A példakép

Ha Nagy Tímea is kikap egy találattal, esküszöm, izén szúrom magam, gyaníthatóan egy párbajtőrrel. Az nem létezik, hogy két nap alatt három magyar…
Van ebben a hölgyben valami mindenekfeletti, hetedik érzék, báj, csipetnyi kecs, női praktika, varázslatos mosoly. Lányt kellene írni egyébként, mert ha az ember nézi, egyszerűen nem hiheti, hogy kétgyermekes, csodálatos aszszonyság osztja a tusokat a páston. Lenyűgöző.
Mások egy bébivel és egy olimpiai arannyal nem tervezik a visszavonulást, hanem az elsőség kivívásának másnapján bejelentik, elvégre vívásban, a XXI. században a duplázás nem lehet cél. Azon oknál fogva, hogy szimplán képtelenség. Izmoknak, idegpályáknak kell tökéletes, százszázalékos állapotban lenniük, hogy valaki életében egyszer odaérjen a dobogó tetejére. Külön élmény, ha ez éppenséggel a negyedik évre esik, azaz a nyakába olimpiai aranyat akasztanak, nem pedig világbajnokit.
Nagy Timinek összejött. Megadatott, mondhatnám, de ez rossz kifejezés: tegnap óta tudjuk, nem a sors kegyeltje - zseni.
Szóval hősnőnk Sydney után - hogy férjurát idézzem - "roadshow-zott" egy ideig, aztán pengézgetett, nem túl komolyan, aztán tizenkét nap híján két éve megszülte második gyermekét. Ez az a pont, ahol végképp le kellett volna tenni a fegyvert.
Jó, vegyük azt, hogy a nők mások, az ő fejükből nem lehet csak úgy kiverni bármit is. Merthogy két hónappal a második csöppség világra jötte után Timi megint nekiállt párbajtőrözni. Igaz, a csöppség barokkos túlzás, elvégre Luca öt kiló harmincat nyomott. Egy ekkora baba azért átrendezi az anya szervezetét. Tímeáét is nagyon átrendezte, az áldott állapot idején és a szülés során módosult úgy az izomzata, hogy később összeszedjen egy mérhetetlenül nehezen kúrálható, állandóan kiújuló sérülést.
Akkor vegyük még egyszer végig. Olimpiai arany, két év kihagyás, második gyerek, utána makacs sérülés.
Teljesen világos, hogy Nagy Tímea ezek után is folytatta.
Végül is aki erősen gömbölyödő pocakkal még gyerekcsoportokat oktat vívásra, attól tényleg az volna a meglepő, ha egyszer csak közölné: kész, nem csinálom tovább.
Szinte az utolsó pillanatban harcolta ki a csapattagságot, azt, hogy egyáltalán itt lehetett, aztán az anyák döntőjén másodszor is diadalmaskodott. S miközben csendben megjegyezzük, hogy igazán megható kép volt, midőn a sportág két legnagyobbja, a férfi párbajtőr legzseniálisabbja, Kulcsár Győző átölelte a női szakág királynőjét - szóval közben azért egy picit elmerengtem azon, kik is jelentik ma Magyarországon a sarokpontokat.
Anettkák, Marcsik, Kismocskok meg nagyobbak. Ordenáré szövegek, elővillanó mellek, felfújtak és lottyadtak - felfújt némberek egytől egyig, televíziós kreatúrák, nulla múlt, nulla jelen, fényessé tett jövő, ők a példaképek, állítólag.
Pedig lenne legalább egy jobb ötletünk.

Augusztus 15.
A válasz: nem

Augusztus 14.
Az istenek a helyükre estek