NFL-draftelemzés: a címvédő megtalálta Reed és Lewis utódját

A 2013-as játékosbörze összes húzását ide kattintva érheti el!

A holt szezon történéseiről ide kattintva olvashat, s megtekintheti az edzőváltások és a fontosabb szabadügynökök listáját is.

24. New York Jets

1/9 (9.) Dee Milliner, CB (Alabama)
1/13 (13.) Sheldon Richardson, DT (Missouri)
2/7 (39.) Geno Smith, QB (West Virginia)
3/10 (72.) Brian Winters, OG (Kent State)
5/8 (141.) Oday Aboushi, OT (Virginia)
6/10 (178.) William Campbell, DT (Michigan)
7/9 (215.) Tommy Bohanon, FB (Wake Forest)

Érdekes utat járt be a Jets a draft alatt, sokatmondó, hogy a Winters/Aboushi duó amivel senkinek se lehet problémája, a többi választással ugyan elég jó játékosok jöttek, de nem feltétlen lett velük erősebb a csapat.

Milliner a draft legjobb elérhető cornerbackjeként azonnal kezdeni fog Revis helyén, ráadásul jóval olcsóbban, de azért nem számítottunk a Jetstől első körös CB draftra, mivel a passz elleni védekezés tavaly működött a Cromartie, Kyle Wilson duóval is, ráadásul igen minimális pass rush támogatta csak őket. Hasonló cipőben jár Sheldon Richardson. Valószínűleg ő is be fog válni, és évekig húzóember lehet, ugyanakkor így már 3 év alatt 3 első körös DE-húzása van Rex Ryannek, holott a védőfalnak még mindig csak két vége van. Erre találták ki azt a megoldást, hogy a másodéves Quinton Coples jövőre majd szélső linebacker poszton szerepel (4 év alatt ez lesz a 4. posztja!), míg Richardson átveszi a helyét a falban.

A második körben a Jets szánta meg az addigra már a várószobában agyonmutogatott Geno Smitht, és beruházott a draft előzetesen legtöbbre tartott irányítójára. Néhány nappal később Smith kirúgta az ügynökét a jelentős csúszás miatt, a Jets pedig elköszönt Tim Tebow-tól. Ha nyár végén sikerül Mark Sancheztől is érzékeny búcsút venni, akkor ez egy remek választás lehet, viszont ha maradnak a förtelmes idényt záró Sancheznél miközben Geno Smith is játékra kész, akkor itt megint cirkusz lesz, pont úgy mint tavaly. Azt tudni kell, hogy Sanchez fizetése tolerálhatatlan hozzá, hogy cserepadon tartsák, szóval ha év elején megveri Smith a QB párharcban, akkor nem sok értelme van ragaszkodni hozzá. Ha Sanchez nyeri a párharcot, de nem játszik kiemelkedően, akkor jönnek a Geno-követelők és a cirkusz. Szóval számukra fontos lesz, hogy ne húzódjon el a döntés, és tiszta helyzettel vágjanak neki az idénynek.

Brian Winters nem kizárt, hogy egyből kezd majd, attól függ, hogy a tavasszal érkező sokat látott veteránok (Peterman, Colon) milyen formában vannak, és Aboushi is reménykedhet szülővárosa csapatában, mert Austin Howard sem egy kiszoríthatatlan láncszem. Hosszú távon belőlük még profitálhat a klub. William Campbellből már nem biztos, hiszen a Michigan védőjét úgy tűnik a támadófalba szánják, szóval nála sötétben tapogatózunk ha a tehetségről beszülünk. Mindenesetre tavaly a Seahawks elég jól jött ki egy ilyen manőverből, JR Sweezy nem csak, hogy játszott az idényben a labda másik oldalán, de háromszor kezdő is volt. A végén Tommy Bohanon korrekt húzás, az eddigi fullback Lex Hilliard felépítése nem a legtökéletesebb, így nem minden esetben tanácsos őt felküldeni a pályára. Nem csak ő bővíti a kínálatot a backfielden, a draft közben megegyeztek a Saintscel, hogy Chris Ivory futó is a Nagy Almába költözik, és minden bizonnyal ő lesz az első számú opció a poszton.

Némi rosszindulattal kijelenthető, hogy ha év végén kirúgják Rex Ryant, akkor az utódja nagyra értékeli majd ezt a draftot, mert elit tehetségekre ruháztak be. Újjáépítéshez egy tökéletes draftosztályt raktak le, de a Jets nem ezt szeretné, hanem megnyerni a csoportot. Azt pedig nem lehet úgy, hogy néhány hiányposztra (tight end, söprögető, szélső linebacker, elkapó) abszolút nem is áldoznak, miközben megoldott egységek kapnak további tehetségeket. Természetesen erősebbek most mint a draft előtt, de nem feltétlen erősebbek mint tavaly.

Osztályzat: C+

23. Oakland Raiders

1/12 (12.) D.J. Hayden, CB (Houston)
2/10 (42.) Menelik Watson, OT (Florida State)
3/4 (66.) Sio Moore, LB (Connecticut)
4/15 (112.) Tyler Wilson, QB (Arkansas)
6/4 (172.) Nick Kasa, TE (Colorado)
6/13 (181.) Latavius Murray, RB (UCF)
6/16 (184.) Mychal Rivera, TE (Tennessee)
6/37 (205.) Stacy McGee, DT (Oklahoma)
7/3 (209.) Brice Butler, WR (San Diego State)
7/27 (233.) David Bass, DE (Missouri Western State)

Oaklandben egyszerre volt könnyű és nehéz dolga Reggie McKenzienek, hiszen minden posztra ráfért az erősítés, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy minél több azonnali javulást hozó játékosra kell befektetni.

Sikerült a csapatnak a 3. helyről lefelé mozogni, ami ritka eshetőség, így értékes további választásokkal gazdagodtak – ez azért is fontos volt, mert saját második körös választási lehetőségét Cincinnatibe cserélte a Carson Palmert érintő cserében. Első pickjük az a DJ Hayden lett, aki csak a draft előtt pár héttel került vissza a térképre, egy életveszélyes sérülés után ugyanis kétséges volt, hogy az NFL orvosai zöld utat adnak-e neki egyáltalán. Úgy tűnik további karrierjét mindez nem befolyásolja és Oaklandben lesz is alkalma bizonyítani a nem túl acélos CB osztag tetején. Remekül olvassa a játékot és a labdára is veszélyes, képességei alapján nem túlzás az 1. körös besorolás, még akkor se, ha csak limitáltan lehetett megfigyelni a holt szezonban.

Érdekes háttérrel bír Menelik Watson is, az angol korábban kosarasként és ökölvívóként is próbálkozott, tehát inkább ígéret mint tuti befektetés, de Oaklandben az ilyen nem ritka. Jared Veldheer bevált, Bruce Campbell nagyon nem, Watson felé is nagy a bizalom – az egyértelmű, hogy az RT poszt betöltésre vár.

Sio Moore-ra hatalmas szüksége volt a csapatnak, mivel csak innen-onnan kirúgott linebackerekből áll össze az egység, a libériai játékos viszont igazi örökmozgóként folyamatosan akcióközelben van, és nem csak szerel, de a labdára is veszélyes. Azonnal kezdőbe várható 3. körösként.

A 4. körben beindított irányítólavinából a Raiders is kivette a részét. Tyler Wilson megszerzése valószínűleg azt is jelenti, hogy Terrelle Pryor számára véget érhet a bizakodás, hogy akár csereként számolnak vele. Az egyértelmű, hogy a kezdőbe várt Matt Flynn mögé Wilson érthető választás, sérülés esetén se kell sokat variálni a playbookon. Flynnek már rémálmai lehetnek a Wilson nevű újonc irányítókból, tavaly Russell ütötte el a kezdő helytől, most érkezett a csapatba Tyler.

Érdekes lesz miként áll össze a tight end poszt. Az sem kizárt, hogy a most szerzett Kasa, Rivera duóra épül majd a játék, mert a keretben lévő többi játékos túl sok potenciállal nem kecsegtet. Brandon Myers távozott, őt pedig Rivera az elkapásokkal, Kasa a blokkolással helyettesítheti. Utóbbi évekig defensive end poszton szerepelt Coloradóban, szóval a keménységre nem kell tanítani.

Latavius Murray kellemes meglepetés lehet 6. körös futóként. Külsőre leginkább egy top szélső elkapóra hasonlít, ehhez képest a UCF-ben 1106 yardos és 15 touchdownos idényen van túl, mint running back, és kivételes ereje és mozgékonysága van a poszthoz képest. A kérdés az, hogy tud-e több lenni a hasonló felépítésű, nem rég aláíró Rashad Jenningsnél, és ténylegesen pótolni tudja-e McFaddent míg az pihen.

Meglepő, hogy a védőfalba csak a végén húztak játékosokat, mivel előzetesen ez tűnt a legvalószínűbb választásnak már az első kört tekintve is. David Bass ezzel együtt sleeper esélyes, a Div2-t dominálva érkezik a profi ligába, és ha hasonló hírnevet szerez magának, mint korábbi klubtársa, Greg Zuerlein (Rams), akkor nem lesz gond.

Sok használható játékossal bővült a Raiders kerete, mégis lehet némi hiányérzete a drukkereknek amiatt, hogy milyen sorrendben jöttek a posztok.

Osztályzat: C+

22. Chicago Bears

1/20 (20.) Kyle Long, OG (Oregon)
2/18 (50.) Jon Bostic, LB (Florida)
4/20 (117.) Khaseem Greene, OLB (Rutgers)
5/30 (163.) Jordan Mills, OT (Louisiana Tech)
6/20 (188.) Cornelius Washington, DE (Georgia)
7/30 (236.) Marquess Wilson, WR (Washington State)

Mint ismert, csapat tavaly Brandon Marshallért cserébe odaadta idei 3. körös választási lehetőséget.

A top10-es támadófalember-húzási roham egyik nagy vesztese lett a Bears, amely így Kyle Longra voltak kénytelen ráfanyalodni. Az 1. körös beszélgetésekbe igen ritkán bekerülő egykori baseballjátékos igazi futballfamiliából származik, édesapja a Hírességek Csarnokába is beválasztott Howie Long, bátyja pedig Chris Long, korábbi 1/2-es választott. Kyle kevés rutinnal érkezik az NFL-be, amit felépítésbeli erősségeivel igyekszik majd kompenzálni. A kérdés, hogy milyen posztra szánják, tekintve, hogy a tavasszal aláíró Bushrod, Slauson duónak biztos a helye. Az RT-versengésbe akár az alulértékelt Jordan Mills is beszállhat, csatlakozva Carimihez vagy akár Webbhez.

A másik előtérbe helyezett pozíció a linebacker volt, hiszen Brian Urlacher kiörgedett, a helyére érkező veteránok pedig nem feltétlen jelentenek hosszú távú megoldást. DJ Williamsnek Bostic, James Andersonnak Greene lehet riválisa/utódja. Érdekes módon a két újoncot, ha fordított sorrendben és helyen draftolják, az kevésbé lett volna meglepő. Greene dekoratívabb karrierrel bír eddig, ugyanakkor Bostic azon kevés linebacker prospect egyike, aki be tudja játszani az egész pályát, ahogy az a mindenkori chicago-i középső linebackertől elvárás.

Cornelius Washingtonra is igaz ami Longra. Fizikailag a posztja elitjébe tartozik, de neki ezt még Georgiában sem sikerült a pályán kamatoztatni. Az biztos, hogy remek nyersanyagot kapott a személyében Mel Tucker védőkoordinátor. Washingtonnak sokkal jobban ment a játék eddig ha az irányító támadása volt a feladata, végzősként 3–4-es falemberként nem találta a helyét.

Marquess Wilsonban komoly sztárpotenciál is van ahhoz képest, hogy 7. körös, hiszen 2011-ben 1280 yardos idénye volt, és a legutóbbi évben is menetelt az 1000 felé, amikor otthagyott egy edzést, eltiltották, összeveszett az edzőkkel és kilépett a csapatból. Nem példátlan, hogy ilyen előélettel azonnal berobban valaki az elitbe. Három éve Mike Williams ugyanezt az utat járta be Tampa Bayben, igaz őt sokkal korábban kiválasztották. Mindenesetre Wilsonnak a 4. számú elkapó pozíciót gond nélkül kellene megszerezni képességei alapján, és ha Trestman edzővel egymásra találnak, akkor még sokat érhet ez a hátsó körös beruházás.

A Bears draftja logikusan épül fel, rendben vannak a posztok, ismert és kipróbált játékosokkal erősítettek. Ezzel együtt, Long 1/20-as helye azért inkább lehúzza az értékelést mint fel, de az is érthető valamennyire, hogy a támadófal bővítésével nem akartak tovább várni.

Osztályzat: B-

21. Washington Redskins

2/19 (51.) David Amerson, CB (North Carolina State)
3/23 (85.) Jordan Reed, TE (Florida)
4/22 (119.) Phillip Thomas, FS (Fresno State)
5/21 (154.) Chris Thompson, RB (Florida State)
5/29 (162.) Brandon Jenkins, LB (Florida State)
6/23 (191.) Bacarri Rambo, FS (Georgia)
7/22 (228.) Jawan Jamison, RB (Rutgers)

Mint ismert, az együttes tavaly az „életét is" odaadta a St. Louis Ramsnek azért, hogy megszerezhessék Robert Griffin III-t, így ennek a cserének következményeként idén az első körben nem húzhatott.

A Redskins fő célja a söprögető poszt megerősítése volt, még akkor is, ha Phillip Thomas a 4. körben érkezett. Kicsit meglepő, hogy a legtöbb interceptiont jegyző safety előtt több, kevesebbre tartott safety is elkelt, és ugyanez igaz Rambóra, aki hasonló labdaszerző képességei ellenére lett 6. körös pár bukott drogteszt miatt. Az is lehetséges, hogy David Amerson ugyancsak safetyként boldogul majd a profik közt. A 2011-es idényben meccsenként több mint 1 interceptiont jegyző védő végzősként elég kiábrándító meccseket is letudott, így alaposan ledolgozta 1. körös értékelését. Mivel a sebessége elmarad az átlag NFL-cornerbacktől, így nem lenne meglepő, ha már karrierje korai szakaszában a pálya közepére vezényelné Shanahan. Ez három olyan hátvéd, aki kifejezetten veszélyes a labdára, és első naptól bevethető, szóval jelentős őrségváltás indulhat be a védelem utolsó vonalában.

Jóval meglepőbb volt, hogy két futó is Washingtonban lelt új hazára. Alfred Morris tavalyi remeklése úgy tűnik kellő motiváció volt, hogy további hátsó körös futókat próbáljanak ki. Jamison a szezon első felében nem tudott 100 yard alatt maradni, és másodéves mivolta miatt is nagy jövőt jósoltak neki, de novembertől kezdve mintha kicserélték volna és alig tudott boldogulni. Ha a profi létre tartalékolta magát, akkor jól járhat vele a Redskins, de momentán ennél a 7. körnél nem ér többet. Chris Thompson elég mély rotációból érkezik, így kiemelkedő számai nincsenek, viszont méretéhez képest kirívóan erős futó, más kérdés, hogy két komoly műtét után mennyire lehet vele számolni hosszú távon. Érdekes lesz majd látni, hogy a két újonc ki tudja-e szorítani a keretből az egykoron kezdőbe várt, de Morris árnyékába kerülő Helu, Royster duót.

A maradék két játékos is ismert figura. Brandon Jenkinst ugyanúgy gátolták a sérülések, mint Thompsont, ha egy évvel hamarabb áll profinak, akkor biztosan hamarabb talál gazdára. A helyére bekerülő Tank Carradine 2. kör közepi pozíciójára simán pályázhatott volna tehetség alapján, szóval ha egészséges marad végig (amire az elmúlt idényekben nem volt példa), akkor komoly játékperceket kaphat még akkor is ha tudjuk, hogy Brian Orakpo visszatér a Redskins csapatába.

Jordan Reed egy színtiszta elkapó tight end, hasonló szerepet szántak neki Floridában mint elődje, Aaron Hernandez töltött be, de neki nem jutott Tebow-szintű irányító, így néha kénytelen volt saját maga bemenni a center mögé. Az NFL-ben nagyszerű 2. számú TE lehet az 1 évre aláíró Fred Davis mögött, ha ki tudják aknázni az erősségeit. Robert Griffinnel erre azért jó esély van.

A Redskins draftját maximum azért lehet kritizálni mert egyik falba sem húztak játékost, holott tökéletesnek nem lehetett nevezni a tavalyi működésüket. Kérdéses, hogy szükség volt-e 3 hasonló típusú labdavadászra (egyikben sem bíznak igazán?), és tudnak-e a hátsó körös futóik olyan segítséget nyújtani, amit egy nem draftolt fiatal futó nem tudna. Valamennyire az is véleményes, hogy ha segítséget szeretnének a CB-egységbe, akkor miért nem egy kimondottan odavaló játékost néztek ki a tweener Amerson helyett. Szóval a Redskins ugyan elég jó névsorral tározott be, a hiányposztjaikat ez nem teljesen fedi le.

Osztályzat: B-

20. Buffalo Bills

1/16 (16.) EJ Manuel, QB (Florida State)
2/9 (41.) Robert Woods, WR (USC)
2/14 (46.) Kiko Alonso, linebacker, Oregon.
3/16 (78.) Marquise Goodwin, WR (Texas)
4/8 (105.) Duke Williams, S (Nevada)
5/10 (143.) Jonathan Meeks, S (Clemson)
6/9 (177.) Dustin Hopkins, K (Florida State)
7/16 (222.) Chris Gragg, TE (Arkansas)

Nem csináltak belőle titkot Buffalóban, hogy 2013-ban szándékoznak kiválasztani az új franchise irányítót, és a többi gárda nem is tervezett keresztbetenni ennek a megoldásnak. A meglepetés az volt, hogy a várt Geno Smith helyett EJ Manuel lett az első elkelő irányító, de annyiban érthető a húzás, hogy a két játékos stílusa messze nem fedi egymást, így ha Doug Marrone az atletikusabb, erősebb (de eddig kevésbé eredményes) Manuelben látja az új rendszere kulcsát, akkor teljesen mindegy, elérhető-e másik irányító az 1/16-os helyen. A Syracuse-tól érkező vezetőedző esetében sokan hozták fel, hogy érthető lenne Ryan Nassib, eddigi quarterbackjének kiválasztása, de az ilyen elméletek csak a legritkább esetben valósulnak meg. Manuel tehát a jövő, a jelen már nem biztos, hiszen Marrone Kevin Kolbnak és Tarvaris Jacksonnak is egyenlő esélyeket ígért a kezdőcsapatért vívott harcban, ugyanakkor egészen kiváló játék kellene a két rutinos versenyző közül valamelyiktől végig, hogy ne lássuk az idényben Manuelt.

Segítve az irányító komfort érzetét, három fontos célpontra is beruháztak a draft során a Bölények. Közülük Robert Woods a leginkább kiforrott játékos, 2. számú elkapónak beválhat az NFL-ben, és mivel Steve Johnson adott, így nem lesz probléma. A USC tömegesen gyártja az elkapókat az NFL-be (Mike Williams, Dwayne Jarrett, Steve II Smith, Ronald Johnson, Damien Williams, Patrick Turner, David Ausberry), de a beválási arányuk igen alacsony, ezen tervez változtatni Woods.

Nagyon érdekes lesz nézni, hogy mit kezdenek Marquise Goodwinnal. Az újoncfelmérő (combine) sztárja az atlétakarrierjét abbahagyva szegődik el az NFL-be, azok után, hogy Texasban nem használták agyon, 4. számú elkapóként évente 3-400 yardra volt jó, igaz a passzjáték végig kínkeserves volt 4 éve alatt. Hasonló szerepkör juthat neki mint amit TJ Graham betöltött tavaly, de mivel Graham egy másodéves játékos, nem feltétlen volt szükség Goodwinre. Chris Gragg egy megbízható elkapó tight end lehet itt, ugyanis Scott Chandler mögött szabad a pálya a 2. számú TE posztra.

A védelemben Kiko Alonso lett Nick Barnett utódja, és Kelvin Sheppardöt már el is cserélték, akkora a bizalom az oregoniban. Nagyon kellett is a védelem közepére egy hasonló keményfejű linebacker, momentán Alonso a legnagyobb tálentum ebben a sorban. A safety posztra egy kezdő, és egy csere potenciállal bíró újonc is jeletnkezhet, Duke Williams leginkább az idén posztot váltó Aaron Williamsszel küzdhet a kezdőcsapatért, míg Meeks esetében már az is meglepő, hogy draftolva lett, 5. körös mivolta pedig pláne. Dustin Hopkins esélyes, hogy kiszorítja Rian Lindellt augusztusban, a korosodó rúgót már alig-alig állították oda távoli kísérletekhez, jót tehet a franchise-nak ha Hopkins növeli a hatótávolságot.

Külön említést érdemel, hogy a Billsnél kötött ki a legtöbbre tartott draftolatlan szabadügynök, Da'Rick Rogers. A kezelhetetlennek kikiáltott receiver Tennessee-ben az SEC konferencia legjobb elkapója volt 2011-ben, és jó támpont lehet tehetségét illetően, hogy korábbi WR párja, Justin Huntert 2/2-re választotta a Titans idén. A Volsból kirúgott és másodosztályt is megjáró dívának ha józanító pofonként hat, hogy nem választotta ki senki, és eddigi szokásától eltérően mindent beleadva kezd el dolgozni, akkor simán lehet belőle a teljes 2013-as korosztály legjobb elkapója.

Osztályzat: B-

19. Baltimore Ravens

1/32 (32.) Matt Elam, SS (Florida)
2/24 (56.) Arthur Brown, LB (Kent State)
3/32 (94.) Brandon Williams, DT (Missouri Southern State)
4/32 (129.) John Simon,OLB (Ohio State)
4/33 (130.) Kyle Juszczyk, FB/TE (Harvard)
5/35 (168.) Ricky Wagner, OT (Wisconsin)
6/32 (200.) Kapron Lewis-Moore, DE (Notre Dame)
6/35 (203.) Ryan Jensen, OT (Colorado State Pueblo)
7/32 (238.) Aaron Mellette, WR (Elon)
7/41 (247.) Marc Anthony, CB (California)

A Ravens helyzetében akár annyi is lehetett volna a draftstratégia, hogy minden távozó helyére hoznak valakit, és még akkor se biztos, hogy elég lett volna ez a 10 választási lehetőség.
Ed Reed és Ray Lewis helyett ezentúl Matt Elam és Arthur Brown játszik majd, különösebb magyarázatra egyik megoldás sem szorul. Brownban megvan a tehetség, hogy NFL-szinten is meghatározó játékos legyen, tipikus baltimore-i húzás, hogy egy ilyen sokat csúszó játékosra lecsapnak. Óriási hatótávolság, játékintelligencia és vezérszellem jellemzi, minden megvan benne, ami a 22 éves Ray Lewisban megvolt, ez kiindulásnak nem rossz. Elam már ellentmondásosabb játékos, de az első kör utolsó helyén már akár őt is tekinthettük a legjobb elérhető söprögetőnek. Valószínűleg sohasem lesz akkora veszély a labdára mint Reed, de erősebb és vehemensebb is nála, legalábbis ha a tavalyi Reed a mintavétel.

Meglepő, hogy a védőfalra lőttek el két választást is, miközben ez a sor maradt leginkább egyben és még rutinos érkezőik (Spears, Canty) is voltak. Ráadásul Brandon Williams a fal közepén számíthat akcióra, ahol Ngata és Cody is bevethető, így akármennyire is ígéretes játékos, nem biztos, hogy a 3. választással ide volt a legcélszerűbb erősíteni. Kapron Lewis-Moore számára pedig keretbe kerülni se lesz egyszerű.

A külső linebacker poszton Paul Kruger távozása után sincs gond. Dumervil érkezése és Suggs teljes felépülése megnyugató lehet, így John Simonra leginkább kiegészítő szerep juthat. A Big Ten legjobb védőjének választott játékosnak nehéz megmondani milyen rendszer feküdne leginkább az NFL-ben, de itt biztosan kiderül majd. Akár az sem elképzelhetetlen, hogy Courtney Upshaw-n mellett ő is lát majd akciót a pálya közepéről indulva.

Kyle Juszczyk az első kiválasztott fullback volt a drafton, egy olyan csapatba, ahol Vonta Leach személyében az elmúlt 3 évben All Pro-gárdába szavazott FB van a rosteren. Leach 31 éves, szóval az utódlásáról is még korai gondolkodni – cserében viszont elég sokat keres.

A támadófalat is mélyítették, Ricky Wagner csalódást jelentő végzős éve után kell, hogy felépítse magát, de egyelőre nem kell izgulnia, mert a draft után Bryant McKinnie is visszatért a gárdához. Lehet, hogy Wagnerből sose lesz standard NFL-kezdő, de megbízható cserejátékosként évekig eléldegélhet akár Baltimore-ban is. Jensenről már nehezebb nyilatkozni, hiszen nagyon alacsony osztályból érkezik, de a hírek szerint centert is tud játszani a guard mellett, az pedig Matt Birk visszavonulása miatt fogytán van.

A két 7. körös újoncnak is lehet funkciója. Anquan Boldin és Cary Williams helyére eddig nem igazoltak veteránokat, szóval a kiürülő depth charton akár mindketten ott lehetnek szeptemberben is. Aaron Mellette-re érdemes lesz figyelni, mert az Elon színeiben három évben is bekerült a második vonal álomcsapatába és a statisztikái elég emberesek, szóval nem feltétlen lenne meglepő ha a nagy fiúk közt is megvillanna olykor.

Nagyon mozgalmas holt szezont zárt le a Ravens ezzel a drafttal, aminek végén úgy tűnik, hogy sikerült az összes lyukat betömni. Nem volt ez egy hibátlan draft, sőt a 3-4. körben vitt trió eléggé fejvakarósra sikeredett. Sokat segítettek volna magukon ha már korábban beruháznak egy elkapóra, bár az jelenthet valamit, hogy Tommy Streeter felé nagy a bizalom.

Osztályzat: B-

18. New York Giants

1/19 (19.) Justin Pugh, OT (Syracuse)
2/17 (49.) Johnathan Hankins, DT (Ohio State)
3/19 (81). Damontre Moore, DE (Texas A&M)
4/13 (110.) Ryan Nassib, QB (Syracuse)
5/19 (152.) Cooper Taylor, SS (Richmond)
7/19 (224.) Eric Herman, OG (Ohio)
7/47 (253.) Michael Cox, RB (Massachusetts)

Két hónappal azután, hogy ötéves szerződéshosszabbítást kötött a Giants Will Beattyvel, úgy tűnik, hogy a másik OT posztot is hosszú távra igyekeznek megoldani. Ugyanakkor nem zárható ki Pugh kipróbálása guardként sem, szóval a keretben lévő egyik támadófaljátékos sem érezheti biztonságban a pozícióját. Az elégedetlenséget guard állomány felé Eric Herman kiválasztása is illusztrálja. Pugh remek idényt zárt, de első körösnek, pláne top20-asnak kevesen hitték, más kérdés, hogy a Giants ott nem nagyon tudott volna nála jobbat választani erre a posztra.

Ami meglepő lehet, hogy linebackert egyáltalán nem draftoltak, pedig a legnagyobb hiányposztnak továbbra is az számít. A védőfalat viszont ismét feltöltötték, ami a távozók miatt érthető is. Damontre Moore lehet ennek az évnek a legnagyobb fogása, a szezon után még top5 körüli tehetségként számoltak vele, aztán szépen leépítette magát megvillantva atletikusságának hiányát, de a 3. körben már szinte ingyen volt. Hankinsnek nehezebb lesz játékidőt nyernie a veteránszerződtetések miatt, de a nagy testre középen mindig van igény, és jó kezekbe is került, így esélyes, hogy előbb-utóbb kinevelnek belőle egy kezdőjátékost.

Ryan Nassib csütörtök este még joggal álmodozott róla, hogy franchise irányító lesz valahol, és első körben kiválasztják, aztán váratlan fordulatot vettek az események és nem nagyon volt igény az irányítókra, így kötött ki az alma materéhez legközelebbi csapatban, ahol ha minden jól megy a csapatnak, akkor egyáltalán nem fog pályára lépni 4 éves szerződése lejártáig. A Giants jól járt vele, nála tehetségesebb csereirányító nem sok van a ligában, és két egykori 1/1-estől tanulhat. Mivel Eli Manning még soha nem hagyott ki meccset, így Nassib leginkább abban reménykedhet, hogy az itt megszerzett tudás elég lesz hozzá, hogy 3 év múlva elcseréljék valahová, ahol kezdhet. Manning szerződése 2016-ban jár majd le.

Cooper Taylor nagyon értékes kiegészítőember lehet. A karrierjét a Georgia Techen kezdte, ám szívbetegség miatt két évet kihagyott mielőtt a másodosztályba szerződött, de ott is elég meggyőző volt, hogy profinak állhasson. A linebacker méretű safety kiemelkedő erővel bír a posztján, és kellően intelligens is, sokoldalú special team ász, 5. körben ideális választás. Michael Cox kiválasztása eléggé meglepő volt, még akkor is, ha Victor Cruzhoz hasonlóan UMass nevelés. Három michigani év után távozott keletre, de sok összefoglalóba nem tudott bekerülni, váratlan húzás volt még 7. körös szinten is.

Nem lett ez rossz draft, de az elittől is elég messze van. Három játékosból hosszú távon lehet kezdő, és másik kettő is minden bizonnyal kerettag marad évekig, szóval a potenciál adott, hogy évek múlva szebbnek lássuk ezt az osztályzatot.

Osztályzat: B

17. New Orleans Saints

1/15 (15.) Kenny Vaccaro, FS (Texas)
3/13 (75.) Terron Armstead, OT (Arkansas-Pine Bluff)
3/20 (82.) John Jenkins, DT (Georgia)
5/11 (144.) Kenny Stills, WR (Oklahoma)
6/15 (183.) Rufus Johnson, OLB (Tarleton State)

A Szentek elég vékony állományt hoztak össze, köszönhetően többek közt annak, hogy még ezen a drafton is nyögték a „fejvadászbotrány" következményeit, és a 2. körben nem válaszhattak senkit. Ehhez képest nem zártak rossz hetet. Megszerezték a szinte minden szervezetnél legjobbnak tartott söprögetőt Vaccaro személyében, aki első perctől a pályán lehet akár a rohamosan lassuló Roman Harper kárára. Armsteadben és Jenkinsben is jelentős potenciál van, hogy év végére kezdőjátékossá nője ki magát, de ha ez korábban megtörténik, az sem meglepő. Jermon Bushrod távozása miatt Charles Brown örökölte meg a vak oldali tackle pozíciót a támadófalban, Armstead őt és a bizonytalankodásra hajlamos Zach Striefet is jobb teljesítményre ösztökélheti a jobb oldalon. A draft leggyorsabb támadófalembere eddig nem a legmagasabb szinten edződött, így ideális lehet számára, hogy nem kell azonnal a mély vízbe ugrani. A front7 sémaváltásához elengedhetetlen egy megbízható nose tackle, John Jenkins pedig Georgiában eddig ezen a poszton szerepelt, és korosztálya legjobbjai között emlegették a nevét egész karrierje alatt.

Rufus Johnson Armsteadnél is mélyebbről jön, a harmadosztályban hívta fel magára Sean Paytonék figyelmét, és ideális felépítése és adottságai vannak hozzá, hogy mindkét védelmi sémában hasznossá tegye magát. Hatodik körösként persze csak projektnek tekinthető. Kenny Stills szerencsésnek mondhatja magát, hiszen Drew Brees elkapójaként hamar elismerést válthat ki a közönségből, és Devery Henderson távozása a játékidőt is meghozhatja neki. Elsősorban a tavaly 4. körben választott, de első szezonját sérültlistán töltő Nick Toonnal küzdhet eleinte a játékpercekért. Elsősorban possession receiverről van szó, elkapás után sok yardot nem csinál, de így is beilleszkedhet a rendszerbe.

A Saints a draft alatt 4. számú futóját, Chris Ivoryt elcserélte a Jets-be, ezzel is segítve a mozgást két választás között.

Összességében nem zártak rossz draftot New Orleansban, szűkös lehetőségeikhez mérten találtak egy tuti kezdőt, két leendő kezdőt és egy hasznos kiegészítőembert. 2013-ra vetítve nem erősödtek sokat, de pár év múlva igen hasznosnak találhatják majd ezt csekély a draftosztályt.

Osztályzat: B

Draftelemző sorozatunk első részét, benne a legrosszabbul választó nyolc csapat kiértékelésével, ide kattintva érheti el!