Dél-Afrika: most mi lesz?

Ahogy mi, szurkolók is lassan kezdünk magunkhoz térni a vb egy hónapos narkotikuma után, úgy a rendező Dél-afrikai Köztársaságnak is meg kell tennie ugyanezt – csak esetükben talán keserűbb lehet az ébredés, hiszen az ország nem egyszerűen a szórakozását veszítette el, hanem szembe kell néznie a torna gazdasági-társadalmi örökségével.

A dél-afrikai vezetés bizonyította, hogy képes magas színvonalon megrendezni egy világbajnokságot – elemzők szerint itt az ideje, hogy szervezőkészségét az ország alapvető problémáinak megoldásában is megmutassa.

Ez vonatkozik többek közt a bűnözés felszámolására is, hiszen a vb alatt ragyogóan sikerült visszaszorítani a bűnesetek számát (megerősített rendőri létszámmal, különleges bíróságokkal), de kérdés, hogy ezt a színvonalat tudják-e tartani a hétköznapokban is. Egyes rendőrségi vezetők máris panaszkodtak, hogy a torna alatt túl magasra tették a lécet…

Mi marad akkor Dél-Afrikában? A vb-re létrehozott infrastruktúra (utak, közösségi közlekedés stb.) mindenképpen ott marad, és a lakosság javára válik – ez jó. A Sepp Blatter által külön megdicsért stadionok is maradnak – ez már kevésbé jó. Nehéz ugyanis elképzelni, hogyan tudják megfelelően hasznosítani ezeket a létesítményeket a világbajnokság után. Jelenleg egyik stadionnak sincsen hosszú távú megállapodása egyetlen csapattal sem, vagyis az az extrém helyzet is előfordulhat, hogy mindegyik üresen tátong majd a jövőben, de ettől persze még a tetemes fenntartási költségeket (a bronzmeccsnek is otthont adó Port Elizabeth-i stadion esetében például éves szinten több mint félmilliárd forintnyi randot) valakinek állnia kell.

Néhány létesítmény közelében nincs is első osztályú futballcsapat (ezt persze még adminisztratív úton lehet kezelni), de mivel a dél-afrikai bajnokság átlagnézőszáma amúgy is 6-7 ezer fő körül van, ez szinte nem oszt, nem szoroz. Az illetékesek most azon fáradoznak, hogy az ország legjobb rögbiklubjait telepítsék az ékszerdobozokba, hiszen a rögbi továbbra is népszerűbb a labdarúgásnál, ráadásul kulturális beágyazódottsága a jobb körülmények között élő fehérek körében magasabb, így várhatóan jobb bevételi forrást jelenthet a futballnál.

Valóban, a megoldás csakis az lehet, ha labdarúgáson kívüli eseményeket terelnek a stadionokba – más sportágak mérkőzéseit-versenyeit, koncerteket, kulturális eseményeket stb. E vonatkozásban ki tudják használni ugyanazt az előnyt, mint a vb esetében, vagyis hogy az ország egész Afrikát képviseli, így Dél-Afrika a kontinens szellemi központja lehet. (Meg persze jó lett volna a stadionok egy részét ugyanúgy visszabonthatóra, takarékosabbá alakíthatóra tervezni, ahogy az például az osztrák–svájci Eb-n vagy a sydneyi és athéni olimpián történt.)

Ennek az utóhasznosítási gondolatnak egy érdekes kivirágzását látjuk abban, hogy Dél-Afrika olimpiai rendezésre is pályázna – ez egyfajta előrefele menekülés a kormány részéről, hiszen ezzel legitimálni tudják az eddigi beruházásokat, és ismét kitűzhetnek egy célt maguk elé, amelyért érdemes áldozatokat vállalni. És egyben nem kell megvárniuk, hogy hosszabb távon milyen gazdasági változásokat hoz az éppen csak véget ért világbajnokság.

Akik biztos jól jártak az afrikai vb-vel, azok a FIFA szponzorai (már magán a FIFA-n kívül, persze), hiszen újabb kiaknázatlan kontinensen vethették meg jobban a lábukat. Nyilván nem a viskókban nyomorgó afrikaiakból hajtanak hasznot, de a földrészen – és különösen Dél-Afrikában – érezhető az egyre jobb módú középosztály gazdasági térnyerése, amelynek fogyasztása fokozatosan nő. A legfőbb reményt éppen az jelenti, hogy mindez további befektetőket vonz a térségbe: az IMF például pontosan erre alapozva jósolt a vb utolsó hetében már 3.2%-os gazdasági növekedést Dél-Afrikának 2010-re.

A legfontosabb hagyatéka azonban a vb-nek talán mégis az az érzés, amely minden afrikait átjárt a torna alatt: felnőttek a világhoz, képesek megmutatni az erejüket és a tehetségüket. Ahhoz, hogy az ország és az egész kontinens hosszú távon is valóban nyerjen a világbajnokságon, feltétlenül szükséges, hogy ezt a pozitív érzést jól meg tudják lovagolni, és a lelkesedést, az önbecsülést a mindennapokba magukkal tudják vinni.