Loeb sms-ben köszönte meg Grönholmnak

- Miért döntött úgy, hogy nem követi élőben az Ausztrál-rali első napját csütörtök estéről péntek reggelre…
- A Török-ralit élőben kísértem figyelemmel az elejétől, és igazság szerint letört Marcus Grönholm nagyszerű teljesítménye. Látni őt szárnyalni, miközben én itthon ülök, és nem tehetek semmit, nem jó érzés. Nem akartam ezt újra átélni.

- Mire gondolt, amikor péntek reggel bekapcsolta a mobiltelefonját?
- A szöveges üzenetek és a szakaszok eredményei mind egyszerre ugrottak fel a kijelzőn. Mire mindet végigolvastam, már csak arra emlékeztem, hogy Marcusnak tízperces hátránya van az első helyezettel szemben. Természetesen ettől egyből jobb lett a hangulatom. Felhívtam Marcot (Marc van Dalen, a Kronos csapatfőnöke – szerk.), aki elmondta, hogy mi történt.

- Aggódott, hogy lehetnek további kiesők, és az ellenfél így könnyebben kerülhet előrébb?
- Volt rá esély: a verseny elején kiderült, hogy bármi megtörténhet. De a legnehezebb szakaszokon akkor már túl voltak. Reméltem, hogy a „túlélők” folytatják az óvatos versenyzést. A tíz perc óriási hátrány volt Marcusnak, hogy utolérje a mezőnyt, és a dobogón végezzen. Az utolsó gyorsaságit követően küldtem neki egy baráti SMS-t, amiben megköszöntem a küzdelmünket. Azt válaszolta, hogy ez tisztességes és emberi volt, és hogy megérdemeltem a címemet. De figyelmeztetett: készüljek a következő szezonra.


- Hogy érzi magát most, hogy elérte a célt?
- Egyelőre nehéz felfognom. Túl korán van még Franciaországban… Ahogy mindez megtörtént, és a balesetem… Dühös voltam magamra, mert a baleset miatt nem versenyezhettem. De most megkönnyebbültem. Úgy hiszem, sok ember lehetetlennek tartotta, hogy egy privát csapattal világbajnoki címet szerezzen az ember, még ha azt félig támogatja is a Citroën. Elégedett vagyok a Kronosszal és a partnereinkkel, főleg a gumiszállítóval. Köszönöm a hibátlan munkájukat, aminek hála az első tizenkét futamon olyan előnyt építhettünk fel, hogy azzal célt érhettünk.

- Mit gondol, mikor térhet vissza?
- Már vezethetem az utcai autómat, de még messze az idő, amikor egy WRC-autóba visszaülhetek. A legkevesebb, amit remélhetek, hogy az Új-Zéland-rali edzésein ott lehetek, ha versenyezni már nem is fogok. Sokat változott az útvonal, és így legalább könnyebb dolgom lenne jövőre. Türelmesnek kell lennem, hiszen a pihenés legalább lehetőséget ad, hogy kiélvezzem a harmadik világbajnoki címemet.