Jó ideje beszélünk róla, gondolunk rá, ízlelgetjük, mégis nehéz elhinni: vasárnap a 40. Formula–1-es Magyar Nagydíj következik.
Ha a kezdetről kérdezzük azokat, akik már 1986-ban is ott voltak a Hungaroringen, szinte mindenki úgy fogalmaz, hatalmas ugrás volt ez az ismeretlenbe, a történet folytatásáról pedig halvány sejtésük sem lehetett. És tényleg, gondoljunk csak bele, mennyire más világ uralkodott még Európa kevésbé szerencsés részén, mennyire földtől elrugaszkodott gondolat volt egyáltalán a vasfüggöny mögé hozni a kapitalizmust megtestesítő Formula–1-et!
Az első nagy kő akkor gördült le az illetékesek szívéről, amikor sikeresen megrendezték az első nagydíjat, de azt követően is adva volt a kérdés: hogyan tovább? Jöttek ugyanis a rendszerváltásból fakadó nehézségek, az állandó bűvészkedés az anyagiakkal, és ha csodának számít, hogy a kezdet zökkenőmentesen alakult, hát legalább akkora szó, hogy sikerült átvészelni a zavaros kilencvenes éveket. Amit azonban érdemes leszögezni: hiába váltották egymást a különböző kormányok és vezetők, a központi akarat mindvégig megvolt, és azóta is megvan a folytatásra.
Ha kissé pátoszosan fogalmazunk, a Formula–1-es Magyar Nagydíj hosszú évtizedek óta az összefogást szimbolizálja egy olyan korszakban, amelyben sokak szerint a széthúzás nagy problémát jelent. Ennek az összefogásnak a legutóbbi állomása a Hungaroring teljes körű infrastrukturális megújítása, amelynek eredményét idén csodálhatták meg a vb-sorozat főszereplői. A hétvége eddigi részében megkérdeztünk az újdonságokról jó néhány jelenlegi és korábbi pilótát, csapatvezetőt, valamint menedzsert, akik egytől egyig csillogó szemmel, sőt, olykor hálálkodva beszéltek arról, hogy ez a történelmi pálya modern köntösbe bújt.
Ez volt egyébként a 2032-ig tartó szerződéshosszabbítás egyik feltétele is, tehát az új infrastruktúra nem pusztán szimbolikus jelentőségű, hanem a jövő megalapozása. Most azonban még maradjunk a jelenben, és próbáljuk minél intenzívebben megélni a vasárnapi Magyar Nagydíjat, amely megszakítás nélkül a negyvenedik lesz a sorban. Jó ideje beszélünk róla, gondolunk rá, ízlelgetjük, mégis nehéz elhinni.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!