60 perc Gasperini, 30 perc Leonardo

"Semmi gond. 30 percig partiban voltunk, helyenként még jobbak is voltunk egy nálunk jobb és erősebb csapatnál. Az a feladatunk, hogy ezt a 30 percet kitornásszuk 90-re." - mondta Fabio Capello a spanyolok ellen elvesztett válogatott mérkőzés után, az angol válogatott öltözőjében. Valahol itt tartunk mi is."Semmi gond. 30 percig partiban voltunk, helyenként még jobbak is voltunk egy nálunk jobb és erősebb csapatnál. Az a feladatunk, hogy ezt a 30 percet kitornásszuk 90-re." - mondta Fabio Capello a spanyolok ellen elvesztett válogatott mérkőzés után, az angol válogatott öltözőjében. Valahol itt tartunk mi is.

Ismét kikaptunk a kuzinoktól, zsinórban harmadszor. Két ellentétes félidő volt, az egyikben kimondottan jók voltunk, a másikban meg majdnem olyan nevetségesek, mint Leo alatt. Birtokoltuk a labdát, stabilak voltunk hátul, csapatra emlékeztettünk, ami azért egy jó darabig nem volt elmondható. E mellett kristálytisztán látszottak Gasperini elképzelései, főleg a védelemben: egy az egyben úgy védekezett a csapat, mint a Genoa annak idején. Ez jó, hogy tudatosság és szervezettség van a játékban, azon el lehet indulni, abban lehet fejlődni, a vállveregetésben nem.

GG váratlant húzott, Sztankovics sérülése etetés volt, Sneijder kikerült a középpályáról, Alvarez került be oda. Eddig nyilvánosság előtt sosem látott 3-5-1-1-ben kezdett a csapat. Eto'o legfelül, mögötte Sneijder, szélen Obi lépett fel, a középpályáról pedig Alvarez. A mostani keretből nagyjából le lehet vonni, ki mennyi kefírt fog idén megenni a csapatban, Santon és Mariga a padon se, és Pandevnek sem sikerült pályára lépni, pedig a végén támadni kellett. Az első félidőben meglepően jók voltunk, kontrolláltuk a játékot, az első 20-25 percben Barca-szintű labdabirtoklási fölényünk volt, a Milan teljesen tanácstalannak tűnt. A probléma az volt, hogy hiába jutott el Eto'o-hoz és Sneijderhez a labda, mindketten csak forgolódtak a milánói falban, hogy hova adják a lasztit. Obi rendre verte Abatét, (hajrában bőrös) majd hátul szerelte, közben volt ideje labdavesztésnél középre rohanni és taktikai faultolni Van Bommelt. A kisgyerek nagyot játszott, Vargast és Bastost is el lehet felejteni, ha ezt tudja a kiscsávó. A meccs egyik legfőbb pozitívuma ő volt, mindenképp.

Alvarez mozgása egy az egyben Kakáé, de a játéka viszont eddig egyáltalán nem. Látszik a csávón, hogy nagyon penge, viszont lomha(!) és nem elég laza, még. Egyébként nem volt rossz, viszont ennél több kell. Obi oldala volt aktívabb, Zanetti, ahogy várni lehetett tartotta a frontot, de előrefele semmi. A védekezés több mint szokatlan, nem piramisban épül a felállás, mint Mourinhonál, hogy a védelem előtt két labdaszerző, hanem 5, helyenként 6 ember is egy vonalban és egy fura követő emberfogásos szisztémával próbálják a kombinációkat kivédeni. Az első félidőben működött, Rano szó szerint leszedte Ibrát, Chivunak gyerekjáték volt tartani Robinhót. Zanetti húzódott vissza a védelem szélére, Motta-Sztankovics-Alvarez-Obi középpályával vette fel védekezésben a 4-4-1-1-et a csapat.

A Milan összes gyengesége kijött az első félidőben. Lassúak voltak, öregesek, körülményesek, hiányzott az ötlet és az elképzelés. Rengeteget szabálytalankodtak, Gattuso kicsit szigorúbb bíróval a gólról lemaradt volna, mert az öltöző folyosó középen tartott volna körül-belül. A játékuk arra korlátozódott, hogy a védelem mögé bombázták a labdát, a támadók pedig próbáltak érkezni, Ibra kapufájánál volt is baj belőle. Viszont összességében elmondható, hogy kontroll alatt tartotta a meccset a csapat, ha egy góllal nem is, de jobb volt az Inter az első félidőben. Lényegében a Milan megfojtása sikerült, csak az annyi embert vett igénybe, hogy előrefele elfogyott a tudomány.

A második félidőben, Gasperini 4-4-1-1re váltott, óvatosabbra akarta venni a figurát, viszont pont ezzel engedte annyira közel a Milant, hogy elkezdtek ülni, az amúgy is nagyon kombinatív Ibra-Robinho-Seedorf trió firkálásai. Elkezdett nyomni a Milan, ahogy Robinho visszább lépett, tudott is zavart okozni, voltak szép kényszerítők Ibrával és mesteri volt a keresztlabda is Seedorfnak az első gól előtt is. Chivu és Cesar is benne volt egy kicsit. A románt megint átívelték, Julio mellett pedig nem lett volna szabad bepasszolnia a labdát a jó öreg Seedorfnak mégis sikerült. A második gólt a semmiből kaptuk, tipikus leonardós jelenet volt, Abate felrúgta a labdát, Chivu aláfut szokás szerint, Pato keresztbe lő a 18-ról, Boateng érkezik a kipattanóra, 2-1. Az első kapott gól után megtört a csapat, a védelemben nem működtek már az emberfogásos dolgok, a váltások katasztrofálisok voltak, rengeteg terület és folyosó nyílt a Milan előtt, zavar volt az erőben kétségtelenül ezekben a percekben. Gasp cserélt, Alvarez le, Faraoni be. Apropó Faraoni, az új Nestaként emlegetett védő, közép helyett rendre a szélen kap lehetőséget, élményszámba ment egy-egy keresztlabdája és a szerelés is a zsigereiben van. Chivu helyett egészen nyugodtan meg lehet próbálni beépítgetni apránként, tehetséges srác ő is. Viszont a csapat ekkor már túl volt a csúcson szemmel láthatóan, képtelen volt már újra felpörögni. A második félidőt veszélyes helyzet nélkül zártuk, még jött Pazzini és Castaignos, de semmi különösebb veszély, a Milan simán tartotta az eredményt.

Az első félidő helyenként remek volt, ha továbbgöngyölítjük a szálat, elképzeljük, ahogy Lucio, Cambiasso, remélhetőleg egy jó Milito és Maicon vagy helyette valami klasszis-szerű forma még érkezik a kezdőbe, több mint biztatóak a kilátásaink. Viszont ez a realitás, 60 percig tudtuk azt játszani, amit kell, majd visszajöttek azok a szervezésbeli hiányosságok, amik jellemzőek voltak ránk a tavalyi szezon nagy részében. Ez valószínűleg a szerkezet váltás hozománya volt. Ez sajnos teljesen visszahozta a tavalyi év káoszát. Leonardo valószínűleg a feltételezettnél nagyobb kárt okozott ezen téren, mindenképpen időre van még szükségünk. Jár a gratuláció a Milannak, de remélhetőleg már nem sokáig, a meccs összességében ezzel kapcsolatban bőven ad okot a bizakodásra.

Julio Cesar 7 - Olyan rengeteg sok dolga nem akadt, az első gólban picit talán benne volt.

Ranocchia 7 - Az első félidőben teljesen ellehetetlenítette Ibrát, a másodikban nem voltak személyi hibái, egyszerűen szétesett a védelem, ő is rohangált, mint pók a falon. Az első félidő végre egy markánsabb pozitív életjel volt.

Samuel 7,5 - Tanár volt mai is, szokásos megbízható játék.

Chivu 6,5 - Első félidő korrekt, második kevésbé, ő inkább már csere minőség.

Zanetti 6,5 - Szokásos robotmunka, de néha azért kellene több is.

Motta 6,5 - Nem volt se jó, se rossz, szokásos kakaskodása megvolt, nem volt szép ahogy oda rúgott Silvának, bár szabálytalannak sem mondható. Silva, ahogy lefújták a szitut, egyből meggyógyult, felpattant, nehogy lemaradjon a balhéról és hogy egy sallert azért oda tudjon kenni Motta nyakára.

Sztankovics 6,5 - Ugyanaz, mint a többiek: hozta magát, robotolt, támogatta a támadásokat, semmi extra.

Obi 7,5 - Képzeld el Davidsot és Seedorfot egy személyben. Nagyon nagy játékos lehet a kis a nigériai.

Alvarez 6,5 - Középpályán kapott szerepet, ennél több kell, de a tehetséget látjuk.

Sneijder 8 - Klasszis szabi gól, kicsit egyedül volt. Aki el akarja adni, annak Hannibal Lecter legyen a háziorvosa.

Eto'o 7 - Egyedül volt, nagyon egyedül. Nagyon kellett volna neki valaki.

Faraoni 6,5 - Ígéretes a gyerek, szeretnénk rendszeresen látni a jövőben. Ja, és nem a padon!

Castaignos 6 - Ügyes gyerek, hiába ügyesebb sokkal, mint a befejező emberek általában, ő egy vérbeli csatár, nem szélső. Irány Hollandia kölcsönben, 30 meccs.

Pazzini 0 - A kapu előterében veszélyes, mivel nem tudtuk őket beszorítani, ezért kb. labdába sem ért.

Gasperini 7 - Váratlant húzott, az első félidő remek volt, kicsit túl óvatos volt a taktika, de vezettük, na. A második félidőre viszont pont visszafele sült el a fegyver. Nem jött be a váltás, gyakorlatilag itt ment el a meccs. És persze azon, hogy fél évig nem volt edzője a csapatnak, ez rettenetesen látszott. Kezdetnek nem rossz.