NFL-draftelemzés: az utolsó puzzle-darab is a helyére került Houstonban?

 

A 2013-as játékosbörze összes húzását ide kattintva érheti el!

A holt szezon történéseiről ide kattintva olvashat, s megtekintheti az edzőváltások és a fontosabb szabadügynökök listáját is.

16. Atlanta Falcons

1/22 (22.) Desmond Trufant, CB (Washington)
2/28 (60.) Robert Alford, CB (Southeastern Louisiana)
4/30 (127.) Malliciah Goodman, DE (Clemson)
4/36 (133.) Levine Toilolo, TE (Stanford)
5/20 (153.) Stansly Maponga, DE (TCU)
7/37 (243.) Kemal Ishmael, SS (UCF)
7/38 (244.) Zeke Motta, SS (Notre Dame)
7/43 (249.) Sean Renfree, QB (Duke)

Nem okozott csalódást a Falcons olyan tekintetben, hogy nyolc húzásából hat védőre esett, abból pedig négy a hátvédsorba (secondary) két passzsiettető mellé.

Kezdjük a két támadóval. Renfree nagy harcot vívhat majd az előszezon végéig a tavaly megszerzett Dominique Davisszel és a nem draftolt Seth Doege-vel a 2. számú QB posztért. Valamennyire meglepő, hogy Atlantában így áll most a helyzet Ryan mögött, akárki is lesz a legjobb az adott hármasból, sérülés esetén minden bizonnyal hoznának egy kipróbált veteránt, de lehet, hogy már korábban megteszik. Renfree tehát jó esélyekkel indul a keretben maradásért, ami 7. köröstől nem rossz. Levine Toilolóval már merészebb terveik lehetnek. Nem lesz Gonzalez-utód, viszont több mint kétméteres magassága miatt ideális célpont a vörös zónában, ilyenből eddig csak Gonzo volt a tight endek között, pedig van a keretben hat.

A védelemből távozott John Abraham, valamint év közben Ray Edwards, így a tavalyi szezonnyitóhoz képest nagyon más lesz a védőfal. Umenyiora helye bebetonozott, Goodmannek viszont ha sikerül kihasználni elképesztő fizikai adottságait (karfesztávolságban a legjobb a premier DE-k közt), akkor szabad az út a kezdőcsapat felé. Sajnálatos tény, hogy a Clemsonból érkező pass rusher elődei rendre felsültek a profik közt (Ricky Sapp, Da'quan Bowers, Andre Branch), de még egyik se olyan öreg, hogy leírjuk. Kevéssel Goodman után Mapongára nem tudni mi szükség volt, centire ugyanazt tudja produkálni, mint a tavaly választott Jonathan Massaquoi. Igaz a libériai sokat mutatott eddig, lehet Nolanék feladták a belé vetett hitet és egy hasonló játékost kerestek egy ismeretlen szerepkörre.

A secondaryből Dunta Robinson, Chris Owens és Brent Grimes kiválása után nem túlzás hogy az első két jogukat cornerbackre használták el. Trufant egyből kezdő lehet, ezzel Bobby McCainnek nem kell posztot váltani, és Alford is komoly mennyiségű akcióra számíthat, ha felveszi a magasabb szint ritmusát. A két csere söprögetőre is szükség volt a klasszis Moore, DeCoud páros mögé. Ishmael a C-USA konferencia év védőjeként háromszor is csapata legeredményesebb szerelője volt, és Mottától sem idegen az akcióközelség, a bajnoki döntőben tizenhatszor állította meg az alabamaiakat.

Az összképet látva a Falcons jó draftot zárt, nem a lopkodásra mentek rá, hanem a hiányposztjaik betömésére. Trufantért az első körben felcseréltek, ami kicsit lehúzza az osztályzatot, de ha a nagyobbik testvéréhez hasonlóan eredményes karrierje lesz, akkor megérte beáldozni azt a 3+6. kört.

Osztályzat: B

15. Detroit Lions

1/5 (5.) Ezekiel Ansah, DE (BYU)
2/4 (36.) Darius Slay, CB (Mississippi State)
3/3 (65.) Larry Warford, OG (Kentucky)
4/35 (132.) Devin Taylor, DE (South Carolina)
5/32 (165.) Sam Martin, P (Appalachian State)
6/3 (171.) Corey Fuller, WR (Virginia Tech)
6/31 (199.) Theo Riddick, RB (Notre Dame)
7/5 (211.) Michael Williams, TE (Alabama)
7/39 (245.) Brandon Hepburn, ILB (Florida A&M)

A Detroit húzásairól az egyik legnehezebb állást foglalni, hiszen nagyban függ attól, hogy ki mennyit lát Ziggy Ansah-ban. Az biztos, hogy a futballt még csak tanuló védőfalember azonnal mély vízbe kerül, hiszen rajta kívül alig van az oroszlánoknak játékosa a védőfal szélére, és az egyik közülük szintén újonc. Devin Taylor hasonlóan az afrikaihoz, kivételes méretekkel rendelkezik, ugyanakkor hatalmas rutinja is van, már 2010-ben eljutott egy All American csapatig, igaz azóta nem tudta a következő szintre emelni a játékát. Másodhegedűs volt South Carolinában Jadeveon Clowney mögött, aki a legnagyobb 1/1 esélyes 2014-re és jó eséllyel idén is elvitték volna első helyen, ha a szabályok engedték volna a jelentkezését. Szóval karrierjük elején nem lenne meglepő, ha Taylor hatékonyabb lenne mint Ansah, de a mormonban lévő potenciál sokkal nagyobb és csak az edzőkön múlik, hogy mikorra nevelnek ki belőle egy rettegett pass rushert.

Darius Slaytől azt várják, hogy Chris Houston társa legyen a kezdőcsapatban, 2. számú CB-ként már bizonyított is Johnthan Banks mögött, így nem idegen számára a feladat és már át is esett egy a térdét kitisztítandó műtéten, szóval az edzőtábor kezdetére rendben lesz. A Lions hátvédsorának sérüléshulláma miatt elkélt a posztra a mélyítés. Ez még jobban igaz a támadófalra. Peterman kivágása, Cherilus távozása és Backus visszavonulása kellemetlen helyzetben hozta a csapatot, Larry Warforddal a fedélzeten mindenképpen könnyebb lesz boldogulni. Az még nem eldöntött, hogy mi is lesz a végső felállás, de Reiff így alighanem maradhat eredeti posztján, a fal szélén. Warford ráadásul a futásnál is nagy segítség, ami korábban a támadósorának gyengéje volt. Ilyen szempontból Michael Williams jelenlétét is meg lehet majd érezni. A kiválóan blokkoló tight end minden bizonnyal ott lesz a végső keretben Pettigrew és Scheffler mellett, ez pedig 7. körben mindenképp becsülendő.

Végig várták a drukkerek, hogy mikor jut nekik elkapó, de még punter is hamarabb jött. Sam Martin 5. körös lefoglalása az egyik legmegmagyarázhatatlanabb megoldás volt az egész drafton. Hat névvel később aztán megjelent az elkapó: Corey Fuller korábbi sprinterként csatlakozik a csapathoz, két évvel azután, hogy bátyját, Vincentet elküldte a Lions. Titus Youngot annak idején a hosszú passzok kedvéért is foglalkoztatták, de abban is csalódást okozott, most Fuller próbálhatja meg ezt a szerepkört. Riddick egy univerzális játékos, az íreknél futó és elkapó poszton is eltöltött pár szezont, meccsenként néhány játékra a profik közt is jó lehet. A végén Hepburn már nem nagyon változtat az értékelésen, volt bent ott pár nevesebb linebacker.

Visszatérve az elejére, ezt a draftot lényegében Ansah karrierje határozza meg. Most csak annyit tudunk, hogy 1/5-re nem volt váratlan, hiányposztra érkezett és sokat ki lehet belőle hozni. A wide 9 rendszerben még mostani, tapasztalatlan formájában is okozhat gondokat az ellenfélnek, ha puszta atletikusságával nem tudják felvenni a versenyt. A többiek közül is mindenkit el lehet képzelni, hogy bekerül a végső keretbe (többen kezdőként), szóval nem rossz állomány ez, de a Lions esetében kifejezetten igaz, hogy csak később lehet reálisan értékelni.

Osztályzat: B

14. Carolina Panthers

1/14 (14.) Star Lotulelei, DT (Utah)
2/12 (44.) Kawann Short, DT (Purdue)
4/11 (108.) Edmund Kugbila, OG (Valdosta State)
5/15 (148.) A. J. Klein, LB (Iowa State)
7/14 (182.) Kenjon Barner, RB (Oregon)

A Panthers két évvel azután, hogy a 3. körben kiválasztott két belső védőfalembert, ismét ide tározott be, ezúttal jóval minőségibb anyagból. Az elmúlt két évben gyakorlatilag végig vészmegoldásokat kerestek Riveráék a védőfal közepére, most viszont Lotuleleivel és Shorttal hosszú távon lerendezhetik a régóta húzódó problémát. Lotulelei hosszú ideig top 5-ös tehetségként szerepelt a játékosbörze témakörében – talán ez nem is változott azóta – és a Panthers szerencséjére egyetlen előttük lévő gárdának sem a defensive tackle volt a fő hiányposztja, így az ölükbe hullott. A Jets kissé meglepő módon Sheldon Richardsonnal erősített 1 hellyel előttük, de a Carolinának lényegében mindegy volt, hogy a top 3 DT közül ki jut, mindannyian instant erősítésnek számítanak. Ugyanez Shortra is igaz, aki a rutinos Dwan Edwards miatt nem biztos, hogy azonnal kezd majd, de év végére könnyedén bekerülhet a csapatba.

A DT mellett az elkapó és a cornerback poszt volt még terítéken mikor a Panthers első körös opciói kerültek szóba, de ide végül egyik körben sem húztak, bízva egyrészt az új szerzeményekben, másrészt az alacsony átlagéletkorban. Jött viszont Edmund Kugbila, akire nem nagyon számított senki a 4. körben, és elég hasonló kaliberű játékos, mint tavalyi 2. napos guardjuk, Amini Silatolu. A támadófalban továbbra is a kiemelkedő erejű játékosokban látják a megoldást, ilyen szempontból Kugbila ideális megoldás, még ha korán is jött. A. J. Klein egy kimondottan rutinos, több linebacker poszton bevethető játékos, ilyenre a Panthers kifejezetten sérülékeny egységében nagy szükség van. Kenjon Barner a legtöbb hátsó körös futóhoz hasonlóan sleeper esélyes, Oregonban egy évig volt csak első számú running back, ekkor 1767 yardot és 20 touchdownt teljesített labdával a kezében, szóval, ha beválik, akkor a komoly fizetéssel bíró RB-tandemet meg is lehet bontani záros határidőn belül.

Sok opciója nem volt a párducoknak a keret felturbózására, de úgy tűnik, hogy a legfőbb hiányposztot betömték, innentől kezdve az már csak extra, ha a másik 3 játékosukból valaki berobban a köztudatba.

Osztályzat: B

13. Jacksonville Jaguars

1/2 (2.) Luke Joeckel, OT (Texas A&M)
2/1 (33.) Jonathan Cyprien, S (Florida International)
3/2 (64.) Dwayne Gratz, CB (Connecticut)
4/4 (101.) Ace Sanders, WR (South Carolina)
5/2 (135.) Denard Robinson, QB/RB/WR/KR (Michigan)
6/1 (169.) Josh Evans, FS (Florida)
7/2 (208.) Jeremy Harris, CB (New Mexico State)
7/4 (210.) Demetrius McCray, CB (Appalachian State)

Nem alakult papírforma szerint a Jaguars draftja. Az még szükségesnek mondható, hogy nyolc választásukból öt a hátvédsorba került, inkább a többit képzeltük máshogy.

Rögtön az 1/2-es helyen sikerült arra a Luke Joeckelre benevezni, aki lehet, hogy a korosztály legjobb játékosa, ugyanakkor Eugene Monroe miatt egyáltalán nem volt égető szükség egy újabb tackle-re. Az újonc jobb oldalon fog majd játszani, és ha beteljesíti a felé támasztott elvárásokat, akkor ligaszinten top OT párosa lehet a jaguároknak, ugyanakkor a 2013-as keret eredményességét szem előtt tartva lehetett volna fontosabb posztra áldozni. Ezzel a lépéssel gyakorlatilag a draft elején leszögezték, hogy az idei évet ismét beáldozzák a csapatépítés oltárán. A nagyon várt passzsiettető végül egyáltalán nem érkezett meg, tehát Andre Branchtől még várják a felemelkedést, miközben Tyson Alualu is kikerülhet a fal szélére.

A másik két támadó sem hétköznapi figura. Ace Sanders a legjobb visszahordónak számít az elkapók között, és felépítése ellenére a pálya közepén is feltalálja magát. Tekintve, hogy a draft napjain még a WR poszt tűnt a leginkább megoldottnak Jacksonville-ben, így nem feltétlen számoltunk 4. körös elkapóval hozzájuk, de mint ismét kiderült, ők nem feltétlen a krónikus hiányposztokat kívánják megoldani.

Váratlan megoldásokra Denard Robinsontól is lehet majd számítani. A példátlan módon irányítóból futóvá átképzett egyetemi sztárjátékos már Michiganben is látott akciót a poszton, ugyanakkor a felmérőkön elég idegenül mozgott az összes labdás feladatnál, kérdés, hogy egy nyár alatt mennyire tudják megbízhatóan felépíteni új posztjára. Mindenesetre michigani menekülései alapján néhány nagy játék benne lehet „Shoelace"-ben, az ütéseket is aránylag jól bírja, de az kijelenthető, hogy ő luxus választás, amit főleg az elitbe tartozó csapatok szoktak bevállalni.

Kis túlzással a Jaguars a 2/1-es cédulával megszerezte a secondary legjobb játékosát. Jonathan Cyprien gyakorlatilag ellenlábas nélkül érkezik meg az edzőtáborba, hogy megszerezze az egyik söprögető helyet a kezdőben. Tehetség alapján a 6. körös Josh Evans is remek befektetés, a rutinos Loweryn kívül egyik keretben lévő safetyről sem állítható, hogy bizonyosan több segítséget képes nyújtani a csapatnak mint a volt Gators-játékos.

A nagyobb bajok alighanem a CB-állományban lesznek keresendők, ahová Dwayne Gratz beépülése kulcsfontosságú, ugyanakkor eddig nem sok jelét mutatta annak, hogy miért kéne őt egy NFL-csapat alapemberei között elképzelni. Le is szerződtették májusban a veterán Marcus Trufantot, hogy kisegítse a csapatot. Seattle-i évei alapján nem volt meglepő, hogy Gus Bradley benevezett két jó felépítésű hátsó körös cornerre is, akik közül Harrisnek ráadásul korábbi mestere, DeWayne Walker itt DB-edző beosztásban egyengetheti pályafutását.

A Jax nem csinált belőle titkot, hogy a nem draftolt játékosok közül is számos be fog kerülni az 53-as keretükbe. Jelen állás szerint erre legjobb esélye Matt Scottnak (irányító), Lonnie Pryornak (fullback) és Ryan Ottennek (tight end) van, a többi poszton bőségesebb a felhozatal.

A Jacksonville draftja kicsit olyan, mintha egy a rájátszásbeli menetelésből a secondary miatt elbúcsúzó nagycsapat rakta volna össze. Az azonnali erősödés helyett a jövőt építgetik továbbra is, aminek egyszer biztos meglesz az eredménye, de az is biztonsággal kijelenthető, hogy nem 2013-ban.

Osztályzat: B

12. San Diego Chargers

1/11 (11.) D.J. Fluker, OT (Alabama)
2/6 (38.) Manti Te'o, LB (Notre Dame)
3/14 (76.) Keenan Allen, WR (California)
5/12 (145.) Steve Williams, CB (California)
6/11 (179.) Tourek Williams, DE (Florida International)
7/15 (221.) Brad Sorensen, QB (Southern Utah)

Reménykedtek benne San Diegóban, hogy nem úgy alakul a draft ahogy végül alakult, és a top10-ben nem fog elkelni az öt, szoros elitbe várt támadófalember. Mivel ez történt, így némileg kényszerhelyzetből választották D. J. Flukert, aki a maga szerepkörében egy kiemelkedő tehetség, de a fal jobb oldalára ritkán szokás 11. helyen játékost választani. Ráadásul az sem kizárt, hogy Flukernek középre kell majd húzódnia, ha limitált atletikussága miatt rendre megverik a passzsiettetők. Ezen kis bökkenő ellenére még így is megérheti a pénzét az alabamai hegyomlás, hiszen elit futás blokkoló és fizikai erőben is nehéz vele felvenni a versenyt még a belső védőfalembereknek is. A Chargers hektikus futójátékának feltétlen jót fog tenni Fluker jelenléte.

A második körben arra a Manti Te'óra ruháztak be, aki az egész draft egyik főszereplőjévé lépett elő, függetlenül attól, hogy képességeket tekintve messze elmarad a legjobbaktól. Ideális helyzetbe került az egyéni díjak tömkelegét begyűjtő linebacker, hiszen Donald Butler mellett azonnal kezdhet, és remélhetőleg feledteti majd a pályán azt a rémálomszerű pár hónapot, ami a Flukerék elleni nagydöntő óta történt vele.

Keenan Allent nevezhetjük steal-várományosnak, hiszen térdsérülése miatt kikerült az első körbe várhatók névsorából, a 76. helyen viszont simán megérte, főleg mivel a Chargers elkapósorában nem is neki kell lenni az élenjárónak.

Számos távozója volt a csapatnak tavasszal, ezekre a posztokra igazolták a két Williamst, akik sok helyen nem számíthatnának komoly játékidőre, de itt nem túl erős a konkurencia a keretbe kerülésért. Steve Williamsnek speciel a nem draftolt Josh Johnsonnal is meggyűlhet a baja az edzőtáborban ilyen szempontból. A végén Brad Sorensen csak azért érkezett, mert kell a rosterre egy 3. QB a megszokott Rivers, Whitehurst duó mögé. Sorensen illik a névsorba erősségei alapján, ezért választották ki, és nem a draft után keresgéltek a szabadon maradt újoncok között.

Joggal bizakodnak San Diegóban hiszen minden játékosra szükség volt azok közül akik érkeztek, és fontos hiányposztokat oldhatnak meg, ha beválnak. A kérdés az, hogy az első három elvitt egyetemi sztárjátékos át tudja-e ültetni a játékát úgy, hogy profi szinten is eredményes maradjon. Ha igen, akkor ez egy kiváló draft, de egyelőre a károgók is könnyen tudnak érvelni a választottak ellen.

Osztályzat: B

11. Arizona Cardinals

1/7 (7.) Jonathan Cooper, OG (North Carolina)
2/13 (45.) Kevin Minter, LB (LSU)
3/7 (69.) Tyrann Mathieu, CB (LSU)
4/6 (103.) Alex Okafor, OLB (Texas)
4/19 (116.) Earl Watford, OG (James Madison)
5/7 (140.) Stepfan Taylor, RB (Stanford)
6/6 (174.) Ryan Swope, WR (Texas A&M)
6/19 (187.) Andre Ellington, RB (Clemson)
7/13 (219.) D.C. Jefferson, TE (Rutgers)

Arizonában a támadófal megerősítése kulcskérdésnek számított az esemény előtt, és bár jobb lett volna, ha a szélre sikerül valakit szerezni, Jonathan Cooperrel sem fogtak mellé, bizonyosan meg fog látszani az újonc jelenléte a csapatban. Azzal, hogy csak guardot választottak Ariansék, elsősorban Bobby Massie felé nőtt a bizalom. A tavalyi 4. körös OT minden meccsén kezdett eddig a jobb oldalon, és minden bizonnyal ez 2. szezonjában se fog változni. 2012-ben tartalékos összeállításban eléggé megszenvedett a csapat, nem véletlen, hogy több ifjoncra is beneveztek, Earl Watford ráadásul centerként is használható, ahol megbízható csere eddig nem állt rendelkezésre.

A támadósor feljavulását az 5-6. körös érkezőktől is joggal remélhetik, ami azért nem mindennapos. Taylor és Ellington két merőben más stílusú futó, egyik elsősorban az erejére alapoz középen, a másik a fineszes, nagy játékokra specializálódott. Rashad Mendenhall leszerződtetésével és Ryan Williams felépülésével nincsen rászorulva a csapat, hogy ő ketten kapják a labdacipelések nagy részét, de olyan X-faktorok lehetnek egy-egy meccsen (vagy akár a teljes szezonban is), akiket minden csapatban szívesen fogadnak. Ugyanez Ryan Swope-ra is igaz, aki Fitzgerald, Roberts és Floyd mögött 4. számú elkapóként teheti le a névjegyét, ideális fogás volt ár/érték arányokat tekintve. Ez a három srác az elmúlt évben összesen közel 3500 yardot jelentett aktuális csapatának, szóval nem titok, hogy képesek komoly teljesítményre, Arizonában már a töredéke elég lenne hozzá, hogy elégedett legyenek velük. Ráadásul, ha csak az egyikükből lesz alapember, már akkor is megérte a draft harmadik napján beruházni rájuk.

A védelem választásai már sokkal több magyarázatot igényelnek. Legkevésbé talán Alex Okafor, aki komoly párhuzamot mutat Sam Achóval. 2011-ben a draft elejétől fogva vártuk, hogy mikor választ szélső linebackert a Cards, de a 4. kör 103. pickjéig halasztgatták, ekkor vitték el a texasi Achót. Két évvel később pontosan ezen a helyen érkezett a szintén texasi Okafor, aki futás ellen egészen megbízható, és egy-egy meccsen a sackelési tudományát is képes megvillantani. Gyakorlatilag ismét az utolsó elérhető kezdő potenciállal bíró szélső linebacker kötött ki a sivatagban.

A két LSU játékos ennek a draftnak a sava-borsa. Kevin Minter sok helyen kérdés nélkül megnyerte volna az MLB/ILB helyet, itt viszont Daryl Washington mögött másodhegedűs lesz, és tavasszal szerződtették Jasper Brinkleyt, aki eddig Minnesotában ugyancsak sokat játszott, a draft után pedig visszatért Karlos Dansby, a korábbi közönségkedvenc. Azzal együtt, hogy Washington az első 4 meccsen nem szerepelhet, még így is nehéz lesz Minternek annyi játékidőt biztosítani, amennyit megérdemelne. Mondhatni túlbiztosította magát a Cardinals ezen a poszton, miközben 2. körben hasznosabban is beruházhattak volna. Hosszú távon ettől függetlenül Minterrel nem valószínű, hogy be fognak fürdeni.

Mathieu már nem ilyen biztos, hiszen a 2011-ben még az NCAA legjobb 5 játékosa közé beszavazott playmaker mindent megtett, hogy ledolgozza magát a 7. körig, 2012-ben nem is focizhatott sorozatos kábítószer-problémái miatt. Talán túlzás is 3. körben beruházni rá, tekintve, hogy ha tiszta marad, akkor is csak nickelback és special team-ászként lehet rá tekinteni, igaz láttunk már limitáltabb képességű játékost is korábban kimenni. Tekintve, hogy a nála 1 évvel idősebb Patrick Peterson atyáskodik Mathieu fölött, talán ez a legjobb hely hozzá, hogy a „Méhészborz" jó útra térjen. Nagy kérdés, hogy hol találnak neki helyet a csapatban. Jerraud Powers és Antoine Cason leigazolása miatt legjobb esetben is 4. számú CB lehetett volna, de a draft után nem sokkal Javier Arenas is megérkezett Kansas Cityből, bonyolítani a helyzetet. Mathieu stílusából ítélve így lehet, hogy a söprögető poszton is kipróbálják, ahol jóval kisebb a konkurencia, bár a nem a draftolt Tony Jefferson ott is okozhat meglepetést.

A 7. körös Jeffersonra szinte semmi szükség sem volt, de az már nem sok mindenen változtat.

Összességében nem panaszkodhat a Cardinals, a jobb draftok közül való az övék, az említett okok miatt lehetséges, hogy utólag megbánják, hogy a két LSU-ról érkező fiatal helyett nem választottak mást, elsősorban passzsiettetőt, vagy offensive tackle-t. Valamint Minter és Okafor draftolása is valamennyire megkönnyítené a 4–3-as átállást, amiről már tavasz eleje óta pletykálnak. Mindenesetre tehetség alapján nincs gond az érkezőkkel, csak a mestereken múlik, hogy sikerül-e őket beépíteni a csapatba.

Osztályzat: B

10. Miami Dolphins

1/3 (3.) Dion Jordan, DE/OLB (Oregon)
2/22 (54.) Jamar Taylor, CB (Boise State)
3/15 (77.) Dallas Thomas, OG (Tennessee)
3/31 (93.) Will Davis, CB (Utah State)
4/7 (104.) Jelani Jenkins, LB (Florida)
4/9 (106.) Dion Sims, TE (Michigan State)
5/31 (164.) Mike Gillislee, RB (Florida)
5/33 (166.) Caleb Sturgis, K (Florida)
7/44 (250.) Don Jones, SS (Arkansas State)

Ha közvetlen a draft után készült volna az elemzés, akkor most nem lenne ilyen jó az osztályzatuk, azóta viszont többen lettek egy Tyson Clabóval, szóval az egyik OT poszt megoldódott. Ezzel együtt, nagyon úgy tűnik, hogy Jonathan Martinnal kívánnak LT-t játszatni, aki tavaly fele annyit volt bal oldalon, mint jobbon, mégis kétszer annyi siettetést engedélyezett alatta. Nagyon kellene, hogy végbemenjen a Branden Albert-csere a Chiefsszel.

Rátérve a draftra, nem volt óriási meglepetés, hogy a Dolphins felcserélt az 1/3-as helyig, agresszív idei játékospolitikájukba abszolút beleillett ez a manőver, de a várt Lane Johnson-húzás helyett Dion Jordanért mentek fel. Jordannek bérelt helye lehet Wake túloldalán, de erősen kétséges, hogy megérte ő vagy akár a DE poszt ekkora áldozatot.

A támadófalba végül is Dallas Thomas érkezett, aki végzős évében LG poszton villogott, előtte viszont évekig volt LT, szóval lehet, hogy a profik közt is kipróbálják majd a szélen. Tehetség alapján ő remek befektetés a 77. helyen, sokkal képzettebb, mint a keretben lévő mauler guardok közül bármelyik. Egy leendő kezdőjátékosról van szó, aki akár már idén bizonyíthat.

A két cornerback a top100-ban nem új keletű megoldás, néhány éve arra is volt példa, hogy 1-2. körben ruháztak be a Delfinek erre a posztra. Épp az akkor megszerzett Sean Smith (és Vontae Davis) távozása indokolta most Taylor és Davis lefoglalását. Brent Grimes, Dimitri Patterson és Richard Marshall személyében vannak rutinos játékosaik a poszton, szóval csak akkor kell bedobni az újoncokat, ha már tényleg készen állnak, tehetségkondozási szempontból ez mindenképp lényeges. Főleg Jamar Taylortól lehet azonnali javulást elvárni, őt első kör végén se lett volna szégyen elvinnie valakinek.

A harmadik napon beindult a Gators-hullám, és sorra jöttek az állam északi részéről Miamiba a prospectek. Közülük Jenkinsnek jó esélyei vannak a kezdő tizenegybe is, hiszen a szép pénzért igazolt Wheeler és Ellerbe helye mellett senkinek sincs bebetonozva a pozíciója. Gillislee ugyancsak profitálhat Reggie Bush hiányából, mert bár Lamar Milleré lesz várhatóan a legtöbb labda, Daniel Thomas profi karrierje eddig eléggé csalódást keltő. Sturgis egy hatalmas rutinnal felvértezett rúgó, az első, akit kiválasztottak idén, szóval nagyon úgy tűnik, hogy az edzőtáborban sokkal inkább Dan Carpenternek lesz majd félnivalója, nem pedig az újoncnak.

Beékelődött a floridaiak közé Dion Sims, ez pedig érdekes helyzetbe hozza a tavaly 3. körben választott, de a meccskeretekbe ritkán bekerülő Michael Egnew-t. A hatalmas csalódást keltő tight endnél Sims csak jobb lehet, főleg, hogy Keller és Clay mögött nem kell túlvállalni magát, és blokkolásban kifejezetten jónak számít az elsőéves TE-k között. Ezzel együtt, nem vet túl jó fényt a vezetőségre, hogy egy év után két 3. körös játékosuk (Egnew és Olivier Vernon) elé is draftoltak valakit. Don Jones a legvégén nem tűnik túl nagy faktornak.

Ha abból indulunk ki, hogy akár 5 újonc is kezdő lehet szeptemberben ebből a felhozatalból, akkor ez kiváló draft. Igazán tökéletes azonban csak akkor lenne, ha Albertet sikerült volna megszerezni draft közben, mert hiába a jelentős igazolások, ha Tannehill vak oldala nem lesz biztonságban, akkor azon meccsek mehetnek el.

Osztályzat: B+

9. Houston Texans

1/27 (27.) DeAndre Hopkins, WR (Clemson)
2/25 (57.) D.J. Swearinger, FS (South Carolina)
3/27 (89.) Brennan Williams, OT (North Carolina)
3/33 (95.) Sam Montgomery, OLB (LSU)
4/27 (124.) Trevardo Williams, OLB (Connecticut)
6/8 (176.) David Quessenberry, OT (San Jose State)
6/27 (195.) Alan Bonner, WR (Jacksonville State)
6/30 (198.) Chris Jones, DT (Bowling Green)
6/33 (201.) Ryan Griffin, TE (Connecticut)

A Houston draftjához úgy álltunk hozzá, hogy ha szereznek egy megbízható elkapót az első körben, akkor már mindegy, hogy utána mi történik. Ezt meg is tették DeAndre Hopkins kiválasztásával, így Andre Johnson karrierjében először, releváns célpont szerepel majd a túloldalán. Az 1405 yardos, 18 TD-s szezonon túllévő elkapó mindkét kategóriában top 5-ben végzett az NCAA-ben, és elérte, hogy az újonc All American-csodagyerek Sammy Watkins helyett ő legyen a Clemson fő opciója 2012-ben. A tight endeknél divat újabban a kosaras múlt felhozása, nos Watkinsról is elmondható ez, újoncként még pattogtatott is az ACC-ben.

Ed Reed érkezése miatt kicsit váratlan a 2. körös söprögető húzás, de a veterán csípőműtétje és kora miatt indokolható, hogy D. J. Swearingerre is beneveztek Kubiakék. A söprögetők közt is kifejezetten keménynek és sokoldalúnak számító játékosnak ideális esetben első évében csak limitált szerep jut, de hosszú távon feltétlenül főszereplővé érhet. Ugyanez igaz Brennan Williamsre is, aki hasonlóan sokat tett hozzá a UNC remeklő támadósorához, mint Jonathan Cooper, de az ő posztján több a jobb játékos, így kevesebb figyelmet kapott. A Texans támadófalának jobb oldala elég viszontagságos utat jár be Eric Winston távozása óta, a jövőben erre akár Williams is jelenthet megoldást. A másik támadófali érkező, David Quessenberry elsősorban sokoldalúsága miatt kaphatott bizalmat, több poszton bevethető, így nagy haszna lehet az aktív keretben sérülés esetén.

Két passzsiettetővel is erősítettek Connor Barwin elvesztése következtében. Főleg Sam Montgomery felé lehet nagy a bizalom, hiszen ha munkamorálja jobb lett volna, akkor biztosan nem a 95. helyen kel el, ráadásul jellembéli problémáit nem is rejti véka alá nagyszájúságával. Ezzel együtt hatékony láncszem lehet Brooks Reed és Whitney Mercilus társaságában ezen a poszton, a futás ellen kifejezetten hatékonynak számít az idei defensive endek között. Amennyiben nem sikerül belőle embert faragni, akkor jöhet a képbe Trevardo Williams, akinek 30.5 sack ékesíti a nevét connecticuti éveiből, de méretei alapján inkább a linebacker sor közepére illene, nem a szélére. Utóbbi számít momentán a Texans legnagyobb gondjának. Brian Cushing mellett Sharpton vagy Dobbins kerülhet bevetésre, elég meglepő, hogy ide nem húztak újoncot.

A végén még beruháztak pár projektbe, Chris Jones a MAC konferenciában volt az év védője, tán neki van a legtöbb esélye a háromból a sikerességre.

Népszerű landolási helyszín volt a nem draftolt futóknak Houston, hiszen Arian Foster és Ben Tate mögött senki nem volt a keretben. A három érkező közül minimum egyet látni fogunk majd a pályán ősztől, már csak az a kérdés, hogy ki lesz a legjobb az edzőtáborban Dennis Johnson (Arkansas), Ray Graham (Pittsburgh) és Cierre Wood (Notre Dame) közül.

A Houston draftja a jobbak közé tartozik, maximum abba lehet belekötni, hogy Montgomery nem feltétlen 3–4 kompatibilis, és ILB nem érkezett. Ezek viszont nem eget rengető problémák.

Osztályzat: B+

Draftelemző sorozatunk első részét, benne a legrosszabbul választó nyolc csapat kiértékelésével, ide kattintva, a 17–24. helyezetteket felsorakoztató anyagunkat pedig ide kattintva érheti el!