Aludtunk rá már nem is egyet, mégis nehéz túltenni magunkat a Ferencvárosnak a labdarúgó Bajnokok Ligája rájátszáskörében, hazai pályán az azeri Qarabagtól elszenvedett 3–1-es vereségén.
Fájó leírni, a jobb csapat győzött, most, persze, le kellene vonni a tanulságokat, hogy a visszavágón még legyen reménye a zöld-fehéreknek, de legyünk reálisak: ez a hajó vélhetően már elúszott. A miértre adott válaszok között a kommentelők szigorúak: a Fradi kerete kétszer annyit ér, s mégis, szerintük az ellenfél jobban felkészített, továbbá Gurban Gurbanovot „iksz éve hagyják dolgozni”.
Nos, a szakvezető 2008 óta vezeti a legjobb azerbajdzsáni együttest, amely – fájó, de leírom – a második félidőben lefutballozta a pályáról a Ferencvárost. A látottak alapján nincs igaza Robbie Keane vezetőedzőnek, aki cáfolta ezt, mondván, két rögzített helyzetből lőtt két gólt az ellenfél. Az ír szakember a meccs előtt azt is nyilatkozta, nem nézte meg a két együttes három évvel ezelőtti mérkőzéseit – a párosításból a Qarabag ment tovább… –, azzal indokolva, hogy azóta mindkét csapatban kicserélődtek a labdarúgók. Van benne logika, ez tény, ám ne feledjük, hogy ugyebár „Gurbanov iksz éve ül a kispadon”, nyilván elképzeléseihez veszik a játékosokat, és nem fordítva.
Magyarán: a szakember gyors, technikás gárdát hozott össze, amely ért a szabad- és szögletrúgások végrehajtásához. Emlékezzünk, Csank János taktikai elemei között is jelentős szerepet kapott ez a játékelem, teljesen mindegy, az egyaránt bajnok Vác és Fradi vagy éppen a feljutásért játszó Videoton szakvezetője volt.
Amiben az FTC edzőjének igaza van, az első félidő végén megsérülő, a honi mezőnyben talán legjobb labdaszerző középpályást nem tudta pótolni együttese, Ötvös Bence hiánya még a bajnokcsapatnak is nagy érvágás. Nem illik egy-egy szakvezető nyakába varrni a vereséget, végtére is ő adja az utasításokat, nem pedig végrehajtja, de manapság, amikor úgymond minden részletre figyelni kell, azaz a nüanszokon múlik siker, finoman fogalmazva is felelőtlenség eltekinteni a korábbi mérkőzések megnézésétől. Mindez azért is fájó, mert a jelenlegi párosításból nem tűnt lehetetlennek továbbjutni, s ugyan lehet mantrázni, hogy a párharc két mérkőzésből áll, a jelenlegi állás szerint vajmi kevés az esély.
Ám a végére maradjon némi biztatás: a zöld-fehérek évről évre a BL-t célozzák meg, de rendre elhangzik, a klub játékereje a realitásokat tekintve – a játékosok értéke, a költségvetés – jobban passzol az Európa-ligához.
Nos, az El a visszavágótól függetlenül már megvan.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!