köl- csönzőből vett szmokinghoz köt csokornyakkendőt (mint tavaly), hanem 1500 dolláros (300 ezer forintos), szabónál készítettett ruhájában pompázik. ---- Attól azonban az őt ismerők szerint nem kell tartani, hogy úgymond elszáll az agya. A köréje szervezett kis csapat vigyáz arra, hogy tartsák a mértéket: a meghívások nagy részét lemondják, visszadobtak 10 szponzori ajánlatot (pluszpénz, de pluszkötelezettség is: előfordult, hogy a Bahamákra kellett repülni, Visa-reklámfilmet forgatni a delfinekkel - persze, ott is edzett a filmezést követően), kikötötték, hogy a heti tíz edzésből csak ötön forgathatnak, illetve fotózhatnak a menedzsmentnél végeláthatatlan sorban jelentkező médiacsapatok. Így is kell egy állandó testőr mellé, aki többek között az NBAC-szerelésére is ügyel, minthogy idővel észrevették: a Phelps-rajongók megfújták a félisten érintése által ereklyévé lett úszótáblákat, uszonyokat, vizesflakonokat, fürdősapkákat.
Athén után alkalmasint fel kell venni még egy embert.
Mert bár edzője, Bob Bowman olykor tesz óvatos nyilatkozatokat ("egy úszó pályafutását csakis egy olimpiai bajnoki cím érvényesítheti, azaz az elsődleges célunk, hogy egy aranyat mindenképpen hozzunk Athénből"), Michael kijelentésében minden benne van: "Számomra minden másodlagos az úszás mellett. Természetes, hogy rengeteget kell dolgoznunk, de nem gondolok az adagokra - leúszom őket. Olyan tehetségem van, amilyen egyetlen más tizennyolc évesnek sincs, épp ezért mindent ki akarok hozni magamból, ami csak emberileg lehetséges." ---- Phelps egy napja kizárólag az úszás, illetve a kapcsolódó kötelező programok jegyében telik. A középiskolát tavaly befejezte, azóta csak sportol, "így többet alhatok, ami csakis jobb edzésmunkához és ezáltal jobb időeredményekhez vezethet". 6.20-kor kel, ekkor jó amerikai módjára magába zúdít egy adag zabpelyhet, bevágja magát Cadillacjébe, és 6.50-kor már a medenceparton melegít. 7.35-kor vízbe száll, a felvezető hosszok után szárazföldi erősítés következik (20 perc biciklin), majd az érdemi rész jön. 9.30-kor a Pete’s Grill nevű étteremben költi el reggelijét: két óriásszendvics (rántotta, sajt, paradicsom, káposzta, majonéz, sült hagyma), majd egy omlett három pirítóssal, utána három csokis palacsinta. Ez így egyben jóval túlvan az átlagfelnőtt 3000 kalóriás, 24 órás adagján, de egy napi 15 kilométert úszó tini étvágya ugyebár nem a mérhető kategóriába tartozik. "Van az négyezer-ötszáz is, pláne most, hogy a szokásos tejes shake helyett a palacsintákra szavazott" - vélekedett aznap Lou Sharkley, az étterem vezetője. Eztán egy gyors látogatás egy helyi játékteremben - "el sem tudom képzelni, hogy egy hét elmenjen videójátékok nélkül", mondja Michael -, 11.15-től pedig egy háromórás szieszta kezdődik. Ébredés után újabb zabpehelyadag, kis tévézés (120 centi átmérőjű a képernyő), egy doboz Red Bull (a többi energiaitallal egyetemben ingyen hozzák neki házhoz - igaz, a fridzsideren ott egy hűtőmágnes azzal a telefonszámmal, amelyen a tiltólistán lévő szerek után érdeklődhet bármelyik amerikai sportoló), és jöhet a második edzés, 15.45-től. Utána - 18.30 után - szabadprogram. Illetve, ritkán szabad, hol ide, hol oda kell menni. Az olimpia két hete ehhez képest maga lesz a megnyugvás. ---- Mark Spitz négy egyéni és három váltószámban győzött a müncheni olimpián - valamenynyiben világrekordot repesztett -, most valami hasonlót kellene produkálnia Phelpsnek. Ez nem lesz egyszerű, már csak azért sem, mert az időközben beiktatott elődöntők miatt neki nem 13, hanem 20 futamot kell végigcsinálnia. Legutóbb, a Long Beach-i válogatón az edzői jóformán ügyelőként küldözgették a színpadra, elvégre csak ők tudták számon tartani, mikor melyik "jelenés" következik.
Egyébként Spitz óta egyedül Matt Biondi indult háromnál több számban, és mindmáig Spitz az egyetlen, aki egy olimpián kettőnél több egyéni aranyat tudott nyerni (csak a férfimezőnyt számba véve). Duplázók voltak (Darnyi Tamás, ugyebár, kétszer is), triplázni azonban senki sem tudott.
Nos, Mark Spitz úgy véli, "ha nem csapja el a vonat addig, megnyeri a két vegyest, plusz hozza a kétszáz pillangót, elvégre abban aztán végképp nincs ellenfele. A száz már nagy kérdőjel, hiszen Crocker jobb nála. És akkor még ott vannak a váltók, amelyek annyira komplexszé teszik a kihívást, hogy az ember nem igazán tudja elképzelni a hét arany megszerzését. Úgy gondolom, a négy egyénit ettől még megnyerheti, valamennyit világcsúccsal, a vegyes váltóban is első lesz, viszont négyszer száz gyorson az oroszok nyernek, négyszer kétszázon pedig az ausztrálok megfoghatatlanok, azaz Michael öt arannyal és két ezüsttel tér haza Athénből."
Michael azt mondja: ez könynyen megeshet. Kérdés: ha elmarad a héttől, a nagy felhajtás után nem kezd-e csámcsogni a média, hogy szép-szép, de Spitzet nem tudta utolérni. Kvázi egy gyönyörű produkciót halványít el a talán túl korán igen magasra tett léc. Bob Bowmannek erre is van válasza: "Átlagos kitűzött célokkal csak átlagos eredményt lehet elérni."