Szuperszöges – Morvai Katalin publicisztikája

AZ ÚGY VOLT, hogy az etiópok nem is akarták indítani a hadsereg birodalmi testőrségében szolgáló hosszútávfutójukat a római olimpián. Pedig addigra már Abebe Bikila tartotta hazájában a maratoni, valamint az 5 és 10 ezer méteres csúcsokat. De elsősorban katona volt, nem atléta. Azután az történt, hogy kevéssel az 1960-as játékok előtt bokasérülést szenvedett játékokra készülő riválisa, a korábbi csúcstartó Vami Biratu, és Bikila, az egykori pásztorfiú lett a beugró. A világesemény cipőszponzora, az Adidas azonban nem tudott megfelelő lábbelit kínálni neki (a nemzetközi sportvilágban teljességgel ismeretlen atlétának), és Bikila a rajt helyszínén jobb híján úgy döntött, inkább mezítláb fut, mint kényelmetlen csukában. És úgy is lett. Egyedül az etióp hadsereg atlétáit edző finn-svéd Onni Niskanen nem aggódott emiatt. Hiszen számos alkalommal előfordult korábban, hogy a magaslati hosszútávfutó edzéseken Bikila mezítláb futott – akár sziklás talajon is. Rómában pedig mégiscsak többé-kevésbé aszfaltborítás volt a maratoni futás legnépszerűbb látnivalókat érintő útvonalán.

A többi már történelem: Bikila, első fekete afrikaiként világcsúccsal nyert, az olasz közönség és a nemzetközi sportvilág pedig megőrült az ismeretlen meztélábas futó különleges győzelmétől. Bikila a célba érése után Constantinus diadalíve alatt helyben futogatott kicsit, majd lazán nyújtani kezdett – az ezüstérmes még a láthatáron sem volt. Még egy órával az etióp után is akadt befutó. Volt, aki a földre húzott célvonal átlépése után összeesett, úgy kihajtotta magát, Bikilának meg kutya baja sem lett. Egészen szürreális ma látni a videómegosztóra kitett több mint tízperces olimpiai összefoglalót a római maratoniról: a sötétben szinte izzik a levegő a fáklyákkal megvilágított utolsó szakasznál.

Természetesen minden sportriporter az ismeretlen katonára volt kíváncsi, aki aznap este nyilatkozóként is kivágta a rezet. A kérdésre, hogy miért futott mezítláb, azt felelte: „Meg akartam mutatni a világnak, hogy hazám, Etiópia eltökéltségével és hősiességével mindig győz.” És az is kiderült, az utolsó lökést az adta neki, hogy mintegy égi üzenetként megpillantotta az út mentén azt az obeliszket, amelyet az olasz megszállók 1935-ben hurcoltak el Etiópiából… (Az ókori műemlék végül 2005-ben került vissza az észak-etiópiai Axumba.)

Bikila egy csapásra nemzeti hős lett. Négy évvel később a tokiói olimpián pedig – immár Puma futócipőben, viszont friss vakbélműtéttel a háta mögött – megismételte diadalát. Ráadásul átírta a világcsúcsot. Az etióp császár, Hailé Szelasszié újfent fogadta, s az Etiópia csillaga érdemérem után ezúttal egy fehér Volkswagen „bogár” autót ajándékozott neki (öt évvel később ebben érte az a baleset, amely miatt félig lebénult és kerekesszékbe kényszerült).

Nem ő volt persze az egyetlen atléta, aki mezítláb futott. Az ókori olimpiákon – érthetően – nem volt ritka az ilyesmi. Maga Philippidész, a legendás ókori hírvivő is saru nélkül tette meg a Marathón–Athén távot, hogy megossza a győztes csata hírét a görögökkel (ezt tekintjük ugyebár a maratoni futás „megszületésének”).

Bikilát követően a legismertebb világsztár talán a dél-afrikai Zola Budd volt, aki két mezeifutó-világbajnokságot nyert meg (1985 és 1986) és az 1984-es Los Angeles-i olimpián női 3000 méteren vér(m)es csatát vívott a hazaiak sztárjával, az arany­esélyes Mary Deckerrel. Utóbbi fél távnál kissé meglökte a brit színekben előtte trappoló dél-afrikait, majd rálépett a pálya szegélyére, és kiesett a fűre. Még akkor is sírva jajveszékelt, amikor a mezőny célba ért. A megsérülő, mezítlábas Budd végül csak hetedik lett – ráadásul őt okolták az amerikai bukásáért.

A mezítlábas sztoriknak nagyjából itt vége is szakad. A profi atléták között már csak elvétve akad, aki ne futócipőben versenyezne. Az amatőrök közt előfordulnak hívei a cipő nélküli futásnak, különösen természetes terepen, főleg tengerparton, de az élsportolók az egyre jobb és jobb lábbelire esküsznek. Az utóbbi évtizedben egyenesen e csoda lábbelik forradalmáról beszélhetünk. A világmárkák éles versenyt vívnak azért, hogy az ő terméküket viseljék a sportág klasszisai.

Emlékszem, a hetvenes-nyolcvanas években milyen értéket képviselt Magyarországon egy-egy Adidas szöges vagy tréningcipő. Egészen 1987-ig nem is volt a népszerű sportmárkának boltja hazánkban, és ennek megfelelően nagyon nehezen lehetett hozzájutni a vágyott sportcipőhöz. Nekem is a legféltettebb kincseim közé tartozott az a fél pár (!) magasugró szöges, amelyet MAFC-os klubtársam, a nem hivatalos ifjúsági világcsúcstartó Rudolf Erika használt korábban, s amikor a válogatottban újabb háromcsíkosat kapott, megörökölhettem tőle. Így ment ez akkoriban.

De az tényleg az „őskor” volt. Az elmúlt évtizedekben, maradva az atlétikánál, tucatnyi cég feküdt rá a fejlesztésre. A hosszútávfutók egyre könnyebb, ruganyosabb, az ütközést egyre jobban elnyelő karbonszálas futócipőket kezdtek viselni, a Nike, az Asics, a New Balance és a többiek szinte fegyverkezési versenybe kezdtek. Egyesek a NASA kutatásait is használták. S a legújabb termékekben futó profik sorra döntötték a rekordokat. De olyanok is nagyot javultak, akik korábban a középmezőnybe tartoztak. Egy remek skót triatlonos, Beth Potter például 5 kilométeren jobb időt futott az új Asics Metaspeed Sky cipőben, mint a kenyai Beatrice Chepkoech akkori világcsúcsa, maga sem hitte (később amúgy nem hitelesítették). S hiába állapítottak meg a 2021-es tokiói olimpiára extra szigorú szintidőket, az új technológiának is köszönhetően 46 nemzet 106 futója állhatott oda a férfi maratoni tömegrajtjához.

Egyre többen kezdték feszegetni, hogy a nemzetközi szövetség elengedte a gyeplőt, és az atlétika is úgy jár, mint az úszás, amikor beengedte a „cápamezeket”, az új fejlesztésű szuper úszódresszeket. A 2008-ban bemutatott Speedo LZR Racer testhosszú öltözéke sikerét mutatta, hogy a pekingi olimpiai érmesek 98 százaléka ebben, a kiválasztottak által elérhető „ruhában” úszott, s egy év alatt 93 új világcsúcs született – valamennyi „cápamezben”! Két év kellett a Nemzetközi Úszószövetségnek, hogy megállt parancsoljon és kitiltsa az új dresszeket. A Speedo persze nem hátrált meg, újabb, szabályok engedte fejlesztésbe fogott, s megalkotta a Fastskin dresszt, a 2012-es londoni olimpián az érmesek 57 százaléka, köztük minden idők legeredményesebb úszója, az amerikai Michael Phelps is ezt viselte…

Az atlétikában a hosszútávfutóknak ott voltak a habkönnyű, szuper ruganyos, s egyre vastagabb talpú, több rétegből álló futócipők (Nike Vaporfly, Nike Alphafly, Adizero Adios Pro Evo 1 stb.), a sprinterek számára pedig megszülettek az új szuperszögesek. Tokióban ilyen cipőben ért el világcsúcsot (45.94 másodperc) a 400 méteres gátfutásban a norvég Karsten Warholm, de az ezüstérmes amerikai Rai Benjamin is a néhány héttel korábbi világrekordon belül ért célba egy másik cég szuperszögesében. És a női 400 m gáton is hasonló volt a helyzet, az amerikai Sydney McLaughlin és a honfitárs Dalilah Muhammad is a korábbi világcsúcson belül futott. Női 100 méteren minden idők második legjobb eredményével nyert a jamaicai Elaine Thompson-Herah, s lehetne sorolni. A vicces az, hogy Warholm beszólt a legyőzött Benjaminnak, utóbbi cipőjében ugyanis még egy plusz habréteg is volt. „Nem tudom, miért kellene bármit egy sprinter cipőjébe tenni. Ha egy trambulint teszel bele, arra már azt mondom, sz…ság. Azt hiszem, lerombolja a sportágunk hitelességét” – így a norvég.

Usian Bolt, nyolcszoros olimpiai és tizenegyszeres világbajnok jamaicai rövidtávfutó is nehezményezte, és nem tartotta sportszerűnek az új szuperszögesek megjelenését. A Reuters hírügynökségnek azt mondta, szerinte nevetséges, hogy a cipőgyártókat engedik ilyen szögeseket kifundálni. S mivel nem ő volt az egyetlen, aki felháborodott, a sportág nemzetközi szövetsége kénytelen volt lépni. Az innovációt sokáig támogató Sebastian Coe elnök (kétszeres olimpiai aranyérmes középtávfutó) és csapata behúzta a féket, 2022 januárjában bejelentették, hogy 2024 novemberétől – vagyis a párizsi olimpia és a Gyémánt Liga-sorozat végeztével – új szabályozás lép érvénybe. A szöges cipők vastagsága ettől kezdve nem lehet nagyobb, mint 2 milliméter, és a csaknem 700 (!) elfogadott márka egy újonnan létrehozott weboldalon (certcheck.worldathletics.org) immár ellenőrizhető is.

Borítékolható, hogy addig is újabb futórekordokat hoz a hivatalosan pénteken kezdődő párizsi olimpia. A sportcipők szabályozása terén pedig aligha a mostani lesz az utolsó regula.

 A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!