ALAPVONAL. A ma ötvenéves korábbi cselgáncsozó, Kovács Antal nemcsak sporttörténeti tettet hagyott reánk, hanem győzelme az egyik legkatartikusabb – üzenetértékű! – olimpiai diadallá is lett egyben.
ALAPVONAL. Hisz a sport az érzelem (minden érzelem) oly intenzív megjelenítője, mint semmi más, az általa kiváltott emóció a jelent s a közvetlen holnapot úgy tartja fogva, akár a bilincs, sőt, „édes bilincs”, ahogy Tamási Áron a szülőföldről mondta valamikor.
ALAPVONAL. Mikor kezdődött az »örömfoci« alkonya, nem tudható pontosan, én a ’70-es világbajnokság brazil válogatottját szoktam utolsó »fecskeként« említeni, biztosan azért, mert azt láthattam már, s az élmény erősen bennem él. Aligha úgy persze, ahogy megesett, hanem sokkal sűrítettebben.
ALAPVONAL. A folyamat, amely során a labdarúgás egyéni sportág lett – eszeveszetten figyel a szurkoló, ki hova, mennyiért áll tovább, szintet lépni igény, a klubhűség nem játszik ma már – épp az egyéniséget nyomorítja meg, irtja ki. Nem lesz új Puskás, Pelé, Beckenbauer vagy Maradona, de még új Messi sem, akárki megláthatja. CR7 lesz.
ALAPVONAL. Ki volt hát a ma száz esztendeje született Hidegkuti Nándor?
A mértéktartóbbak négy (Bozsik, Kocsis, Hidegkuti, Puskás), mások – Grosiccsal és Cziborral kiegészítve a sort – hat világklasszisról beszélnek az Aranycsapat kapcsán, számomra az utóbbi
tétel a szimpatikusabb, ám ő mindkét halmaznak tagja vitathatatlanul.
ALAPVONAL. Hanem a tartást is talán, ahol a játék szeretete egy szolgálatelvű morálban s kötelességtudatban nyeri el a lényegét: tanulj folyvást, légy egyre jobb, amiben az lehetsz, s amit tudsz, állítsd a közösséged szolgálatába híven s rendületlenül! Légy a helyeden (nem csak a pályán!), add önmagad, s mindig lehessen számítani rád!
ALAPVONAL. Liu Shaoang diadalának örültem, elszorult a torkom, s a győztes első szavait hallva bennem minden összeért, s úgy örvendezett a lelkem, ahogy csak Balczó 1972-es, Egerszegi Krisztina 1988-as, Risztov Éva 2012-es győzelmekor, és Szilágyi Áron harmadik olimpiai bajnokságának pillanatában talán.
ALAPVONAL. Állítom, a szülő–gyermek összemérés a sportban a legtanulságosabb, egyben a legkegyetlenebb. Kegyetlen, hisz e „mérés” a nyilvánosság előtt zajlik kíméletlenül, s mert a sportról való szurkolói ítéletalkotásban a pillanatnyi érzelmek az élet minden faktoránál meghatározóbbak talán, s az állásfoglalás is mindennél sommásabb lesz.
ALAPVONAL. Lehet, míg az Aranycsapat a modern futball origója, addig Deák Bamba a hőskor ideájának utolsó világszínvonalú példázója? Aki a diadal reményének eleven modellje volt Szentlőrincen és az Üllői úton, a közösség daliájaként, s a játék leginkább mámorító pillanatával, a góllal oly sokszor adott örömet, mint rajta kívül senki a világon ily rövid idő alatt.