„Nagyon tetszik a hangulat, tetszik a hely, a szervezés, az edzőmmel csak kapkodjuk a fejünket, hogy mi van itt. Vannak persze hiányosságok, de azok bennünket nem érdekelnek. Városnézés még nem volt, addig nem is óhajtunk foglalkozni a várossal, amíg versenyben vagyunk, azért vagyok itt, hogy teniszezzek, nem azért, hogy turistáskodjak – mondta a keddi edzés után az MTI-nek a Diego VSK 25 éves játékosa. – De ha valamikor esetleg kikapnék, amire van azért esély, akkor majd szétnézünk.”
Németh Roland egyelőre nem tudja, ki lesz az első ellenfele, a sorsolásra csütörtökön kerül sor. „Sok olyan ellenfél van, akit szeretnék elkerülni, jó lenne, ha egyszerûbb riválist kapnék elsőre” – mondta.
A magyar kerekesszékes teniszező jelenleg az 50. hely körül van a világranglistán, s vannak nála jóval gyengébben rangsorolt játékosok is a mezőnyben.
A célokról beszélve azt mondta: aranyérmet biztosan nem fog szerezni, de bízik a jó eredményben, amely számára az lenne, ha egy-két fordulót sikerrel tudna venni.
„Első paralimpiámon, három év kerekesszékes teniszezés után nekem már ez is bravúr lenne” – mondta.
Németh Roland 17 évesen motorbalesetet szenvedett, s olyan súlyosan megsérült a bal lábszára, hogy csak több műtéttel lehetett megmenteni, sportolásra azonban már nem volt alkalmas. Korábban is teniszezett, s most a gyerekkori barátja, Rádi Richárd az edzője, vele van Rio de Janeiróban is.
A kerekesszékes teniszben ugyanazok a szabályok, mint a teniszben, azzal a kivétellel, hogy a labda az ütés előtt kétszer pattanhat, először a pályán, majd akár bárhol azon kívül.
„Az a titka ennek a sportágnak, hogy nem szabad megállni, állandóan mozgásban kell lenni a székkel, hogy odaérjek a labdákra. Ez a sava-borsa, az összes többi már fejben és kézben dől el” – összegzett Németh Roland, aki pénteken kezdi meg szereplését a paralimpián.