NFL-draftelemzés: a Chiefs 1/1-ről is az utolsó lett

MÚLTIDÉZŐ:
A 2011-es draftelemzés
A 2012-es draftelemzés

A 2013-as játékosbörze összes húzását ide kattintva érheti el!

A holt szezon történéseiről ide kattintva olvashat, s megtekintheti az edzőváltások és a fontosabb szabadügynökök listáját is.

32. Kansas City Chiefs

1/1 (1.) Eric Fisher, OT (Central Michigan)
3/1 (63.) Travis Kelce, TE (Cincinnati)
3/34 (96.) Knile Davis, RB (Arkansas)
4/2 (99.) Nico Johnson, ILB (Alabama)
5/1 (134.) Sanders Commings, CB (Georgia)
6/2 (170.) Eric Kush, C (California (PA))
6/36 (204.) Braden Wilson, FB (Kansas State)
7/1 (207.) Mike Catapano, DE (Princeton)

1/1-es csapatként nem nehéz jól draftolni, a Kansas Citynek mégsem sikerült. Az még érthető, hogy Eric Fisher egy olyan posztra érkezett, ahol van emberük (hevesen árulják is Albertet) mivel értéket tekintve nem nagyon ért volna meg másik poszt első választást idén, de a többi húzás inkább rontott az osztályzaton. Mint ismert, a 2. körös választási jog Alex Smith irányítóért cserébe San Franciscóba vándorolt.

A legjobb pick egyértelműen Nico Johnson, aki igen hamar ott találhatja magát névrokona, Derrick mellett a védelem közepén. Jó játékos Sanders Commings is, de a cornerbackegység eddig is olyan mély volt, hogy a draft után el is cserélték Javier Arenast Arizonába a fullback Anthony Shermanért, így a Braden Wilson-választás is feleslegesnek tűnik – főleg hogy már 5 (!) fullback van a keretben. Commings leginkább a 3. CB helyért küzdhet Menzie-vel, esetleg Jalil Brownnal, ha feltételezzük, hogy Dunta Robinson söprögető (free safety) lesz. Ha marad CB, akkor a 4. számú corner helyért megy a verseny.

Travis Kelce egy jó képességű tight end, de kockázatos is, mivel több eltiltáson túl van, a leghosszabb egy évig tartott. Fasano és Moeaki mögé/közé érkezett, így a játékideje is kérdéses, a 3/1-es cédulát okosabban is elhasználhatták volna. Knile Davis top100-as kiválasztása elsősorban a kiváló combine eredményeinek szól, a pályán igen durva visszaesést mutatott a szalagszakadása és a kompletten kihagyott 2011-es éve után. Az arkansasi futó 2010-ben 1282 yardot és 13 TD-t szerzett, a sérülése utáni évben viszont csak 377-et és 2 touchdownt, szóval nem múlt el nyom nélkül az incidens. Ezek után kisebb csoda volt, hogy olyan számokat mutatott a combine-on amilyeneket, de ha tényleg egészséges, akkor még rémisztőbbek a 2012-es meccseken látottak tőle. Mindenesetre valakinek be kell majd ugrani Jamaal Charles helyett meccsenként néhányszor, így a futóhúzás abszolút vállalható, de nem lenne meglepő, ha a Davisnél sokkal később választott futók is jobban indítanák NFL-karrierjüket.

A végén két alsó osztályú projektbe is befektettek, Catapano az érdekesebb hiszen az elit iskolákat tömörítő Ivy-liga növendéke, csak úgy mint a KC által két éve választott Shane Bannon. A Yale futója azóta ki is került az NFL-ből.

A Chiefs összességében egy korrekt holt szezonon van túl, de ennek a leggyengébb szegmense a draft lett. Andy Reid utolsó philadelphiai éveiben igen nagy rendszerességgel nyúlt mellé a börzén, szóval a Chiefs drukkerek aggodalmaskodhatnak, hogy ezúttal ne történjen így. Ha Fisher beválik, akkor persze más lesz a megítélés, de 1/1-re találni egy franchise playert annyira nem nagy mutatvány.

Osztályzat: D

31. Denver Broncos

1/28 (28.) Sylvester Williams, DT (North Carolina)
2/26 (58.) Montee Ball, RB (Wisconsin)
3/28 (90.) Kayvon Webster, CB (South Florida)
5/13 (146.) Quanterus Smith, DE (Western Kentucky)
5/28 (161.) Tavarres King, WR (Georgia)
6/5 (173.) Vinston Painter, OT (Virginia Tech)
7/28 (234.) Zac Dysert,QB (Miami (Ohio))

Ha eljut a Super Bowlig a Denver a következő egy-két szezonban, az valószínűleg nem ennek a játékosbörzének köszönhetően fog megtörténni. John Elway minden bizonnyal már tudta, hogy melyik szabadügynök veterán passzsiettető fog aláírni hozzájuk (Shaun Phillips lett végül, de nem kizárható újabb ember érkezése sem), ezért nem tömte be a Dumervil-malőr okozta égető lyukat a védőfal szélén. Hozott azonban első körben egy DT-t a védőfal közepére, azok után, hogy Terrance Knightont elhozták a Jaguarstól és Kevin Vickerson is hosszabbított. Így az is eldőlt, hogy Derek Wolfe továbbra is a szélen fog jelentős akciót látni. Sylvester Williams aránylag reális helyén kelt el, és a védőfal közepéről is képes lehet nyomást gyakorolni az irányítóra, de ez a húzás nem az igazi.

A legnagyobb sokkot Kayvon Webster megtalálása jelentette, hiszen a cornerbacket gyakorlatilag minden megfigyelő szervezet 6-7. körösnek tekintett, ehhez képest top100-as játékost csináltak belőle. Elég meglepő volna, ha be tudná magát verekedni az aktív keretbe meccsnapokon.

A többi húzással nagy gond nincsen, Montee Ball az NCAA történetének legtöbb touchdownját (83) jegyző játékosa, és a yardokkal se áll hadilábon (az elmúlt két évben majdnem 4000-ig jutott), így átveheti a terhet az öregedő McGahee hátáról és a Broncos várhatóan impozáns támadósorában szerepelve a fantasy tulajdonosok kedvencévé nőheti ki magát, annak ellenére, hogy végsebessége és mozgékonysága láthatóan limitált. Quanterus Smith még nagy fogás lehet, ha visszanyeri térdműtét előtti formáját. A szezonban 12.5 sacket jegyző védőfalember (defensive end) akkor hívta fel magára a figyelmet, amikor az Alabama ellen háromszor sackelte AJ McCarront, tehát a WKU legjobb ellenfelével szemben volt az egyik leghatékonyabb. Az utolsó hét előtt dőlt ki a csapatából, így a kezdésre valószínűleg már rendben lesz. Tavarres King a 4. számú elkapónak bőven megfelelő lesz, eleve a Decker, Thomas, Welker trió mögött túl sok akciót nem valószínű, hogy látni fog. Painter egy fizikailag elég jól eleresztett újonc, a hozzá hasonlókra szokott igény mutatkozni hátsó körben, igaz csak az utolsó néhány hétben kezdett emelkedni az értéke. Végül Dysertet húzták, aki a harmadik számú irányító lesz a csapatnál. Érdekes lesz látni az előszezonban, hogy miként ügyködik majd Brock Osweilerhez képest.

Jól látható, hogy nem volt létszükségletű a Broncos számára ez a draft, így nem is görcsöltek rá a választásokra, maradtak a saját tervüknél, függetlenül az aktuálisan lecsúszó tehetségektől. Valószínűleg Foxék elégedettek a végeredménnyel, de a többi újoncsorhoz képest az itteni messze van az elittől.

Osztályzat: C-

30. Indianapolis Colts

1/24 (24.) Björn Werner, OLB (Florida State)
3/24 (86.) Hugh Thornton, OG (Illinois)
4/24 (121.) Khaled Holmes, C (USC)
5/6 (139.) Montori Hughes, DT (Tennessee-Martin)
6/24 (192.) John Boyett, FS (Oregon)
7/24 (230.) Kerwynn Williams, RB (Utah State)
7/48 (254.) Justice Cunningham, TE (South Carolina)

Történelmi pillanat volt Björn Werner kiválasztása a 24. helyen, hiszen a német annak idején Európában ismerkedett meg a sportág alapjaival, mielőtt cserediákként kikerült Connecticutba. KÍVÁNCSI AZ NFL-BEN KÜLFÖLDIKÉNT SZEREPLŐKRE? KATT IDE!

Néhány nappal az érkezése után meg is tisztították előtte a kezdőcsapatba vezető utat: Jerry Hughest elcserélték Buffalóba, így szinte biztos, hogy az újonc kezd majd Dwight Freeney helyén ősszel.

A 2. körben Vontae Davis megszerzése végett a Dolphins választhatott a Colts helyén, és a további körökben nem is sikerült azonnali kezdőjátékost elvinni, ami annak is betudható, hogy elég aktív időszakot zártak a szabadügynökpiacon. Ezzel együtt Thornton és Holmes posztján sem áll klasszis a támadófalban, mindkét újoncnak meg lehet a lehetősége, hogy eljusson a kezdőcsapatig, de ezt biztosan nem szeptemberben fogják megtenni. Montori Hughes kiemelten értékesnek bizonyult, hiszen fel kellett cserélni azért, hogy elvigyék. Elsőre meglepő a választás, hiszen NT poszton az újonnan érkező Aubrayo Franklin mellett van két sérülésből felépülő játékosuk is, Brandon McKinney és Josh Chapman személyében, de hosszútávon maximum utóbbival lehet számolni, így azért indokolható a választás. John Boyett is durva sérülés után állt profinak, az elmúlt idény első összecsapásán szakadt el mindkét térdében egy-egy szalag, és mivel egyébként sem volt egy gyors játékos, ez erősen kérdésessé teszi további jövőjét a futballpályán. Mivel 6. körben választották, így minden bizonnyal a Colts orvosai elégedettek a söprögető rehabilitációjával, aki gond nélkül küzdheti fel magát akár 3-4. safetynek is mire indul az idény. Kerwynn Williams a 2012-es évet közel 2200 yarddal és 20 TD-vel zárta, ha a futást és az elkapást is összeadjuk, de kiválasztási helye is mutatja, hogy mennyire vették komolyan az NFL csapatok a WAC-konferenciában lerakott számokat. A visszahordóként is bevethető futó ezzel együtt is esélyes, hogy túléli a nyár végi keretszűkítést. A draft utolsó választottját 2012-höz hasonlóan Indianapolisban döntötték el, meglepő, hogy tight end lett, de a South Carolina legalább jó ómen, hiszen a legutóbbi Mr. Irrelevant a Kakasoktól eléggé bevált, ő Ryan Succop, a Kansas City rúgója.

A Colts névsora inkább ígéretes, mint impresszív, bármelyik játékosból lehet meghatározó, de az se lenne meglepő, ha beleszürkülne, majd kikopna a ligából akármelyik. Nyilvánvalóan a minél előbb választottaknál fontosabb lenne, hogy ez ne történjen meg, Werner karrierjét alighanem első perctől figyelemmel követhetjük, a többiek közül pedig várakozni lehet, hogy elér-e valaki a kezdőcsapatig és mikor.

Osztályzat: C

29. Dallas Cowboys

1/31 (31.) Travis Frederick, C (Wisconsin)
2/15 (47.) Gavin Escobar, TE (San Diego State)
3/12 (74.) Terrance Williams, WR (Baylor)
3/18 (80.) J. J. Wilcox, SS (Georgia Southern)
4/17 (114.) B. W. Webb (William & Mary)
5/18 (151.) Joseph Randle, RB (Oklahoma State)
6/17 (185.) DeVonte Holloman, OLB (South Carolina)

A Cowboys hatalmasat küzd, hogy valahogyan beférjen a fizetési sapka alá, így minden cent számít, nagyon jól jött nekik, hogy le tudtak mozogni eredeti helyükről és csak utolsó előttiként választottak az 1. körben.

A draftpolitikájuk eléggé érdekesre sikerült, legalábbis ami a prioritások sorba állítását illeti. Frederick személyében egy több poszton azonnal bevethető játékossal gazdagodtak, de elég korán húzták, nincs kizárva, hogy a 47. helyen is bent lett volna. Escobar nyilvánvalóan 2. számú tight end lesz az élete szezonján túllévő Jason Witten mögött, egy ilyen játékosra 2. körben beruházni eléggé váratlan, főleg ha ismerjük a Dallas safetyállományát. A tavaly pályára kerülők közül szinte senki sem maradt a keretben, és igazolni se volt túl sok lehetőségük, szóval mindenképpen hamarabb vártuk söprögető érkezését, mint a 4. hely. Ráadásul J. J. Wilcox közel sem biztos, hogy azonnal pályára küldhető, elvégre 1 éve játszik csak safety poszton, előtte támadó volt, és ezt a rutint is az NCAA másodosztályában gyűjtötte össze.

A többi játékossal nincs különösebb probléma, sőt egészen szép találatok is lehetnek belőlük. Terrance Williams speciel közönségkedvenccé is kinőheti magát helyi srácként, elvégre 1832 yardjával tavaly élen zárt az elkapók között az egyetemi ligában. Bryant és Austin mögött eddig nem volt kimondott 3. számú elkapója a csapatnak, Williams egyértelműen betöltheti ezt a pozíciót, és Austin jövőre lejáró szerződése miatt is ésszerű választás. Webb az egyik legjobb kisiskolai tehetség, aki visszahordóként is bevethető, valószínűleg kezdettől fogva látható lesz a pályán. Nagyon kellett futó is DeMarco Murray mögé, hiszen a most kiválasztott Joseph Randle-nél csak gyengébb képességű futballistákat tudott volna csatasorba állítani Jason Garrett. Az elmúlt két évben meccsenként 100 yard felett átlagoló running back 38 touchdownt is szerzett ezen periódusban, szóval a tehetsége vitathatatlan, csak az a kérdés, hogy fizikai limitjeivel eredményes tud-e maradni profi szinten. Steal-esélyes mindenesetre. Holloman az új, 3 emberes LB-sorban értékes csere lehet minimum, talán több is van benne.

A Cowboysnak több a jó húzása mint a rossz, de hiába ha az eleje sikerült kevésbé jól. Valójában Wilcox beválásán áll vagy bukik a sikeresség, ha belőle nem sikerül alapembert nevelni, akkor bánhatják, hogy Escobar vagy Frederick helyén nem egy tapasztaltabb söprögetőt választottak.

Osztályzat: C

28. Tampa Bay Buccaneers

2/11 (43.) Johnthan Banks, CB (Mississippi State)
3/11 (73.) Mike Glennon, QB (North Carolina State)
4/3 (100.) Akeem Spence, DT (Illinois)
4/29 (126.) William Gholston, DE (Michigan State)
5/17 (147.) Steven Means, DE (Buffalo)
6/21 (189.) Mike James, RB (Miami)

A Buccaneers azzal, hogy az 1/13-as pickért cserébe megszerezte New Yorkból Darrelle Revist, azonnal pozitív mérleggel zárta a draftot, anélkül, hogy bárkit is kiválasztottak volna. Az már csak bónusz, hogy a 6 választásukból még sok jó kisülhet.

Banks ugyancsak a CB-egységet jött erősíteni, ami a Ronde Barber–Revis váltás után ugyanúgy egyoldalas maradt volna, mint tavaly év elején. Eric Wright csak a fizetéscsökkentés miatt maradhatott a klubnál, az ő helyére Banks igen jó esélyekkel pályázik, mert az értékének visszaesése elsősorban azzal indokolható, hogy a szezon utáni fizikai felmérők nem az ő világának számítanak.

Érdekesebb kérdés, hogy mi lesz Mike Glennon sorsa. Az biztos, hogy Josh Freeman kezdi majd el a szezont, hiszen a korábbi elsőkörös irányító utolsó évébe lép az újoncszerződésében, és egyelőre nem győzte meg a vezetést arról, hogy hosszabbítsanak vele. A kétely most testet öltött Mike Glennon formájában, aki hasonlóan erős karral megáldott, hasonlóan kiszámíthatatlan, ám veszélyesen statikus játékos, akinek elkél ez a minimum egy év készülődés az éles helyzetek előtt. Freeman számára mindenesetre extra motivációt jelent az újonc megszerzése, még akkor is, ha minden bizonnyal találna magának kezdő helyet abban az esetben is, ha a Tampa Bay jövő tavasszal lemond a szolgálatairól.

Akeem Spence is jó szituációba került. Roy Miller távozásával megüresedett egy belső poszt a védőfalban, amire nem is azonnal, de idővel rászolgálhat. Az Illinois durván alulteljesítő védelmében kiemelkedő aktivitást mutató DT a 100. helyen korrekt húzás.

William Gholston a híres Jets-bust, Vernon Gholston unokatestvére, jóval visszafogottabb reményekkel érkezik a ligába, de a fizikai paraméterekkel ő is jól áll. Az éretlenség jeleit eddig nagy számban produkáló falember nem valószínű, hogy újoncként robbantani fog. Ezért is érkezett egy másik irányítósiettető Means személyében, aki akár linebackert is játszhat, ha az előző évi versenysúlyából indulunk ki. Az ő draftolása elég meglepő volt az 5. körben, még a hetedik végén se nagyon került szóba a neve. A végén Mike James egyértelműen LeGarrette Blount pótléknak érkezett, hiszen a marcona running backet New Englandbe cserélték. Mike James (aki nem rokona a szintén Miamire járó futónak, Edgerrin Jamesnek) hasonló paraméterekkel bír mint Blount, szóval lehet belőle hasznos rövid yardos erőfutó.

Ha Revist beleszámítjuk a draftba, akkor ez kiemelkedően jó névsor, ha nem, akkor csak közepes. Négy játékos esetében kérdéses, hogy lesz-e valaha hatása a csapat játékára, szóval a lehetőség adott, de ez nem egy kiemelkedő hatos.

Osztályzat: C

27. Seattle Seahawks

2/30 (62.) Christine Michael, RB (Texas A&M)
3/25 (87.) Jordan Hill, DT (Penn State)
4/26 (123.) Chris Harper, WR (Kent State)
5/4 (137.) Jesse Williams, DT (Alabama)
5/5 (138.) Tharold Simon, CB (LSU)
5/25 (158.) Luke Willson, TE (Rice)
6/26 (194.) Spencer Ware, RB (LSU)
7/14 (220.) Ryan Seymour, OG (Vanderbilt)
7/25 (231.) Ty Powell, DE (Harding)
7/35 (241.) Jared Smith, DT (New Hampshire)
7/36 (242.) Michael Bowie, OT (Northern Oklahoma State)

A Seahawks hatékonyan halászgatott a zavarosban az elmúlt években, így tudtak olyan húzóemberekre szert tenni mint Richard Sherman, KJ Wright vagy akár Russell Wilson, és feledtetni tudták, hogy a draftok elején nem túl impresszív megoldásokkal indítanak. Ezen minta alapján simán megérte nekik idei első körüket beváltani Percy Harvinra, főleg mert további 11 pick még így is rendelkezésre állt.

Furcsaságok azért így is akadnak bőven, rögtön kezdésképp Christine Michael kiválasztása. Egyrészt azért, mert a Lynch/Turbin duó mögé váratlan, hogy futóval kezdik a draftolást, másrészt mert Michaelnek elég viszontagságos útja volt idáig. Sípcsonttörés majd térdsérülés vetett véget egy-egy idényének, végzősként pedig olyannyira nem illett az új edző, Kevin Sumlin rendszerébe, hogy 88 labdát kapott mindössze, a szezonzárón pedig abszolút nem jutott fel a pályára. A futási átlagai és limitált szerepe ellenére összehozott 12 TD így is bíztató, csakúgy mint a felmérési eredményei, de Michael momentán ugyanolyan kockázatos befektetés, mint a Carroll-éra legtöbb korai választása. A rutinos mester arról is híres, hogy előszeretettel pakolja át más posztra a draftoltjait. Spencer Ware running backből lesz a hírek szerint fullback. Az LSU bőséges RB rotációjából juniorként kiszoruló erőfutó esetében ez még akár be is válhat, főleg mert a veterán Michael Robinson is a nulláról kezdte a FB szakma megtanulását profi karrierje elején, szóval a segítség adott.

Chris Harperből egy megbízható possession elkapó lehet, eddig a K-Stateben nem aknázták ki a benne lévő potenciált. Itt 5. számú WR lesz valószínűleg, de hosszú távra jó befektetés. Luke Willson kanadai játékosként került kiválasztásra, a Rice színeiben főleg blokkoló feladatokat látott el, mivel a csapat sztárja az immár a Niners kötelékében lévő Vance McDonald volt. Őt is meglepően korán választották.

A két belső védőfalember közül a később vitt Jesse Williams felé lehet nagyobb elvárás. Az ausztrál nose tackle egy holtszezonbeli sérülés miatt csúszott egészen az 5. körig, de ha felépül, akkor hatékonyabb résztvevője lehet a játéknak, mint a 3. körös Penn State tehetség. Mondhatni a Seahawks legfőbb hiányposztjára érkeztek, Alan Branch eligazolása után kellett valaki, aki tömi a lyukat első két kísérlet során a futás ellen. Hill csapatba kerülési esélyei azon múlnak majd, hogy a tavalyi 4. körös Jaye Howarddal miképp harcolnak meg az edzőtáborban. Ware mellett a másik LSU érkező, Tharold Simon a rendszerbe biztosan illik, fizikailag elitnek számít a posztján és a depth chartra pillantva látható, hogy nem is kell azonnal mély vízbe dobni. Ez azért lényeges, mert csak 2012-ben lett alapember, előtte a Claiborne, Mathieu, Ron Brooks trió mögött nem kellett nagy szerepet vállalnia. Érdekesség, hogy Ware és Simon is megbukott egy drogteszten év közben (természetesen Mathieu-vel együtt), de Carrollnál ez eddig sem volt gátló tényező. A végén érkező 4 projektjátékosban mind van valami speciális attribútum, amibe bele tudott kapaszkodni az edzői stáb, hárman alsóbb osztályból érkeznek, szóval lehet őket fejlesztgetni, amíg a rutinosabbak a bajnoki címért harcolnak.

Az idei Seahawks-draft kevésbé meghökkentőre sikerült, mint az elmúlt években összerakottak. Más kérdés, hogy sokkal kevesebb a hiányposztjuk is idén, így bármilyen pozícióba érkezhetett játékos. A legtöbb új fiú így is ellentmondásos valamennyire, szóval túl jó osztályzatot ez se ér, de ha megint robbant valaki váratlanul, akkor úgy is mindegy.

Osztályzat: C

26. Cleveland Browns

1/6 (6.) Barkevious Mingo, OLB (LSU)
3/6 (68.) Leon McFadden, CB (San Diego State)
6/7 (175.) Jamoris Slaughter, SS (Notre Dame)
7/11 (217.) Armonty Bryant, DE (East Central)
7/21 (227.) Garrett Gilkey, OT (Chadron State)

A draft egyik legjobb üzletét a Browns kötötte azzal, hogy 4. körös draftjogukról lemondtak mikor a Steelers felajánlotta érte 2014-es 3. körösét. Persze ez csak akkor lesz igaz, ha a csoportriválisban nem növi ki magát klasszissá az így megszerzett Shamarko Thomas. Ezt leszámítva a Josh Gordonért tavaly felajánlott supplemental draftos 2. cédula miatt sem bővült tovább a barnák kerete és zártak a holtversenyben legkevesebb draftolt újonccal.

A 3–4-es védelmi sémára történő visszaállás miatt szárnyra kaptak olyan pletykák, hogy Jabaal Sheard eladósorba kerül, mert neki ez nem fekszik túlzottan, és Keke Mingo draftolása csak ráerősít a feltételezésre. Paul Kruger szerződtetése az egyik szélső linebacker posztot megoldja, Mingónak pedig a másik oldalon sokkal testhezállóbb szerepe lehet, mint amit az LSU-nál osztottak rá. Potenciál alapján mindenképp megéri az 1/6-ot, és aránylag erős front7-be is kerül, így feltétlenül jogos elvárás tőle, hogy franchise játékossá nője ki magát az évek alatt.

A csapat fő hiányposztja azonban nem az OLB volt, hanem a cornerback. Sheldon Brown elengedése és Chris Owens érkezése nem oldotta meg a secondary problémáját, így Joe Haden túloldalán a 3. körös Leon McFaddennek kell majd kezdeni, akinek semmi rokonsági kapcsolata sincs az NFL-ben eddig szereplő számos McFaddennel. A Mountain-West konferencia álomcsapatába 3 éven át bekerülő CB nehéz kihívás elé néz, de a 68. helyen nála reményteljesebb játékos már nem nagyon volt elérhető. A safety helyen is váltás lesz, Usama Young helyett akár Jamoris Slaughter is lehet befutó, aki tavaly 3 meccset játszott, majd elszakadt az Achilles-ina, így kiesett a látókörből, de 6. körben jó értéket képvisel. A két 7. körös prospect egyaránt a harmadosztályból érkezik, Chudzinski mester tervei szerint át tudják majd ültetni az ott látott domináns formájukat, de az osztály erejét nem rajtuk kell majd számon kérni.

A draft alatt a Browns elhozta Miamiből Davone Bess elkapót, ami még mindenképpen egy üdvözlendő manőver.

A posztokba nem lehet belekötni a Cleveland kapcsán, azok sorrendjébe már inkább, de ha Mingo kiforrja magát, akkor nem fogják megbánni, hogy a hátvédsort csak a középső körökben kezdték foltozgatni.

Osztályzat: C+

25. New England Patriots

2/20 (52.) Jamie Collins, DE/OLB (Southern Mississippi)
2/27 (59.) Aaron Dobson, WR (Marshall)
3/21 (83.) Logan Ryan, CB (Rutgers)
3/29 (91.) Duron Harmon, SS (Rutgers)
4/5 (102.) Josh Boyce, WR (TCU)
7/20 (226.) Michael Buchanan, DE (Illinois)
7/29 (235.) Steve Beauharnais, ILB (Rutgers)

Nem okozott meglepetést a Patriots, várható volt, hogy nem fog Belichick 5 választási joggal megelégedni és az első adandó alkalommal be is gyűjtött pár extra lehetőséget azzal, hogy lecserélt az 1. körből.

A gárda legfőbb hiányposztja az elkapó volt, ide két játékost is behúztak, akik közül Dobson a szélen is bevethető, ez kifejezetten lényeges. Dobson és Boyce sem volt túl nagy yardgyáros eddig, de olykor megvillantották a tehetségüket hozzá, hogy egy Brady-szintű irányítóval többre lehetnek képesek a profi ligában.

Ugyancsak ketten érkeztek az irányítósiettetők közül, de Jamie Collins szinte már mindent játszott a front7-ben, itt valószínűleg linebackerként számolnak vele. Az is köztudott, hogy Belichick sokra tartja a sokoldalú játékosokat, Collins ilyen szempontból illik a gárda profiljába, de közel sem biztos, hogy szituációs játékosnál többre viszi. Buchanan némileg hasonlít a tavaly elég jól beváló Chandler Jonesra, egy fokkal gyengébb atletikus képességekkel és jóval több kiábrándító meccsel a háta mögött, a 226. helyről indulva is stabil helye lehet a végső keretben tehetsége alapján.

A maradék három érkező közös pontja a Rutgers egyetem. Ketten nem is számítanak meglepetésnek Devin McCourty alma materéből. Beauharnais ideális cserejátékos nagy rutinnal, és Ryan sem marad el játéktudás tekintetében a keretben lévő legtöbb cornertől, a posztján kifejezetten keménynek számít, így hosszú távon megnyugtatóbb lehet vele számolni, mint mondjuk Dowlinggal vagy Arringtonnal. Az igazi rejtélyt Duron Harmon kiválasztása jelenti, hiszen a 3. körben böktek rá, miközben a hetedikben se túl gyakran jött szóba a draft előtt. Mondhatni a tavalyi Tavon Wilson-húzás tökéletes másolata volt ez, hozzátéve, hogy azóta már Adrian Wilson is csatlakozott a kerethez. Kétszeres Big East-válogatott söprögetőről van szó, így fantomnak nem nevezhető, mégis a draft első két napjának legmeglepőbb fordulata volt, hogy az ő nevét mondták be a bostoniak. A Ryan-választás arra utal, hogy McCourtyval továbbra is safetyként számolnak, ez esetben 5. számú lehet a posztján Harmon.

Olyan játékosokat választott a New England akik jól tudnak majd asszisztálni a sztárjaik mellett, de meccseket közülük nem nagyon fog nyerni senki.

A magyar drukkereknek érdekes lehet majd figyelni, hogy miképp alakul a punterversengés, ugyanis a Patriots szerződtette nem draftolt szabadügynökként a legutóbbi két idényben az NCAA legjobb punterének választott Ryan Allent, így Meskó Zoltánra mozgalmasabb felkészülés vár mint eddig bármikor.

Osztályzat: C+