Ma már csak emlék, amikor még az számított kivételnek, ha valaki nem vonult be katonának, és már arra a későbbi időszakra sem emlékeznek sokan, amikor az volt a különleges, ha valakit bevittek, hiszen hazánkban húsz éve sorkatonaság sem létezik.

ALAPVONAL. Hogy a döntést május 16-án, ma negyven éve mi jelentettük be utolsóul, a látszat őrizgetésének volt a tünete csupán. Másnap kis kazalnyi Népsportot láttam égni a Felszabadulás térnek hívott Ferenciek terén, ennyi maradt meg az akkori ellenzéki föllépésről bennem (a sarlós-kalapácsos olimpiai öt karika ötletes szórólapból is láttam egyet, de hetekkel később talán).

Matt Clough könyve remek olvasmány, valóban nehéz letenni, ahogy a magyar kiadás előszavát jegyző Marco Rossi, válogatottunk szövetségi kapitánya – az Aranycsapatnak gyermekkora óta rajongója – írja.

ALAPVONAL. A zsenin és művén rögvest látszik, hogy egyek-e, harmóniában vannak-e. Innét nézvést hány aranyat nyert Milák, nem érdekes, ám az, miként néz művére, harmóniában van-e vele, nagyon is! Tehát: az úszásával, az időivel elégedett-e Kristóf, magyarán, önmagát és művét harmóniában lévőnek érzékeli-e most, ezt szeretném tudni, hogy nyugodtabb legyek!

A legjobb eredményt női curlingegyüttesünk érte el, amely ezüstéremnek örülhetett a nyolcas mezőnyben.

Árva a 70 kilót teljesítette, ám a 73-mal kétszer sem bírt.

Mihaela Cambei egyetlen lépésre került a két mázsás összetett eredménytől...

ALAPVONAL. A legnagyobb – akár a sport nemesebb szándékait is fenyegető, ma már legyűrő – veszélynek ezt látom én. Mert a fogyasztás mindenekfölöttiségét valló parancs könyörtelensége mindig a közvetlen holnapot, esetleg holnaputánt, az arra való figyelem totalitását célozza meg, a sportimádó lelket is ez tartja egyre inkább remegésben, egykor volt – alapvetően normális, lelket gazdagító –, az örömre váró áhítatát az új idő csapdájába csalva.

A nyíregyházi ob második napján a férfiaknál hárman jutottak túl a három mázsán, a nőknél ketten a két mázsán.

A nőknél a 18 éves Kecskés Karina megvédte címét az 55 kilogrammosok között.

A Nemzet Sportolóját, Portisch Lajost is beiktatták, ő azonban nem utazott el St. Louisba.

ALAPVONAL. Bobby Charltont semmi és senki nem homályosíthatta el, sőt, neve időben távolodva egyre fényesedett. Eleven legendaként élt köztünk fél évszázadig, oly tisztelet, mint őt, igen keveseket vett körül, s most, hogy odaátra költözött, kimondatott: minden idők legnagyobb angol labdarúgója ment el.

A hajdani „nagy” válogatott több tagja is jelen volt az idénynyitó budapesti megemlékezésen.

ALAPVONAL. Mire jutott Szoboszlai eddig, láthattam; mit ér el, az a jövő titkai közé tartozik, valamit azonban kijelenthetek: reá emlékezhetünk, s emlékezhet a futballvilág is bizonyára. Lehet, nem nyer BL-t, nem lesz Aranylabdája, lehet, nem vezérli válogatottunkat a mából nézve fantáziálásnak tetsző sikerekig, de hogy a csoda hírnökének nőtt fel ő, számomra bizonyos.

ALAPVONAL. Lehet, a jelenlegi Nationalelfben valóban nincsenek jó hátvédek, nincs jó befejező csatár, nincsenek vezérlő klasszisok, s kizárólag ennyi a lényegi ok. De mi van, ha egy ország azt veszítette el időközben, amire ’54 táján rátalált? Mi van, ha nem is csak a 2014-ben még diadalittas német futball, hanem egy – önmagát vezető nemzetnek tudó – ország keresi egyre görcsösebben a helyét, s e tétovaságnak a gyarlóbb eredmények a visszfényei csupán?

Az Óbudai temetőben vettek végső búcsút csütörtökön a magyar röplabda augusztusban 95 éves korában elhunyt edzőlegendájától.

Férfi 102 kilóban sem mindennapi győztest avattak a rijádi világbajnokságon.

A nigériai Ruth Ayodele szinte teljesen ismeretlenül érkezett – ezüstérmesként távozik.

Weeraphon Wichumát az Ázsia-bajnokság után a világbajnokságon sem tudták megverni.

Luo Si-fang hat hibátlan gyakorlattal söpörte be az összetett és a két fogásnem aranyát az 54 tagú mamutmezőnyben.