Inter-Man.City: Nem túl sok, viszont kevés

A 3-0 nem, de az utolsó percig 2-0-ás vereség reális különbség lett volna, ez így egy picit randa lett. Egyébként borzasztó rossz találkozó volt, helyenként fizikai fájdalmat okozott a figyelemmel követése, és megvan az első vereségünk is, kicsit nagyobb arányúra sikerült, mint szerettük volna. Azt viszont túlzás lenne mondani, hogy a City lejátszotta az Intert.A 3-0 nem, de az utolsó percig 2-0-ás vereség reális különbség lett volna, ez így egy picit randa lett. Egyébként borzasztó rossz találkozó volt, helyenként fizikai fájdalmat okozott a figyelemmel követése, és megvan az első vereségünk is, kicsit nagyobb arányúra sikerült, mint szerettük volna. Azt viszont túlzás lenne mondani, hogy a City lejátszotta az Intert.

Miért reális a vereség? A City egy kész-csapat, a legerősebb felállásával, Mancio már másfél éve a City élén, míg nálunk ismét új szelek fújnak, új edző, új elképzelés, gyerekcipő. Ettől függetlenül van egy-két, nehezen érthető döntés. Például Bianchetti játékából mit fog profitálni a csapat jövő héten a Milan ellen, az egy remek kérdés. Crisetig egyszer már eljátszotta a láthatatlan ember szerepét, az egyik sokadosztályú ellenfelünk ellen, a baloldali szélső szerepében, GG ettől függetlenül szintén betette ugyanide, majd 25 perc után lehozta, mert a srác konkrétan nem ért labdába.

Alvarez a mai produkciójával szorosan követi az elmúlt 5 évben vásárolt szélsőink (Mancini, Quaresma, Biabiany) történetét, nem igazán van jó megoldása, megjátszhatatlan, súlytalan, gyenge. Pandev ismételten agilis volt, Eto'o csak néha kötött csomót a nagydarab City védők lábára. Sneijder mélyen játszott ismét, Muntari továbbra is tud meglepetést okozni, érthetetlen megoldások terén kiapadhatatlan a manusz. A Chivu-Ranocchia kettős ismét összehozott egy gólt, a második félidőben egymást sokkal jobban sikerült megzavarni, mint az ellenfelet. Julio Cesar egy-egy megmozdulásán látszott, hogy pár napja még a strandon koktélozgatott, pl. az első gól előtti szögletnél csúnyán adta el a labdát, viszont egy-egy megmozdulásáról meg az jött le, hogy macskás végtagokkal is remek kapus.

Összességében nincs komoly baj a csapattal. Nincsenek Leot idéző bohózatok hátul, nem annyira aránytalan a csapatjáték, mint akkoriban. Az igazi labdaszerző nélküli felállásban pedig nem vagyunk agyonverve, sem a középpályán sem a védelemben. Most csak Sztankovics volt defenzív típusú ember a középpályán, de ő sem az a tenyésztett labdaszerző. És mintha lenne egy új szöglet utáni variációnk: Sneijder háromszor is Sztankovicsot kereste a tizenhatos előtt kapáslövésre - jó ötlet, volt benne veszély kétségtelenül. Viszont rossz hír, hogy Eto'o nagyon elfelejtett passzolni, és sok a rossz megoldás az egyébként gördülékenyen induló akciók végén.

Egyszerűen az elején vagyunk még az útnak és rengeteg a hiányzó. A támadószekcióban Pandev, Eto'o, Pazzini trió úgy néz ki, jó lesz a Milan ellen. A középpálya széleiről nagyon hiányolta az ember Obit és Santont, nem tudni, ők miért nem játszottak, az ember azt hinné, hogy most már azért szigorúbban készülünk a Szuperkupára, de ez a meccs eléggé be lett áldozva a kísérletezésnek továbbra is. A védelemben bízzunk benne, hogy Samuel kompenzálni tudja a mamlasz testvérpár hóbortjait.

A Milan elég nagy fórban van egyelőre. Kész csapat, stabil és hatékony alapjátékkal, míg nekünk még a kezdő tizenegy és a kulcsjátékosok helyének megtalálása is kérdőjeles.