Vissza az elitbe! – Smahulya Ádám publicisztikája

Nem akarok túl idealista lenni, de mintha valami nagyobb erő azt sugallná, hogy a futballban továbbra sem lehet kizárólag pénzzel mindent elérni. Persze nyilvánvaló, hogy a Real Madrid, a Bayern München vagy a Liverpool sem szegénylegények gyülekezete, és az sem véletlen, hogy a magyar klubok közül nem a Mezőkövesd, a Gyirmót vagy a Kecskemét, hanem a Ferencváros szerepel évek óta egyre sikeresebben a nemzetközi porondon. Mégis ott van az a – de. Mert hiába költött az utóbbi tíz évben a Manchester City és a PSG is ép ésszel felfoghatatlan összegeket a csapat megerősítésére, nemhogy a BL-t nem tudták megnyerni, a döntőbe is csak egy alkalommal jutottak be. És ugyanúgy igaz az is, hogy a Real Madrid éppen az úgynevezett galaktikus érában nem lett BL-győztes, akkor, amikor szinte az összes futballsztár őt erősítette. Más sportágban gyakorlatilag elképzelhetetlen, hogy egy ilyen szintű építkezés tíz éven belül ne hozzon látványos eredményt. Ettől még nem kérdés, előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor a PSG vagy a City Európában is felér a csúcsra, de szigorúan az anyagi lehetőségeket tekintve ennek már rég meg kellett volna történnie.

Most mégsem róluk írnék, hanem a Barcelonáról, amelyre más szempontból, de ugyanúgy igaz a kitétel. Az egyik jelentős különbség, hogy a katalánok a csúcsok csúcsáról kerültek elég mélyre, és onnan próbálnak visszakapaszkodni az elitbe – egyelőre kevés sikerrel. Nem is olyan rég, 2015-ben a bajnokságot, a BL-t és a Király-kupát is megnyerte a klub, mindenki az MSN-ként emlegetett Messi, Suárez, Neymar támadótriót csodálta, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, sokan azt hitték, örökké tart az aranykorszak. A racionalistábbak bizonyára számoltak vele, hogy jönnek majd ínségesebb időszakok, azt viszont kevesen gondolták, hogy néhány éven belül már a BL-csoportkör túlélése is nagy falat lesz a Barcelonának. Pedig úgy tetszett, hogy egy-két rosszabb év után minden adva van a sikerekhez. A hanyatlás és az eladósodás okait (borzalmas pénzügyi döntések, rosszabbnál rosszabb átigazolások, tehetségek elengedése) sokan és hosszasan boncolgatták már, az viszont jóval aktuálisabb, ami a nyáron és azután történt. És itt jön képbe ismét a pénz, valamint az eredményesség kérdése.

Miután Josep María Bartomeu elnököt Joan Laporta váltotta az elnöki székben, úgy tűnt, ismét elindult a tudatos, hosszú távú építkezés. Bár Lionel Messi távozását Laporta sem tudta megakadályozni, mégis sokan azt gondolták, új sikerkorszak kezdődhet. Tavaly ősszel a klubikon Xavi vette át a csapat irányítását, a tavasszal 4–0-ra nyertek a katalánok a Santiago Bernabéu Stadionban, a nyáron pedig óriási erőket mozgósított a vezetőség annak érdekében, hogy ismét élcsapat legyen a Barcelona. A védelembe érkezett Jules Koundé, Andreas Christensen, Marcos Alonso és Héctor Bellerín, a középpályára Franck Kessié, a támadósorba pedig Robert Lewandowski és Raphinha, ráadásul Frenkie de Jongot is sikerült megtartani, az óriási tehetségnek tartott Gavi pedig 2026-ig hosszabbított. Mindezt úgy, hogy hatalmas adósságot görgetett maga előtt a klub. Éppen ezért sokan erősen kifogásolták a látványos költekezést és pénzszórást, kicsit olyan volt a helyzet, mintha valaki drága hitelekkel a nyakában venne új luxusautót, nagy házat, és még nyaralni is elmenne valamelyik egzotikus helyre. Persze aki kicsit is követte az eseményeket, az tudja, hogy a Barcelona huszonöt évre eladta a televíziós közvetítési jogok tíz százalékát és a Barca Studios egynegyedét is, azaz mindent megtett, hogy pénzhez jusson, még akkor is, ha ezzel sokak szerint a jövőjét bocsátotta áruba a jelenéért. Nem vagyok pénzügyi szakember, és ha az lennék sem látnék bele a klub gazdasági belügyeibe, ezért nem vállalkoznék arra, hogy megítéljem, ez mennyire volt jó vagy rossz döntés. Az viszont világos, hogy hiába költött a nyáron 153 millió eurót a Barcelona új játékosokra, és hiába van papíron nagyon erős kerete, a csapat továbbra is messze van az elittől. Ha szigorúan az eredményeket nézzük, a jelentősebb együttesek ellen három vereség és egy döntetlen a mérleg. A Bayern Münchentől 2–0-ra, az Internazonalétól 1–0-ra a BL-csoportkörben, a Real Madridtól 3–1-re az el Clasicón kapott ki, az olaszokkal pedig hazai pályán otthon úgy játszott 3–3-at, hogy a lefújásig izgulnia kellett, hogy legalább a döntetlen meglegyen. Így a matematikai esély megmaradt, hogy továbbjusson a 16 közé, ám erre reálisan nézve semmi esély. A Mundo Deportivo csak sötét októberként emlegette az elmúlt időszakot, hozzátéve, hogy a legnagyobb csalódás épp az Inter elleni döntetlen. Mert a Real Madrid és a Bayern München otthonában ki lehet kapni, az olaszok elleni meccsen viszont nyerni kellett volna, főleg úgy, hogy gyakorlatilag a csoportból való továbbjutás volt a tét.

A bajnoki cím (jelenleg másodikok) meglehet, akárcsak a Király-kupa, na meg az Európa-liga. Az optimistábbak szerint még javában tart az építkezés, és csak türelemre van szükség, a pesszimistábbak szerint viszont Xavi messze nem olyan jó edző, mint amilyen fantasztikus futballista volt, miközben a keret a nagy nevek ellenére sem elég ütőképes.

Egyelőre nagyon úgy fest, hogy bármennyire szerették volna is a drukkerek, Xavi nem lesz az új Josep Guardiola, és az általa favorizált sokpasszos, labdabirtoklásra épülő játék sem túl ütőképes már Európában. Kisebb-nagyobb változtatásokkal persze az lehetne, de az embernek kívülállóként az az érzése, hogy ez a játékosállomány sokkal többre van hivatva. Mert Koundé például évek óta a La Liga egyik legjobb védője, Frenkie de Jong a világ egyik legjobbja a középpályán, Gavi és Pedri valóban óriási tehetség (az Aranylabda-gálán kiosztott Kopa-díj 2022-es és 2021-es győztese mint az Európában játszó legtehetségesebbnek vélt 21 éven aluli labdarúgó), Robert Lewandowskit pedig senkinek sem kell bemutatni. Mégsem tud hosszú távon jól teljesíteni a csapat. Hiába játszott a Barcelona egy félidőn át kimondottan jól a Bayern vagy az Internazionale ellen, a végére elfogyott a szufla, és nem tudott nyerni, a szép játékra törekvés pedig sokszor görcsös akarásba fordul át. Xavi sokszor az agresszivitást hiányolja, amiben van is igazság, mint ahogy abban is, hogy bizonyára a kiöregedő legendák helyzete is feszültséget okozhat az öltözőben. Gerard Piqué és Jordi Alba egyre kevesebb lehetőséget kap, Sergio Busquets pedig talán többet annál, mint amennyit kellene. A taktikai problémák mellett a következő hetek, hónapok nagy kérdése az lesz, hogy Xavi mentálisan mennyire tud hatni a csapatra.

Carles Rexach, korábbi legendás Barca-játékos, majd -edző, Messi felfedezője a Mundo Deportivo hasábjain írt véleményében egyebek mellett az alázatot kevesellte a csapattól. Szerinte óriási hiba, hogy a Barcelona játékosai túlzott optimizmussal úgy mentek ki a Bayern vagy az Inter elleni meccsre, hogy jobbak, mint az ellenfél, mert jelenleg nem jobbak.

Azt gondolom, hogy bár Xavi hozott rossz döntéseket, és taktikailag egyelőre nem annyira felkészült, mint, mondjuk, Carlo Ancelotti vagy Guardiola, de hiba lenne mindent az ő nyakába varrni. Arról biztosan nem ő tehet, hogy a sérülések miatt kényszerből kezdőként pályára lépő Gerard Piqué az Inter ellen óriásit hibázott az első kapott gólnál. Az is nyilvánvaló, hogy a fiataloknak – így Pedrinek, Gavinak, Ansu Fatinak vagy épp Alejandro Baldénak – időre van szükségük, hogy hosszú távon is az európai elit meghatározó játékosai legyenek. Erről Xavi is sokat tudna mesélni. Játékosként sokáig nem találta a helyét, volt olyan edzője, aki nem bízott benne, ma pedig már minden idők egyik legjobb középpályásaként emlegetik. Xavinak egyébként azért is nehéz a helyzete, mert nemcsak Barcelonában, hanem Spanyolország-szerte is szinte mindenhol tisztelik vagy legalább elismerik a pályán elért eredményei miatt, ezért még a kritikusai is próbálnak óvatosabban fogalmazni. A kérdés az, meddig tart a türelem.

A nyári erősítések után sok szurkoló már újabb triplázást vizionált, miközben épp a már említett City, PSG vagy épp a Real Madrid példája bizonyítja, hogy évek kellenek ahhoz, mire egy ütőképes csapat beérik, és esztendőkön át az európai élmezőny tagja marad. Azzal is nehéz vitatkozni, hogy jó ideig aligha lesz akkora klasszisa a katalánoknak, mint Lionel Messi, arról nem is beszélve, hogy az argentin mögött ott volt az Andrés Iniesta, Xavi páros a középpályán, és az akkori játékosok szinte olvasták egymás gondolatait. Ez az, amit nem lehet pénzért megvenni, és ez az, amihez tényleg idő kell. Ezért Xavi munkáját igazán majd az idény végén lehet megítélni, de ha, teszem azt, bajnoki címet szerez, és néhány éven belül megnyeri a BL-t, könnyen elfelejtik ezt az októbert. Ha viszont ebben az idényben egyetlen trófeát sem nyer a csapat, és továbbra is gyengén teljesít a fontos mérkőzéseken, kijelenthető, hogy megbukott a Xavi-projekt. „Ha semmit sem nyerünk, jöhet egy másik edző helyettem” – jelentette ki nemrég, hozzátéve: „Teljes mértékben eltökélt vagyok, nincs, ami megállíthatna”.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!