Ébredő óriások – 16 év után ünnepelhet vb-címet a Ferrari vagy a McLaren

2009
A két nagycsapat ádáz küzdelmet folytatott 2008-ban a vb-címekért, amelyek sorsa csak az utolsó futamon dőlt el. Drámai végjátékban a mclarenes Lewis Hamilton lett az egyéni, míg a Ferrari a konstruktőri bajnok, de a küzdelem mintha elvonta volna a figyelmet a következő évben induló radikálisan új technikai éráról. A két patinás istálló botrányosan kezdte 2009-et, alig szerzett pontokat, és csak az év második felére kapta össze magát úgy-ahogy. A McLaren két, a Ferrari egy futamgyőzelemmel zárta az idényt, és semmi esélye sem volt egyik vb-címre sem.

McLaren: konstruktőri 3., egyéni 5. és 12.
Ferrari: konstruktőri 4., egyéni 6. és 11.

2010
A borzalmas 2009-es idény után nagyot lépett előre a két csapat, amely egy-egy győzelemmel nyitotta az új évadot. Öt futamot követően a tabella első két helyén álltak, de az év előrehaladtával kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni a Red Bull térnyerése. Bár a McLaren egy ideig tartotta magát, a Milton Keynes-i csapat a nyár végén az élre tört, és ott is maradt. Egyéniben jóval szorosabb volt a helyzet, az idényzárón még négy pilóta volt vb-esélyes, de a ferraris Fernando Alonso favoritként drámai módon, a mclarenes Hamilton pedig outsiderként maradt alul Sebastian Vettellel szemben.

McLaren: konstruktőri 2., egyéni 4. és 5.
Ferrari: konstruktőri 3., egyéni 2. és 6.

2011
A szűk 2010-es vereség után hajtotta a visszavágás vágya a csapatokat, de ahelyett, hogy visszatért volna minden a rendes kerékvágásba, a Red Bull még inkább ellépett tőlük. Aerodinamikai szempontból a Milton Keynes-i istálló autójának nem volt párja, a feltörekvők hiába próbálták lemásolni trükkös diffúzorát. Vettel dominanciáját csupán egy-egy kósza győzelemmel sikerült megtörni: a 19 nagydíjból a McLaren hatot, a Ferrari pedig csak egyet tudott megnyerni. Sem Vettelt, sem a Red Bullt nem sikerült megszorongatni.

McLaren: konstruktőri 2., egyéni 2. és 5.
Ferrari: konstruktőri 3., egyéni 4. és 6.

2012
Az idény eleji káosz után a topcsapatok kezdték egyre inkább kiismerni a Pirelli különleges abroncsait, és e téren sokáig a ferraris Alonso volt a leghatékonyabb. A spanyol fél távnál még 44 pontos előnnyel vezetett Vettel előtt, de az ősszel a Red Bull begyújtotta a rakétákat, és a drámai idényzárón a német egy hajszállal felülkerekedett. Konstruktőriben a McLaren szintén csak az ősz elejéig tudta szorongatni a Red Bullt, és végül hiába zárt ugyanúgy hét győzelemmel, végül harmadik lett.

McLaren: konstruktőri 3., egyéni 4. és 5.
Ferrari: konstruktőri 2., egyéni 2. és 7.

2013
A McLaren erős formában, két győzelemmel zárta 2012-t, ennek ellenére radikálisan új autót épített a következő évre, ami teljes kudarchoz vezetett. A csapat nemhogy győzelmet, de még dobogós helyezést sem ünnepelt a félresikerült konstrukcióval. Eközben a Ferrari egy ideig tartotta magát, Alonso az első öt futamból kettőt megnyert, de utána nem volt mit tenni a Red Bull ellen. Már az idény első felében sem látszott reális esély, de aztán jött az igazi „mészárlás”: az utolsó kilenc verseny mindegyikét Vettel nyerte meg.

McLaren: konstruktőri 5., egyéni 9. és 11.
Ferrari: konstruktőri 3., egyéni 2. és 8.

2014
A Ferrari évekig készült a teljesen új technikai érára, amelynek középpontjában a V6-os turbóhibrid motor állt. Ennek ellenére erőforrása erőtlen és megbízhatatlan lett, amellyel egyetlen versenyt sem sikerült megnyernie. De nem lehetett büszkébb az idényére a McLaren sem, amely a mezőny messze legerősebb motorjával, a Mercedesével is győzelem nélkül zárt a tabella ötödik helyén. Az F1-et sokáig uraló két patinás csapat csak vergődött a sikert sikerre halmozó gyári Mercedes-csapat mellett.

McLaren:  konstruktőri 5., egyéni 8. és 11.      
Ferrari: konstruktőri 4., egyéni 6. és 12.

2015
A McLaren nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy újra szövetségre lépett a Hondával, ám az együttműködés minden várakozást alulmúlt. A japánok teljesen felkészületlenül érkeztek meg az F1-be, miközben a McLaren lehetetlen technikai kihívások elé állította partnerét – a két sztárpilóta, Alonso és Jenson Button tehetetlenül vergődött a mezőny végén. De a Ferraritól is elmaradt az áttörés, és bár három versenyt sikerült megnyernie, a Mercedesnek ezúttal sem volt méltó ellenfele. Vettelnek ez volt az első éve az olaszok színeiben.

McLaren: konstruktőri 9., egyéni 16. és 17.      
Ferrari: konstruktőri 2., egyéni 3. és 4.

2016
A turbóhibridéra harmadik évében sem volt változás az erőviszonyokban: a domináns Mercedes mellett mindenki más, így a Ferrari és a McLaren is csak mellékszereplő lehetett. Sőt, az olaszok még az előző évhez képest is visszaestek, egyetlen futamgyőzelem sem jött össze. Wokingban folytatódott a küszködés, az élmezőny közelébe sem sikerült kerülni, miközben az eredménytelenség miatt a szponzorok is egymás után távoztak. Ekkoriban egyik csapatnál sem látszott a fény az alagút végén.

McLaren: konstruktőri 6., egyéni 10. és 15.
Ferrari: konstruktőri 3., egyéni 4. és 6.

2017
Jelentősen változtak az aerodinamikai szabályok, az autók is szélesebbek lettek, vagyis a lemaradóknak itt volt a nagy esély a felzárkózásra. A Ferrarinak ez sikerült is, hosszú évek után végre erős konstrukcióval sikerült előállnia, amellyel az öt győzelemig jutó Vettelnek egészen az őszi időszakig volt sansza a mercedeses Hamilton ellen az egyéni bajnokságban. A McLaren ellenben újra leszerepelt, az utolsó előtti helyen végzett a konstruktőriben, ezért az idény végén felbontotta partneri szerződését a Hondával.

McLaren: konstruktőri 9., egyéni 15. és 16.      
Ferrari: konstruktőri 2., egyéni 2. és 4.

2018
A Ferrari lendülete az új idényben is kitartott, sőt, még jobban megizzasztotta a Mercedest, mint 2017-ben. Vettel az idény közepén még vezette a bajnokságot, de aztán hazája nagydíján az első helyen állva csúszott ki, ami teljesen megtörte őt. Még ezután is próbálta tartani magát, de a végén nem volt esélye Hamilton ellen. Közben a McLaren küszködése a Renault motorjaira váltva is folytatódott, ami rávilágított, hogy az autó is gyenge konstrukció. Mivel az ígért áttörés nem jött el, Alonso az év végén távozott.

McLaren: konstruktőri 6., egyéni 11. és 16.
Ferrari: konstruktőri 2., egyéni 2. és 3.

2019
Két erős idény után alábbhagyott a Ferrari lendülete, s újra Mercedes-dominanciával kezdődött az idény. Bár az olaszok az év közepén három győzelmet arattak, később kiderült, ezt olyan technikai trükkel érték el motorfronton, amit később betiltottak. A McLaren ugyanakkor a kicserélt csapatvezetőséggel és egy vadonatúj alapra épített autóval kezdett éledezni. Az előző évek kilátástalan vergődése után egyre gyakrabban jöttek az erős pontszerző helyezések, sőt az idény végén a dobogó is.

McLaren: konstruktőri 4., egyéni 6. és 11.
Ferrari: konstruktőri 2., egyéni 4. és 5.

2020
A Covid-járvány pénzügyileg nagyon megrogyasztotta a McLarent, ezért a leállás hónapjaiban a túlélésért küzdött. A Bahreini Nemzeti Bank hatalmas kölcsönnel segítette ki a cégcsoportot, így a csapat nekivághatott a júliusban kezdődő idénynek – méghozzá dobogós helyezéssel. A gárda szintet lépett, és 2012 után először a top háromban végzett a konstruktőriben. A Ferrari viszont az előző évi motormizéria után teljesen félretervezte az autóját, elképesztően mélyre süllyedt, csak a hatodik helyen zárt – ennél gyengébb idénye 1980 óta nem volt.

McLaren: konstruktőri 3., egyéni 6. és 9.
Ferrari: konstruktőri 6., egyéni 9. és 13.

2021
Tovább folytatódott a McLaren fejlődése, az idény elején három dobogós helyezést szerzett, majd szeptemberben Monzában végre eljött a várva várt áttörés: a sprintformátumot és a bajnoki ellenfelek csetepatéját kihasználva Daniel Ricciardo vezérletével kettős győzelmet aratott. Bár az idény végén csak a tabella 4. helyén végzett, így is fontos mérföldkő volt ez az idény. A Ferrari is előrébb lépett az előző évhez képest, de győznie nem sikerült, inkább a 2022-ben induló vadonatúj technikai érára koncentrált.

McLaren: konstruktőri 4., egyéni 6. és 8.
Ferrari: konstruktőri 3., egyéni 5. és 7.

2022
Egy ideig úgy tűnt, a Ferrarinak érdemes volt feláldoznia a 2022 előtti éveket a felkészülés jegyében, mert nagyon erősen indított a merőben új, szívóhatású autókkal. Az idény feléig négy győzelmet aratott, ám idővel a Red Bull óriási fölénybe került, az olaszok pedig esélytelenül küzdöttek. A McLaren még gyengébben kezdte az új érát, nem sikerült ráéreznie az új technikai kihívásra, így egyetlen dobogós helyezésre futotta, konstruktőriben pedig egy helyezést rontva csak ötödikként végzett.

McLaren: konstruktőri 5., egyéni 7. és 11.
Ferrari: konstruktőri 2., egyéni 2. és 5.

2023
A McLaren a következő idényt még gyengébben kezdte, az autó annyira pocsék volt, hogy a téli teszteken Lando Norris dühében a garázsfalat verte. Hamar menesztették is a technikai igazgatót, de eleinte a pontszerzés is ritkaságszámba ment. Ezért jött váratlanul az elképesztő nyári fordulat: egy átfogó fejlesztési csomaggal a csapat hirtelen az erősorrend második-harmadik helyére ugrott, sorra szerezve a dobogókat. A Ferrari eközben hullámzó teljesítményt nyújtott, de a Red Bull mellett egyedüliként azért egy futamot meg tudott nyerni.

McLaren: konstruktőri 4., egyéni 6. és 9.
Ferrari: konstruktőri 3., egyéni 5. és 7.

A 2024-es idény úgy indult, ahogy az előző befejeződött: brutális Red Bull-dominanciával. Az első hat nagydíjon a bajnokcsapat elképesztő erődemonstrációt tartott, így sokan már ekkor elkönyvelték az újabb bajnoki címét. Csakhogy májusban jött a nagy fordulat, és a McLaren 2023-hoz hasonlóan az első átfogó fejlesztési csomagjával megtáltosodott. Ezzel egy időben a Red Bull teljesítménye visszaesett, a Ferrarinak pedig csak fellángolásokra futotta, mielőtt a nyári időszakban elveszett a fejlesztések útvesztőjében. Úgy tűnt, az olaszok megint a vert mezőnybe kerülnek, de a nyári szünet után sokkal erősebb formában tértek vissza, és óriási ütemben kezdték ledolgozni hátrányukat. Közben a McLaren már Azerbajdzsánban a tabella élére állt, a Ferrari pedig Mexikóban hagyta le a Red Bullt. Három nagydíjjal a vége előtt tehát teljesen nyílt a konstruktőrök bajnoki küzdelme. A McLaren 36 pontos előnnyel vezeti a tabellát a Ferrari előtt, amelyet a Red Bull 13 egységnyi lemaradással követ. Az elmúlt versenyek változékony erősorrendje alapján lehetetlen megjósolni, végül kinek jöhet ki a lépés, hiszen mindhárom istállónak voltak felvillanásai és domináns időszakai. Az eddigiek alapján általánosságban elmondható, hogy Las Vegas hosszú egyenesei és lassú, 90 fokos kanyarjai inkább a Ferrarinak, Katar közepes tempójú, elnyújtott kanyarjai pedig a McLarennek kedvezhetnek, de idén annyiszor borult már a papírforma, hogy aligha beszélhetünk világos trendekről. Egyelőre a Red Bull teljesítménye is talány, mert Max Verstappen az austini sprinten és az esős brazil futamon kiváló tempót diktált, Mexikóban viszont alárendelt szerepet játszott. A külső körülmények, az időjárás és a hőmérsékleti viszonyok is nagyban alakítják a három topcsapat közti erősorrendet, miközben a fejlesztések hatékonysága és kiforrottsága még inkább befolyásolja a küzdelmet. A végelszámolásban bármelyikük odaérhet az élre, mindenesetre az elmúlt hetek alapján a McLaren és a Ferrari tűnik esélyesebbnek, vagyis van realitása annak, hogy a két legendás csapat közül valamelyik 2008 után végre újra világbajnoki címet ünnepelhet.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. november 9-i lapszámában jelent meg)