Mr. Kályhacső visszavonult

Ezzel a kicsit ízléstelen felütéssel (állítólag neki volt a legnagyobb a böszméje az Interen belül, evör. Csabi kollégám ezzel az infóval adta áldását a cikkre.) a bulváros jelleget be is fejeznénk, és a lényegre összpontosítanánk, ha lehet. Ha Vieira nem is feltétlen lett meghatározó alakja az Internek, sportemberi nagysága egyszerűen nem engedi meg, hogy szó nélkül hagyjuk visszavonulni. Egy cikk az emberről, aki egy poszt etalonja és névadója lett.Ezzel a kicsit ízléstelen felütéssel (állítólag neki volt a legnagyobb a böszméje az Interen belül, evör. Csabi kollégám ezzel az infóval adta áldását a cikkre.) a bulváros jelleget be is fejeznénk, és a lényegre összpontosítanánk, ha lehet. Ha Vieira nem is feltétlen lett meghatározó alakja az Internek, sportemberi nagysága egyszerűen nem engedi meg, hogy szó nélkül hagyjuk visszavonulni. Egy cikk az emberről, aki egy poszt etalonja és névadója lett.

Patrick Vieira szokás szerint Franciaországban kezdte pályafutását és elég korán, 19 évesen, két szezon után fel is figyelt rá egy gigaklub, nem más mint az AC Milan. Nem igazán sikerült a beilleszkedés fiatalként egy teljesen új közegben és egy magasabb szinten. Egy szezonon keresztül volt Milan-játékos mindössze 2 mérkőzésen lépett pályára, túlzás lenne azt mondani, hogy nem élt a lehetőséggel, mert gyakorlatilag nem is kapott. Egyébként érdekes, hogy Henry hasonló utat járt be a Juventusnál, de ő sem tudott betörni. Magyarán a tehetségek kiszúrásával nem volt gond akkoriban Olaszországban.

Wenger akkoriban nagyon nagy mágus volt, erre utal az is, ahogy kiszúrta leendő csapatkapitányát és jövőbeni sikereinek egy fő letéteményesét, vezéralakját a Milánóban szenvedő fiatalban. Vieira mindössze 3,5 millió euróért igazolt az ágyúsokhoz, ahol kezdődött az igazi sikertörténet. Második szezonjában, 1997/1998 már duplázott: bajnokság, FA-kupa, ezt megfejelve egy Community Shielddel és zárójelben egy világbajnoki címmel. Ebben az időszakában ismerte meg a világ, ezzel nem is kívánnánk részletesen foglalkozni, mindenki ismeri Vieira arsenalos korszakát, ahol nem állt meg 3 bajnoki címig, 4 FA-kupáig, és 4 Community Shieldig plusz beesett egy Európa-bajnoki cím is a válogatottal - itt már alapemberként.

Vieira ekkoriban új stílust és posztot teremtett. A kiváló és labdaszerzésre született fizikuma mellett szokatlanul technikás és intelligens volt, de kellően agresszív és harcos és legfőképp elpusztíthatatlan. Mai napig egy hozzá hasonló felépítésű és az ő feladatkörében játszó játékost egyből hozzá hasonlítanak, hozzá mérnek, etalon lett. Lényegében Wengeré is az érdem, mert a középpálya arculatához egy archetípust adott hozzá, Vieira szinte előfutára, prototípusa a manapság az ő mintájára tenyésztett labdarúgóknak, mint Diaby, M. Sissoko, Yaya Touré, Alou Diarra, Mariga...

Majd Wengernél eljött az idő, kinyitotta a manager-füzetet, ahova az volt írva, hogy Vieira innen valószínűleg lefele fog csak menni, most kell eladni, amíg nagyot lehet vele szakítani. Persze Fabregas már verte a kezdőcsapat ajtaját ekkoriban, viszont ez téves megállapítás és feltételezés volt, hogy Cesc Vieira örököse lehet. Fabregas más poszt, más játékstílus és más karakter. Még mindig nem tudott olyan vezérévé válni az Arsenalban, mint Vieira volt, és nem vállalunk nagy kockázatot azzal, ha azt mondjuk, már nem is lesz. Lényeg a lényegben, Vieira 2005 nyarán 20 millió euróért a Capello vezette világválogatott Juventushoz került. Egyből akklimatizálódott, jó szezonja volt, de a Juve a calciopoli miatt a Serie B-be került év végén, és ő mint csúcson lévő klasszis és különösebb emocionális kötődés nélkül nem szeretett volna másodosztályba egy percet sem eltölteni.

Így került az Interhez 9,5 millióért, egy éven belül a felére esett az ára. Jól kezdett, az Internél is egyből alapember lett, viszont egyre többet hátráltatták a sérülések. A második szezonban szintén sokat volt sérült, az öregedés és az elmúlás is nyomokban már jelentkezett rajta, amit nehezen is viselt, egy-egy lecserélésekor kisebbé nagyobb csikágót rendezett a pad előtt. Viszont már kétszeres, (háromszoros mert a Juvéval is bajnok lett) olasz bajnok volt, mikor Mourinho megérkezett. José is kezdőként számolt vele, viszont Vieira egyre kevésbé volt megbízható, egyre több hibával játszott, évv égére már ki is szorult. Biztos mindenki tisztán emlékszik rá, mikor az Old Traffordon a 4.percben róla fejelt ölég csúnyán Vidics egy gólt a BL-ben. Ekkoriban már Vieira felett egyértelműen eljárt az idő. Voltak jó meccsei, de húzóember már nem igazán tudott lenni. Nem is töltötte ki a szerződését, 2009-2010 -es szezon felében a Manchester City-hez igazolt. Amiért kár, bár elkerülhetetlen volt, mert a vezetőség már nem akarta a horribilis fizetését állni, viszont az év végén aratott világraszóló sikert megérdemelte volna. Egyrészt a helyére érkező Mariga szintén nem sokat vállalt az érdemek eléréséből, másrészt Vieira páratlan karrierjéből a BL-cím hiányzott igazán, amit minden kétséget kizáróan megérdemelt volna, ha már nem is volt fontos tagja a csapatnak.

A City-nél szép levezetést talált, visszatérhetett a Premier League-be, majd most nyáron szögre akasztotta a csukát. A továbbiakban fejlesztési igazgató lesz a manchesteri klubnál. Sok sikert kívánunk neki és lebiggyesztett szájal vesszük tudomásul, hogy Ronaldo után egy újabb legendától búcsúzunk a személyében.