Bencsics összesen hétszer nyerte meg a magyar bajnokságot (2008, 2009, 2013, 2015, 2018, 2021, 2023), háromszor választották meg az Év játékosának (2011, 2018, 2019) – az idei szavazás eredményét még nem hirdették ki, de ezúttal is jó eséllyel pályázik a címre –, kétszer lett a Hungarian Bowl MVP-je (2013, 2023).
A Közép-európai Futball-ligában (CEFL), a Közép-kelet-európai Interligában (CEI), az Európai Bajnokok Ligájában (IFAF European Champion League) és Ausztriában is megmérette magát a klubjaival.
A válogatottban szépen keretbe foglalta karrierjét: 2015 szeptemberében ő kezdett Magyarország történetének első hivatalos amerikaifutball-mérkőzésén Csehország ellen, 26–7-re simán kikaptunk az Építők-pályán – a találkozónak nem volt tétje.
A veterán QB éppen a csehek ellen öltötte magára utoljára a válogatott mezt tavaly októberben, amikor 30–0-s sikerre vezette a nemzeti csapatot a Kincsem Parkban az A-csoportos Európa-bajnokság helyosztóján – ahogyan az eredmény és az esemény is mutatja, a magyar csapat óriási fejlődésen ment keresztül az elmúlt kilenc évben, ehhez nélkülözhetetlen volt a megbízható és kiemelkedő irányítóteljesítmény is.
Bencsics a játékával rengeteg élményt szerzett a hazai amerikaifutball-rajongóknak, és nem kérdés, hogy a visszavonulása nagy veszteségként éri a válogatottat és a HFL-t is. De még mielőtt bárki zsebkendőt ragadna, Ludwig Jacobowski német írót, költőt idéznénk: „Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!” Ezen gondolat mentén ültünk le Márkkal, amikor arra kértük, nevezze meg pályafutása öt legszebb pillanatát.
A labdarúgással ellentétben az amerikai futballhoz nem elég a póló, rövid nadrág kombináció a stoplis cipő mellé, a felszerelést azonban egyáltalán nem volt olyan könnyű beszerezni a kétezres évek közepén, mint napjainkban – különösen megnehezítette az ifjú irányító dolgát, hogy a szülei nem vették komolyan a tojáslabda iránti rajongását.
„Édesanyámék nem hitték el, hogy komolyan gondolom az amerikai futballozást. Húsz éve még nem úgy volt, hogy bementél a TD Store-ba, és vettél felszerelést, hanem le kellett adni egy rendelést, amire aztán várni kellett. Mivel a szüleim nem vették ezt komolyan, az első rendelésből csak egy amerikai focis stoplis cipőt rendelhettem, csupán később jutottam hozzá a teljes felszereléshez.” |
5. Minden, ami magyar válogatott
„Sokat gondolkoztam ezen, mert az első két élmény nem volt jó a válogatottal. A bemutatkozó meccsünkön a csehek rögtön safetyt csináltak rajtam, a pálya borzasztó volt, a játék sem ment. Ezután jöttek a szerbek, akik még jobban megvertek, egyszerűen minden rosszul sült el ellenük. A nehéz kezdés után mégis a válogatott tette igazán családiassá a magyar futballéletet. A túlzott rivalizálás után megismertük és elkezdtük tisztelni egymást. Természetesen az is leírhatatlan érzés, hogy a legjobbakkal edzhettem, versenghettem.
És persze ott vannak a pályán aratott sikerek, amelyeket sosem felejtek el: az első győzelem a lengyelek ellen, a Three Nations Cup megnyerése, a spanyolok elleni győztes B-csoportos Eb-mérkőzés, amelyen megszereztem az első futott TD-met is.”
A Szerbia elleni 56–0-s zakó után nem sokan hittek abban, hogy valaha is képesek leszünk felvenni a versenyt Európa legjobb nemzeteivel. Ezt követően viszont fokozatosan elindultunk felfelé – ahogyan Márk is említette, Lengyelország ellen megszereztük történetünk első győzelmét, majd az Új Hidekuti Nándor Stadionban 42–3-as verést mértünk Szlovákiára.
A Three Nations Cup megnyerése után a B-csoportos Európa-bajnokságon is taroltunk: Spanyolország, Belgium, Izrael és Törökország legyőzésével feljutottunk az A-csoportba. Kissé savanyú a szőlő, hiszen Bencsics 2022-ben megsérült, így az Ausztria és a Franciaország elleni csoportmeccset ki kellett hagynia – nélküle még a parádés védelmünkkel sem volt esélyünk –, de „a zárás így is tökéletesen sikerült Csehországgal szemben a helyosztón”.
Bencsics Márk irányításával a magyar válogatott 12 mérkőzésből kilencszer győzött, és csupán háromszor kapott ki.
4. A 2018-as idény a Wolvesszal
„Nagyon erős csapatunk volt ebben a szezonban, rendkívül élveztem a játékot. Jól sikerült az alapszakasz, a döntőben pedig őrült meccsen fordítottunk a Miskolc Steelers ellen.”
Bencsicséknek igencsak édes volt a borsodiak elleni siker, hiszen a Steelers a 2017-es rájátszás elődöntőjében elképesztő izgalmak után 27–25-re nyerni tudott a Wolves ellen. Ha ez nem lenne elég, a 2018-as alapszakaszban a Miskolc volt az egyetlen csapat, amely képes volt két vállra fektetni a Farkasokat. Ezek után képzelhetjük, mennyire motiváltan lépett pályára a XIII. Hungarian Bowlban a fővárosi gárda – a döntő nem is okozott csalódást, a Wolves 34–30-as meccsen múlta felül mumusát.
3. Veretlen bajnoki cím a Hurricanesszel
„Az egész szezonban fantasztikusan teljesítettünk, és a döntőben a Wolves ellen tudtunk fordítani. A 2013-as idény maga volt a mestermű – pedig ekkor már gond volt a vállammal, tisztában voltam vele, hogy műteni kell a szezon után.”
Egy évvel korábban még csak az alapszakaszban sikerült elkapni a fiatal Bencsicséknek a Budapest Wolvest – ezt épp a következő pontban fejtjük ki részletesebben –, de 2013-ban már minden a Hurricanesről szólt. A falkából kivált kölykök hamar megnőttek, és csúnyán megharapták a nagyokat. A Hurrikánok az alapszakaszban a Nyíregyháza Tigerst és a Győr Sharkst nagyon megverték, míg az Újbuda Rebelst és a városi rivális Wolvest szoros összecsapáson gyűrték le.
Első kiemeltként jutottak be a Hungarian Bowlba, és a végig kiélezett döntőben 28–24-re nyerni tudtak a „nagy testvér” ellen. A diadal után egy legendás kép is született.
Tizenöt éve nem volt könnyű a fiatal játékosok élete a Wolvesnál. Ezt Bencsics is megtapasztalta, ezért 2010-ben az újonnan megalakuló Hurricanesbe igazolt. Ezt természetesen nem nézték jó szemmel a Farkasoknál.
„Kovács Zsoltnak nagyon sok munkája volt abban, hogy a juniorokat felépítse. Sajnos azt látta, hogy ennek nincs kivezetése, emiatt pedig sokan abba is hagyták. Nem volt könnyű a Wolves első számú csapatának a részesévé válni. Alapvetően engem befogadtak, de fájt azt látnom, hogy a barátaim elmennek, hamar befejezik. Zsolték összefogtak, hogy alapítanak egy új csapatot, és egy vállalkozó kedvű anyukának köszönhetően támogatónk is akadt.
A Wolvesnál haragudtak ránk, amiért otthagytuk őket. A Győr elleni 2009-es döntőben még a Farkasoknál voltunk, de már mindenki tudta, hogy el fogunk menni. Az első félidőben én kezdtem, és volt olyan csapattársam, aki nem volt hajlandó velem játszani. A szünet után Lendvai Attila állt a center mögé, de néhány játék után megsérült. Szerencsére a pályán végül sikerült félretennünk a nézeteltéréseinket, a döntőt pedig meg is nyertük. De a búcsú így sem volt szép, nagy port kavart, hogy a Wolves teljes utánpótlása kivált, és új csapatot épített. Egy évig a szövetség nem is engedett minket játszani, két barátságos meccsünk volt, mellette pedig folyamatosan edzettünk. Évekig tartó rivalizálás alakult ki” – mondta Bencsics. |
2. A Hurricanes történelmi győzelme a Wolves ellen
„Mi voltunk az első magyar csapat, amelyik legyőzte a Wolvest. Éppen a tervezett jövőjüktől kaptak ki először. A Hurricanesben mindenki revansot akart venni, a siker pedig felért egy bajnoki címmel. Olyan bulit tartottunk a villamoson, hogy megkérdezték, melyik csapat szurkolói vagyunk. Majdnem kihívták a rendőrséget is, le kellett szállnunk. A döntőben nagyon megvertek, de utólag visszagondolva nekünk az első győzelem volt igazából a meghatározó.”
A Hurricanes elképesztő izgalmas meccsen 33–27-re győzte le riválisát 2012. szeptember 29-én a HFL alapszakaszában.
Amikor 2014-ben instabil lett a Hurricanes helyzete, az irányítónak és a csapatársainak ismét dönteniük kellett: megint új csapat alapítanak vagy visszatérnek a Budapest Wolveshoz.
„Bizonytalanná vált a helyzet a Hurricanesben, Kovács Zsolt pedig abbahagyta az edzősködést. Szakmailag annak volt a legtöbb értelme, hogy visszamenjünk a Wolveshoz. A visszatérés éve nem sikerült olyan jóra. Sokan nem hitték el, hogy hosszú távon számolhatnak velünk, hiszen egyszer már eligazoltunk. Természetesen volt bőven feszültség. Nem segített a helyzeten, hogy a Wolves kiöregedőben lévő csapat volt, mi viszont fiatalos lendülettel érkeztünk meg. Voltak játékosok, akik a »megszokások mezején éltek«, mi viszont még jobbak akartunk lenni.
A 2015-ös év az attitűdváltásról szólt. A szezon végére egész jól összeálltunk, és azért tiszta volt a számunkra, hogy a klub sem úgy áll már a fiatalokhoz, mint korábban. Úgy éreztük, a Wolvesnál tanultak abból, amikor elmentünk.” |
1. Junior rájátszás-mérkőzések Ausztriában
„Az utolsó juniorszezonomban az osztrák bajnokságban játszottunk a Vienna Vikings ellen az elődöntőben. Óriási élmény volt, hiszen a klub Európa legjobb csapatának számított akkoriban. Kikaptunk, de mi rontottuk el. Több totál yardunk volt, a red zone-ban viszont hibák csúsztak be, amit kihasználtak. Ütöttek, vágtak, és persze iszonyú volt a tempó. Szerintem magyar utánpótlásszinten azóta sem tudta senki megközelíteni őket.
A Vikings egyik vezetője a meccs után odajött, és megkérdezte, hogy hol tanultam Amerikában. Ekkor kaptam életem első meghatározó visszajelzését, hogy van értelme amerikai futballozni. Sokat is gondolkoztam a következő évben, hogy kipróbáljam-e magam Bécsben, mert éreztem, hogy ez lehet a jó irány. Erről a Wolves edzője is hallott, és meggyőzött a maradásról. Ezt utólag bánom, mert a következő szezonban a fontos meccseken állandóan padoztatott. Az egy törést okozott bennem.
A bronzmeccsen egyébként a Tirol Raidersszel találkoztunk, és sikerült nyernünk! Nagyot szólt, hogy magyar csapatként megvertük őket. Mai napig emlékszem a hazafelé tartó buszútra Tirolból. Nagyon értékes bronzérem volt a zsebünkben.”
„Volt egy mérkőzésünk 2008 áprilisában, a North Pest Vipers ellen, nem is Budapesten, hanem valahol a világvégén játszottunk. A lényeg, hogy 100–0-ra nyertünk. Ez a mai napig klasszikusnak számít, sose fogom elfelejteni. A második félidőt kaptam meg én irányítóként, és jól emlékszem, 98–0-nál Király Csanád odament az edzőhöz, hogy rámehet-e a kettesre. Lee Hlavka azért nem ilyen volt, szóval elküldte. Mit ad Isten, véletlenül rossz lett a long snap, így kénytelen volt megfutni a kétpontost. Így alakult ki a százpontos különbség. Utána magyarázkodott a pálya szélén, de szerintem hatalmas kamu volt Csanád részéről.” |
Bencsics nem szeretett volna elmenni az emberi kapcsolatok mellett sem: mint elárulta, a barátai kilencven százalékát az amerikai futballnak köszönheti. Hozzátette, a felesége cheerleader volt a Budapest Wolvesnál, amikor megismerkedtek. A klub egyébként nem sokkal később emiatt kirúgta kedvesét, de ezt aligha bánják – azóta összeházasodtak, két gyermekük született (Zora 2019 nyarán, Benedek 2022 nyarán). Márk kiemelte, Bencsics Anita végig támogatta, és ott volt mellette a pályafutása során.
Mivel nem csupán játékosként, hanem szakkommentátorként is letette a névjegyét, arra voltunk kíváncsiak, melyik NFL-mérkőzés közvetítése volt számára a legszebb élmény. A válasz nem volt meglepő.
„A 28–3. A valaha volt legszebb sportélményem. Szinte együtt lélegeztünk kint a csarnokkal. Egészen hihetetlen fordítás volt a Patriotstól. Én ennél jobbat el sem tudok képzelni” – áradozott az LI. Super Bowlról, amelyben a New England Patriots Tom Brady vezérletével 25 pontos hátrányból nyerte meg az Atlanta Falcons elleni mérkőzést. Bencsics akkor még a Sport Tv szakértőjeként utazott ki Faragó Richárddal Houstonba, a nagydöntő helyszínére.
Az interjú végén elmondta, mit gondol a vasárnapi döntőről.
„Bízom benne, hogy jó meccs lesz. A 49ersnek nem szabad bealudnia, mert a Chiefs-védelem jobb, mint bárki, akivel eddig találkoztak a rájátszásban. A San Francisco a meccs esélyese, de szerintem a Chiefs egy mezőnygóllal jobb lesz” – zárta az interjút Bencsics Márk, akire immár irányítóként nem, „csak” az Arena4 és a 4th and Long szakértőjeként lehet hivatkozni.