A 13:1-es kiütés után Trianon jutott eszébe

„Ezennel felhívjuk az ország minden független, bátor szellemét, fölhívunk minden jóravaló, értelmes magyar embert, figyeljen reánk, s fogadja érdeklődéssel sajtóvállalatunk első életnyilvánulásait” – állt A Mai Nap 1924. augusztus 20-án megjelenő programszámának beköszönőjében, és a vállalkozás olyan sikeresnek bizonyult, hogy a lap két évtizedig, 1945. március 31-ig a piacon volt. A Mai Nap saját meghatározása szerint független, majd demokratikus ellenzéki napilapként indult, később a bulvár irányába ment el, a háború alatt, Hegedűs Gyula érkezése után – az 1938-ban alapított Magyar Nemzet kistestvéreként – pedig visszatért jobboldali, mégis ellenzéki hangjához.

Gallowich (Gallovich) Tibor ennek az újságnak volt a belső munkatársa 1925-től 1935-ig, ezen időszak alatt szinte végig sportrovatvezetőként dolgozott. Gallowich az egyik legkülönlegesebb figurája a magyar labdarúgásnak: amellett, hogy sokáig profi újságíróként kereste a kenyerét, a futballban tűzzel-vassal harcolt a professzionalizmus ellen – aminek gyakorta hangot is adott A Mai Napban –; még bőven aktív játékosként, huszonéves korában edzőségre adta a fejét (a játékot és a szakvezetősködést évekig művelte párhuzamosan); bár horvát eredetű nemesi családból származva katolikus, polgári nevelést kapott, felnőttként lázadó, békétlen természetű volt, aki bátran kiállt akár a baloldali értékek és az azokat képviselők mellett is.

A megtámadott felet sok esetben pártfogásába vette, az igazát nemegyszer hangoztatta, amire ékes bizonyíték az a cikk, amelyet huszonöt évesen, már az Ifjúsági Labdarúgók Szövetsége (ILSZ) kapitányaként, a 8 Órai Újság újságírójának címezve írt. A kollégája alattomos, sportszerűtlen játékkal vádolta meg az ILSZ legényeit.

1925. október 18.: „Mikor ezt a lelkiismeretlenül rágalmazó cikket (egészen véletlenül) elolvastam, a végsőkig fel voltam háborodva. Hát már annyira lehet menni a valótlanságok állításában egy sportérdekűnek gúnyolt cikk megírásánál, hogy hangzatos frázisok kedvéért egy sereg fiatal gyerek sportbeli becsületét lehet bemocskolni? (…) Az a meggondatlan támadás, melyet a cikkező úr tizenegy, sportért rajongó, becsületes fiatal gyerek ellen intézett, visszahull magára a támadóra. Én nem azért vettem védelmembe ezt a csapatot, mintha ezek védelemre szorulnának, hanem azért, hogy felhívjam a közönség figyelmét a sport egyik legsúlyosabb betegségére, a komolytalan, hozzá nem értő, elfogult és sokszor inkorrekt sportújságírásra.”

A pályán, kapusként talán az 1925-ös ősz volt a legsikeresebb időszaka. Szeptember 13-tól kezdve sorozatban nyolc bajnokin nem kapott gólt; a szédületes széria december 13-án szakadt meg, amikor klubja, az NSC 1:1-re végzett a VAC-cal. Formája a szövetség embereinek is szemet szúrt, Zsák Károly tartalékja lehetett az 1925. szeptember 20-i Magyarország–Ausztria (1:1) barátságos válogatott mérkőzésen, majd októberben, a Prága ellen készülő Budapest-válogatott keretébe is meghívták, igaz, akkor sem ő kapott lehetőséget a kapuban.

Gallowich nemcsak ismert, népszerű játékos is volt, olyannyira, hogy amikor 1925 tavaszának elején pályafutása tízéves évfordulóját ünnepelte, több lap (köztük a Színházi Élet) is megemlékezett az eseményről. A kapus-hírlapíró akkor is a népszerűségétől (vagy a tekintélyétől?) várta a megoldást, midőn lába kélt az új kalapjának. Sporthírlap, 1925. április 4.: „Gallowich Tibornak, az ILSZ szövetségi kapitányának, a csütörtöki ILSZ-börzenapon az MLSZ helyiségében eltűnt új, sötétbarna színű Borzalino-kalapja. Gallowich kéri a becsületes megtalálót, hogy a kalapot az MLSZ-be Ihász bácsinak eljuttatni szíveskedjék.”

Most vissza Gallowich újságírói munkásságához és A Mai Nap-os cikkek szemléjéhez.

Hősünk Schlosser, Borbás, Rumbold és Payer játékán nőtt fel, a zöld-fehér színekért rajongott. Azaz dehogy is indokolt a múlt idő használata!

1926. április 16.: „Nem először, és azt hiszem, nem is utoljára írok az FTC-ről. Az ember úgy van vele, hogy örömmel foglalkozik azzal, amit szeret. Én az FTC-t végtelenül szeretem, és így boldog vagyok, ha a ferencvárosiak egy-egy dicsőséges teljesítménye után kifejezést adhatok csodálatomnak. (…) És az FTC ismét a bajnok. Tizenkét év után újra. Hát ezért tomboltak annyira az emberek. Ezért csókolták egymást… Ezért hullottak az örömkönnyek… Most már értem.”

A franciák 13:1-es legyőzése után Trianon jut eszébe – a revans Trianonért.

1927. június 14.: „Trianon évfordulóján csodálatosan impozáns győzelmet aratott Magyarország nemzeti csapata Franciaország legénysége felett. 13:1 – repíti széjjel a világba a távíró a maga nemében páratlan eredményt, és elámulva ösmerik el mindenütt a magyar testi kultúra fölényes nagyságát. 13:1. Talán utolérhetetlen rekord a nemzetközi mérkőzések történetében. Talán még soha válogatott csapat ilyen megsemmisítő arányban nem gyűrt maga alá ellenfelet, mint a mi fiaink tegnap a francia nemzet reprezentatív együttesét. (…) Ennek a diadalnak az előszele benne volt a levegőben. Éreztük, tudtuk, vártuk, követeltük. Trianon évfordulóján ennek be kellett következni.”

Tarka sportkrónika címmel új rovatot indít a sporthírek között, miközben nyílt levelet intéz dr. Földessy János szövetségi kapitányhoz a magyar válogatott csapat legutóbbi összeállítása miatt.

1929. május 3.: „Én nem akartam sípjául szolgálni annak az orkeszternek, amely nemcsak a szövetségi kapitányt támadja Önben, hanem ellenfelét is. Óh, dehogy! Én csak azt vetettem papírra, amit a lelkiismeretem diktált, a legtisztább szándékoktól eltelve” – összegez a végén.

Vándordíjat alapít az ifjúsági labdarúgók részére, majd színházkritikusként is leteszi a névjegyét, színházi előadásokról ír. Élete álma valósul meg, amikor 1930 januárjában belép az amatőr FTC-be, márciusban pedig a profik, a Ferencváros FC választmányi tagja lesz. Miután a Magyar Ifjúsági Labdarúgóliga (MILL) átveszi az ILSZ által szervezett bajnokság szerepét, a MILL országos szövetségi kapitányává (1930. április–1934. nyár) választják meg. Aztán a sajtónak ritkán nyilatkozó Brüll Alfrédot faggatja „a magyar futballsport aktuális kérdéseiről”.

1931. április 30.: „A legszomorúbbak az állapotok. Sajnos, amit előre megjósoltam, szó szerint bekövetkezett. Budapest nem bír el ennyi professzionalista játékost. Az életképes, virágzó professzionalizmushoz legalább huszonöt egyesület szükséges, négyszáz játékossal. Ez azonban nálunk megvalósíthatatlan. A professzionalizmus bevezetését ránk kényszerítették, és ma itt állnak az egyesületek lerongyolódva és nyakig adósságokkal terhelten. Talán bizonyos fokig megmenthető még a helyzet. Ehhez azonban két tényező közreműködése szükséges. Segíthet másodsorban a kormány az adók megszüntetésével, amely adók különben is igazságtalanok, és a külföldön sehol sem léteznek. Elsősorban pedig a sajtó hivatott a futballsport megmentésére. Én azért nem adok szívesen interjút ilyen ügyben, mert félreértéseknek vagyok kitéve” – idézi Brüllt.

Mivel elveszíti hitét a futballbírói tekintélyben, Gallowich otthagyja a Magyar Futballbírák Testületét, majd helyreigazítást tesz, elnézést kér (de nem az MFT-től).

1931. október 23.: „Nyilatkozat. A Mai Nap 1931. február 11-én megjelent 35. számának 5-ik oldalán általam írott cikk azon kitételeire vonatkozólag, amelyeket az MLSZ inkriminált és büntetőeljárás tárgyává tett, kijelentem, hogy ezen cikket és az abban közzétett sértő kijelentéseket az akkori idők hangulatában írtam meg, azokat férfiasan és mélyen megbánva, ezúton bocsánatot kérek. Gallowich Tibor.”

Lelkendezik, amikor beköszönt a vegyes bajnoki rendszerű, profi-amatőr nemzeti bajnokság korszaka.

1935. augusztus 26.: „Start…! Elérkezett a futball ideje. Megindult a Nemzeti Bajnokság.”

Ez az utolsó, teljes névvel megjelenő anyaga A Mai Nap hasábjain. Elképzelhető, hogy távozásának hátterében egy sajtóper állt. A második világháború alatt a liberális Esti Kurír munkatársa volt, azt követően pedig a Népsport szerkesztőbizottságának tagjaként, felelős szerkesztőjeként tevékenykedett 1947 elejéig.