Bodonyi Béla: Nem gondoltam volna, hogy valakinek a karjára kerülök

Hazalátogatott a harminchét esztendeje Svájcban élő Bodonyi Béla, a Bp. Honvéd ötszörös magyar bajnok (1980, 1984, 1985, 1986, 1988) támadója, aki szakított arra időt, hogy kimenjen korábbi sikerei helyszínére, Kispestre. A 27-szeres válogatott labdarúgó találkozott Ésik Tamás Honvéd-fanatikussal is, aki a karjára tetováltatta Bodonyi Béla egyik fejelő mozdulatát.

 „Ésik Tamással már évek óta ismerjük egymást, mindig mondta, én voltam a kedvenc futballistája, de nem akartam neki elhinni… – mondta lapunknak mosolyogva Bodonyi Béla. – Mégpedig azért nem, mert akkor nálunk játszott például Détári Lajos és Esterházy Márton is, a legtöbben értük rajongtak. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer valakinek a karjára kerülök, óriási elismerés ez nekem. Tavaly karácsonykor küldte el a képet a tetoválásról, akkor lett kész, elérzékenyültem, amikor megpillantottam. Írtam is neki: most már tényleg elhiszem, hogy én voltam a kedvence… Az a kép amúgy 1985-ben, a bukaresti Steaua elleni BEK-meccsen készült, nyertünk egy-nullára idehaza. Sajnos idegenben kikaptunk négy-egyre, így kiestünk. Szóba került a srácokkal beszélgetéskor az 1980-as, Sporting elleni BEK-összecsapás is: idegenben győztünk kettő-nullára, gólt szereztem, és adtam egy gólpasszt Nagy Antalnak, életem meccsét játszottam. Tovább is jutottunk – Pesten egy-nullára nyertünk –, majd a Real Madrid következett, s nulla-hármas összesítéssel estünk ki.”     

Bodonyi Béla már 1988 óta, vagyis harminchét éve él Svájcban, bevallása szerint valószínűleg már nem is költözik vissza Magyarországra.

„A lányom, a fiam és két unokám él odakint, ahol és amikor csak tudok, segítek nekik, nem valószínű, hogy hazatérünk. Persze, sohase mondd, hogy soha! Azért az furcsa, hogy többet éltem kint, mint Magyarországon… Bulle mellett lakunk, szép hely, sokat biciklizem, télen pedig snowboardozom is. Viszont újra el kell kezdeni futnom, karban kell tartanom magamat. Már három és fél éve vagyok nyugdíjas, decemberben töltöm be a hatvankilencet, jól érzem magam a bőrömben. Sok mindennel foglalkoztam a futballkarrier után: minden voltam én, csak akasztott ember nem… Előfordult, hogy Kecskemétről hozattunk kacsamájat Svájcba, s faházakat is adtam el. Sőt biztosítással és szállítással is foglalkoztam, a nyugdíj előtt tizennégy évig alkalmazott voltam egy cégnél, amely hoteleknek, éttermeknek szállított sok mindent, a botmixertől kezdve a felmosóvödörig. A feleségem időnként még dolgozik egy-egy napot, én már nem, így jut idő mindenre. Természetesen néztem a magyar válogatott portugálok elleni világbajnoki selejtezőjét, sajnáltam a játékosokat a vereség miatt, s bizony Írországban is többet érdemeltünk volna egy pontnál. A Honvédot is nyomon követem, remélem, az idény végén végre visszajutunk az NB I-be, ez a minimum a klub múltját tekintve.”