"Rossz, ha az ember úgy hagyja abba, hogy érzi, még meg akarja mutatni, és még sok maradt benne" – véli Balzsay (Fotó: Czagány Balázs)

– Megismerték még Hamburgban?
– Kezet fogtunk, örültünk egymásnak. Bár kicsit megijedtek, amikor egy paksaméta papírral jöttem, de aztán szóltam, hogy nyugi, az csak a postám. Az Universum alvezére, Dietmar Poszwa azt mondta, csalódott lenne, ha befejezném. Én is mondtam, hogy folytatni akarom, csak tudni szeretném, milyen céljaik vannak velem.

– És? Már tudja?
– Kettő, esetleg három felhozó mérkőzés után megint övért dobnának harcba. Hogy Sartison WBA- vagy Stieglitz WBO-övéért, azt nem tudom.

– Tetszik a menetrend?
– Örültem, hogy ilyen lelkesek. És még őszintének is tűntek... Bár az igaz, hogy velem mindig korrektek és normálisak voltak. A pontos programot viszont nem tudom. Áprilisra várjuk a második babánkat, Jázmint, úgyhogy júniusig biztosan nem csinálok semmit. Ők szeretnék, ha minél hamarabb ringbe szállnék. Úgyhogy semmi konkrétum, se dátum, se ellenfél. Csak a boksz biztos.

– A Gutknecht elleni veresége után még azt mondta, kilencven százalék, hogy abbahagyja.
– Kicsit megnyugodtam, és átgondoltam az egészet. Néhány hét után elkezdett hiányozni az egész. Rájöttem, profi ökölvívó vagyok, harcolni akarok, van még bennem erő.

– Ha befejezte volna, mihez kezd?
– Voltak terveim, de kézzelfogható nem alakult ki. Csak akkor derült volna ki, mire viszem, ha befejezem.

– Azért folytatja, mert a civil életben nem volt alternatívája, nem talált pénzkereső foglalkozást?
– Kizárólag a pénzért nem lehet bokszolni, én legalábbis nem tudok. A feleségem is azt kérte, hogy ha azért térek vissza, mert kenyérre kell a pénz, akkor inkább hagyjam abba. Nem féltettem magam, ő sem engem, valahogyan meglettünk volna. A feleségem volt éltornászként tudja, milyen csaknem két évtized után abbahagyni az élsportot, és szerinte is rossz, ha az ember úgy hagyja abba, hogy érzi, még meg akarja mutatni, és még sok maradt benne.

– Sok maradt önben?
– Úgy érzem, egyre több.

– És ki hozza ezt ki magából?
– Majd elválik.

– Jó, akkor konkrétan: Fritz Sdunek vagy Michael Timm?
– Nem tudok rá válaszolni.

– Nem szabad?
– Megegyeztünk.

– És a szerződésről? Módosították?
– Nem került elő. Ők nem erőltették, mi nem kérdeztük. Csomó dolog nyitva maradt, nem volt mit pluszban írásba foglalni. Majd visszatérünk, ha eljutunk odáig.

– Volt hiányérzete?
– Kicsit furcsálltam, hogy nem tolták az orrom alá a szerződést, de úgy voltam vele, nem akartak tételesen gondolkodni, amíg nem tudják, mit akarok. Most már tudják, legközelebb lesz papír is!