Mourinho vs Benitez - A bukás okai

Szinte mindent el lehet intézni egy legyintéssel és mindent ugyanúgy meg is lehet magyarázni. El lehet intézni annyival az egész ügyet, hogy Benitez egy bugris, borítékolható volt a bukás, sokan meg is mondták előre. Viszont Benitez esetét megvizsgálva azért találunk több súlyosbító körülményt, ami nem a spanyol érdekeit szolgálta. Annak a lehetősége is fennáll, hogy nem Benitez volt a főszerencsétlenség, hanem a csapat volt alkalmatlan arra amit ő szeretett volna. Nézzük a mágnestáblán ez mit is jelentett.Szinte mindent el lehet intézni egy legyintéssel és mindent ugyanúgy meg is lehet magyarázni. El lehet intézni annyival az egész ügyet, hogy Benitez egy bugris, borítékolható volt a bukás, sokan meg is mondták előre. Viszont Benitez esetét megvizsgálva azért találunk több súlyosbító körülményt, ami nem a spanyol érdekeit szolgálta. Annak a lehetősége is fennáll, hogy nem Benitez volt a főszerencsétlenség, hanem a csapat volt alkalmatlan arra amit ő szeretett volna. Nézzük a mágnestáblán ez mit is jelentett.

"Nem akartuk birtokolni a labdát. Ahhoz, hogy megszerezzük, el kellett volna hagyni a pozíciónkat, amit semmiféleképpen sem akartunk. Ezért lemondtunk róla és odaajándékoztuk a Barcelonának. " Mourinho mondta a Barcelona elleni párharc után.

Az Inter már Mourinho előtt is egy defenzív csapat volt, biztonságra törekedett, nem élvezett prioritást a játék optikai valója, ezáltal a labdabirtoklás és a látványos játék sem. Viszont Mancini alatt aránytalan volt a csapatjáték, hiába volt masszív az Inter, előrejátékban elfogyott a szufla. Nagy verésekbe nem szaladt bele a csapat, viszont egy bizonyos magasságot nem sikerült megugrani. Már Mancini alatt is rettenetesen jól bekkelt az Inter, de az önmagában kevés volt az üdvösséghez.

Ehhez kellett Mourinho. Aki fogta Mancini Interét és még feltörhetetlenebbé tette, illetve megtanította őket hatékonyan támadni, a helyzeteket kihasználni. Verhetetlen csapat lett az Inter. Mourinho elköszönt és megérkezett Benitez, aki szinte az inverze volt az addigi Inter-felfogásnak. Az Inter ekkor már alsó hangon 5 éve, területvédekezésen, zónázáson és összehangolt együttmozgásos védekezésen alapuló játékkal operált.

Megérkezett Benitez és ezzel homlokegyenest ellenkező felfogást akart érvényesíteni: hagyd el a pozíciódat, és támadd a labdát! Ezt semmilyen szinten sem sikerült végrehajtani, totális káosz lett az egészből. A letámadásból semmi sem történt, az eredeti alakzat pedig darabokra hullott. Benitez a Liverpoolnál egészpályás letámadást alkalmazott, ugyanúgy ahogy a Barcelona, csak ők nem a labdabuzulás miatt választották ezt, hanem az ellenfél ellehetetlenítése miatt. Ami szintúgy a Barca játékának is lételeme, ami egyenes következménye a letámadásnak.

A letámadás ugye pozíció elhagyással jár, ami szabad területeket hoz létre, amit folyamatos helycserékkel kell megoldani, amit az Inter egész egyszerűen képtelen volt megtanulni. Vagy az érem másik fele, Benitez képtelen volt megértetni a srácokkal. Mourinhonál kulcs momentum volt a védelem előtt Motta és Cambiasso jelenléte, akik szilárdan tartották az alakzatot és egy pajzsot alkottak a kapuval szembeni területen. Benitez azt szerette volna, ha ezek az emberek letámadnak minél előbb, megtámadják a labdát. Viszont a védelem statikus mozgáshoz szokott, nem tudták követni a középpályások helyváltoztatásait és az ezekből keletkező üres területekre képtelen voltak belépni, máris oda az alakzat. A letámadások rendre sikertelenek voltak, az üresen hagyott területeket pedig egyből be tudta játszani az ellenfél. A letámadás lényege a feltolt védekezés is volt, hogy ne legyen területe az ellenfélnek, illetve ne lehessen leindítani a csapatot a lesre állítás miatt.

A letámadás egyenes következménye az erőteljes labdabirtoklás, bár ez a Liverpoolnál nem minden esetben valósult meg, és ha fenn is állt, nem gyakran párosult olyan minőséggel, mint a Barcelonánál. Viszont a cél az volt, hogy az ellenfelet megzavarja a támadásépítésben és egyáltalán bármilyen labdás akcióban. Ezzel egy időben védekezés is, ami pont a terület alapú statikus védekezést kívánja elkerülni és itt válik el élesen a spanyol és az olasz iskola. Nézzük ezt (Heinrich cikkéből kivágott képeken) az Internél.

A letámadás teljesen esetleges és ami a legfontosabb sikertelen, óriási terület, az ellenfél játékosa nyugodtan megjátssza a labdát, elég csak fellőnie az üres területre.

A letámadás szintén gyenge, a helycserék már működnek, Zanetti és Sztankovics középhátvédben, de továbbra sincs kontroll alatt se a labda, se a terület.

Benitez kudarca többrétű volt. Egyrészről semmilyen szintű segítséget nem kapott a vezetőségtől, magasról tettek rá mit akar. Kettő, nem volt képes egyáltalán alkalmazkodni, mikor nem jött be az elképzelése, nem tudott váltani. És amiért talán a legkevésbé hibáztatható, hogy nem tudta az Inter arculatát gyökeresen megváltoztatni, páncélból nem tudott tőrt készíteni, ami így utólag egy nagyon radikális és drasztikus változás és folyamat lett volna, lényegében a veszte az lett, hogy rablóból nem tudott pandúrt faragni.