Emmitt Smitht védők tömegei próbálták megállítani, sokszor sikertelenül

Emmitt Smith huszonegy évvel ezelőtt, első profiszerződése aláírásakor egy másik papírra feljegyezte: Rushing Record (a futott yardok rekordja). Az Egyesült Államokban a többség úgy vélte, a running back lehetetlen feladatra vállalkozik, mivel (az akkor még élő) Walter Payton megközelíthetetlennek hitt 16 726 yarddal tartotta a csúcsot. A Dallas Cowboys futógépe azonban elindult az örökkévalóság felé, és 2002. október 27-én el is jutott odáig.

A Seattle Seahawks elleni mérkőzés negyedik negyedében tizenegy yardot teljesített, mielőtt leteperték volna, ez pedig elégnek bizonyult ahhoz, hogy két yarddal az abszolút rangsorban megelőzze a hetvenes-nyolcvanas években száguldozó nagy chicagói elődöt. Tegyük hozzá, a támadás lezárásaként megszerezte karrierje kereken százötvenedik touchdownját is!

A rekorder futócsillag

„Különös nap ez számomra, a családom és Payton családja számára. Sokan nem hittek nekem, de azt hiszem, most minden kétkedőnek bizonyítottam. A következő célom a húszezer yard, szerintem az sem elérhetetlen" – nyilatkozta a találkozó után Smith.

A texasi klasszisnak 193 meccsre volt szüksége ahhoz, hogy megdöntse a Payton által 190 csata során összehozott rekordot. A tengerentúliak felhajtásimádatára (vagy másképp: a nagy pillanatok iránti fogékonyságára és szervezési készségére) jellemző, hogy a liga a helyszínre utaztatta Walter Payton családtagjait, akik gratuláltak Smith remek produkciójához.

„Büszke vagyok rád. Évek óta bizonyítod, hogy hatalmas szíved van; ha a férjem élne, ma itt ünnepelne veled" – gratulált az eredetileg floridai születésű dallasinak Connie Payton, az 1999-ben (mindössze 45 esztendősen, rákban) elhunyt zseni özvegye. Hogy eközben a Seattle megverte a Dallast? Nos, az szinte senkit sem érdekelt...

Persze, hogy nem, hiszen jelentős mérföldkőhöz érkezett el Emmitt Smith. Érdemes lehet egy korábbi NSO-elemzés felhasználásával eszünkbe juttatni, hogy egy igen nagy ügyességet igénylő, de jó ideje kissé háttérbe szoruló műfaj kiváló teljesítményéről van szó.

A labda előrejuttatásának két módja ugyanis a futás, illetve az előrepassz. A modern játékban azonban egyre inkább az utóbbi van elterjedőben, egyetemeken nem ritkák a 80-90 százalékban passzokkal operáló támadások (offense-ek) sem.

A futás a futball születésekor, amikor még nem is engedélyezték az előrepasszt (amelyet 1906-ban tettek lehetővé a szabályok), illetve a hatvanas-hetvenes években volt domináns, ezektől az időszakoktól eltekintve azonban, ahogy ma is, sokkal inkább az egy csapásra könnyebb előrehaladást biztosító passzok alkalmazása – azaz elsősorban a quarterback és a wide receiver (szélső-elkapó) együttműködése – került előtérbe.

A futójátékok fő előnye a passzokkal szemben az, hogy ugyan átlagosan hat-hét yarddal kevesebb, viszont biztosabb yardmennyiséget lehet velük hozni. Ha ugyanis egy passz sikertelen, akkor lehetett akármilyen hosszú a próbálkozás, nulla yardot haladt vele előre az offense...

Mindebből kiderül, hogy egy nem kifejezetten a running backeknek kedvező periódusban tündökölt az idén 42 éves Smith. 1990-ben kezdődő profi pályája nagy részében egyike volt a Cowboys nevezetes triójának, melyet a QB Troy Aikmannel és a WR Michael Irvinnel alkotott. Háromszor (1992, 1993, 1995) is elnyerték a Super Bowlt, és hősünk emellé mindhárom idényben a legtöbb yardot futotta.

Ez utóbbi, vagyis a duplázás korábban nem sikerült egyetlen running backnek sem, nemhogy háromszor – azóta Terrell Davis egy ízben (1998-ban) véghezvitte –, abban pedig mindmáig ő az egyedüli, hogy valamely szezonban (konkrétan 1993-ban) a két iménti haditett mellé még az egész idény, továbbá a Super Bowl MVP-jének is megválasztották futójátékosként!

 EMMITT SMITH VARÁZSLATAI

 

 

A húszezres határ elérése aztán már nem sikerült, a 2002-es kiírás hátralévő részét, illetve az Arizona Cardinalsnál töltött utolsó két évadját lezárva végül 18 355 futott yardnál állapodott meg. Ezzel természetesen csúcstartó, mint ahogy a futással elért TD-k számában (164) is. Ráadásul összességében is csupán a wide receiver-legenda, Jerry Rice (208) előzi meg a touchdownok mennyiségében az általa jegyzett 175-öt (merthogy volt neki néhány olyan is, amely nem futásból sikerült)!

Utolsó, phoenixi (pontosabban a stadion pontos helye alapján: glendale-i) szezonjához kötődik egyébként az a „nyalánkság", hogy karrierje során először passzolással is megpróbálkozzon – a 21 yardos kísérlet hatásos volt, s ezzel ő lett az első TD-passzukat legidősebben elérők NFL-listájának korelnöke is...

Ami persze ennél többet árul el róla: Rice-szal egyetemben kizárólag neki sikerült 1000 pont felé jutnia úgy, hogy nem rúgójátékos! Csúcsait a mai menő running backek közül legfeljebb a New York Jetsben szereplő (korábban San Diegó-i) LaDainian Tomlinson veszélyezteti (13 476 yard vs. 18 355, 144 futott TD vs. 164), de az előbbi esetében igencsak igyekeznie kell, mert két esztendő múlva odaér a pályáján, mint Smith volt a saját rekordjavításakor, míg ha netán ugyancsak 15 idényt robotol majd végig, akkor négy és fél évadja „maradt" az előzésre.

Amíg erre várunk, addig is archív felvételekről gyönyörködhetünk példaképe, Emmitt Smith testcseleiben és gyorsaságában, akitől azt már bizonyosan nem veheti el senki sem, hogy az 1990-es drafton elkelt amerikaifutballisták közül őt választották be elsőként (tavaly) a tojáslabdás sportág Hall of Fame-jébe.