Hibás áruk fóruma!

TOP10 téves igazolásunk 2000-től napjainkig!TOP10 téves igazolásunk 2000-től napjainkig!

Az alább felsorolt játékosokat nagy reményekkel vártuk Milánó naposabbik felébe. Veretes a lista, mindegyik labdarúgó beírta magát a futball történelem könyvébe. Azonban, ha kék-fekete szemüvegen át nézzük a neveket, akkor nem az jut eszünkbe róluk, hogy: „na, ez a srác a hátán vitte a csapatot, de kár, hogy már nem nálunk játszik”.

1., Robbie Keane

Sokan talán nem is emlékeznek rá, hogy az egyik leghíresebb ír játékos 2000 őszén kék-feketében „ontotta” a gólokat. Számszerűsítve 14 meccsen jegyzett 3 találatot. Nagy reményekkel igazolta le Lippi és csapata, az akkor 20 éves fiatal tehetséget, a Coventry Citytől. ( U16 és U18as Eb győztes, s bemutatkozott 18 évesen az ír válogatottban is) Nem igazán sikerült gyökeret vernie nálunk, vagy az olasz konyha nem ízlett neki? Ki tudja, de tény, hogy decemberben már kölcsön is adtuk a Leeds Unitednek. Jót tett Robinknak a levegő-változás, mert meg is vette végleg a LU. A pályafutását innentől minden angol és ír focirajongó kívülről fújja. ( Leeds, Tottenham, Liverpool, megint Tottenham, majd Celtic) Az ír válogatottsági gólrekord is az ő nevéhez fűződik. Jelenleg a West Ham Unitednél „keanlódik” sérüléssel. Halkan jegyzem meg, hogy talán kicsit lehettünk volna türelmesebbek vele. Vegyük úgy, hogy bábáskodtunk egy karrier elindításánál.

2., Sergio Conceicao

Szépen keretbe foglalta a luzitán középpályás a milánói karrierjét. Perugia ellen mutatkozott be 2001 augusztusában, majd ellenük is játszotta Interes búcsúmeccsét. A megbonthatatlan Inter-Lazio barátság jegyében kerül csapatunkhoz, Róma világoskék feléből. A leigazolásakor már egész szép serlegek és érmek boldog tulajdonosa volt. 2 portugál, 1 olasz bajnoki aranyérem. KEK győztes, portugál és olasz kupagyőztes. Ugyanezekből megvolt neki a szuperkupa is. Lehet, hogy jóllakottan érkezett már a legkedvesebb csapatomhoz, de én többet reméltem tőle. A megbízható középpályásra inkább a portugál válogatottban nyújtott teljesítménye alapján emlékezhetünk.(már ami az Inter drukkereket illeti) Összesen 65 meccsen lépett pályára, s ezeken kőkemény 2 góllal „kényeztetett” minket. Érdekességként írom, hogy a nemzeti mezben 56 meccsen 12 gól áll a neve mellett. (Persze a 2000-es EB-n, a németeknek lőtt triplája szépíti a statisztikát)

3., Jorgosz Karagounisz

Sokáig nem értettem, hogy ez a csupa szív, zakatoló, több mint 100-szoros Európa Bajnok középpályás miért szerepelt legtöbbször olyan szürkén a csapatunkban, azonban Delhusa Gjon megadta a választ:

„Hegyek és tengerek, régi történetek,
Hidd el, hogy minden érdekel.
Mesélj a városról, hófehér házakról,
És Jorgoszról, ki mindig énekel!”

Ha énekesnek szerződtettük, akkor rendben van, de 36 tétmeccsen szántotta a pályát Inter mezben, s annyi gólt lőtt, mint Toldo. Pontosan nullát. (Bár Toldónak volt egyszer egy fél gólja a Juve ellen a 95. percben, de végül azt Vierinek adták) Nem feltétlen az minősít egy játékost, hogy hányszor zörgeti meg az ellenfél hálóját, de én a válogatottban, vagy a Panathinaikoszban egy teljesen más JK-t láttam, mint Inter mezben. Stílusában, játékintelligenciájával, talán még külsőleg is hasonlít Sztankovicsra, de a két játékos milánói teljesítménye olyan messze van egymástól, mint én attól, hogy jegyet szerezzek a Bayern-Interre. 2008-ban még visszatért a San Siróba egy győztes meccs erejéig. A dolog szépséghibája, hogy akkor már az athéni zöldeket erősítette.

4., Edgar Davids

A szemüvegére, raszta frizurájára „pitbull” harcmodorára emlékezhetünk. Az Interben nyújtott világklasszis meccseire nem annyira. Nem tartozhat Milánó Davids kedvenc helyei közé, mivel korábban a város sötétebbik oldalán (AC Milan) sem nyújtott maradandó teljesítményt. Pedig itt aztán kedvére vadászhatott a divatosabbnál, divatosabb pápaszemek után. 2004-ben igazoltuk le, az akkor 31 éves holland játékost. Nem kevés cím volt már a birtokában. ( 3x Holland bajnok, Holland kupa, 3x Holland szuperkupa, 3x Olasz bajnok, UEFA kupa, BL , Európai szuperkupa, Világkupa) . Nálunk ezt még gyarapította egy olasz kupával. Milánó után a Spurs mezébe bújt, majd visszatért az Ajaxhoz. Jelenleg a Crystal Palaceban vicsorog az ellenfelekre. Sok Interben lőtt gólja nem volt, mivel nem szerzett egyet sem a 23 fellépésén. Persze őt nem is ezért szokták leigazolni. Általában a sárga lapokat sem túlzó gólöröm miatt gyűjtögeti szép számmal. A „Gattúzós” stílus nem a kedvencünk, így senki sem sírja vissza Edgart.

5., Juan Sebastian Veron

Az ezredforduló környékén sztárokkal bevásárolt, s ez által története második bajnoki címét megszerző Lazio meghatározó játékosa volt. Állítom, ha nem szerződik el 2001-ben Fergusson csapatához (MU), talán még a mai napig is az olasz első osztályban rúgná a bőrt. Dicstelen manchesteri karrierjét követően a Chelsea-nél próbálkozott, de ott sem váltotta meg a világot. Mourinho érkezett Londonba, Veron pajtás meg Milánóba. A kék-fekete 14-es mezt 2004 augusztusában ölthette magára. Találkozhatott korábbi laziós csapattársakkal is (Vieri, Mihajlovics, Sztankovics, Mancini mester), de én csak néha-néha láttam felvillanást a „régi” Veronból. 29 évesen került a csapatba, tehát még azt sem mondhatjuk, hogy levezetni jött. Állítólag Adrianóval sem voltak „puszipajtások”, s mivel császár ugye csak egy lehet, távozott tőlünk. Hazatért Argentínába, s annyira visszazökkent a játékba, hogy Maradona alapemberként számolt vele a 2010-es világbajnokságon.(Cambiasso meg a padra sem fért oda…) Összesen 84 tétmeccsen lépett pályára Inter szerelésben, s négyszer ünnepeltethette gólszerzőként magát. 2005 augusztusában azonban ő lőtte az olasz szuperkupa győztes gólját a Juvénak. Lehet, hogy ezért szerződtettük?

6., Fabio Grosso

Ő a későn érő játékos prototípusa, hisz 2001-ben, 24 évesen játszotta első seria a-s meccsét. Mondjuk rá 5 évre meg vb döntőn, 11-es párbajban, utolsó lövőként nem hibázott. (Az elődöntőben is tekert egy finomat Lehmannak, az sem volt csúnya) A németországi világbajnokságon nyújtott extra teljesítményét azonban nem tudta tartósítani csapatunkban. A Palermótól igazoltuk le a hórihorgas, 190 centi magas, bal oldali futót. 35 mérkőzésen szaladgált a mezünkbe bújva, szerzett is 3 gólt. Talán nem érezte jól magát, vagy a 2006-2007-es bajnokság „calciopolis” hangulatát nem bírta, de tény, hogy többet tud ez a srác, mint amit a 11-es „pirellis” szerelésben nyújtott. Rá azt mondhatjuk, hogy itt volt, játszott, elment, elfelejtettük. Lyonban volt két évig, most zebra jelmezben vágtázik.

7., Patrick Vieira

Nem volt számára ismeretlen a város, hisz 19 évesen, mikor még az ember nem tud kellően átgondolt döntéseket hozni, leigazolt az AC Milánhoz. Hamar észrevette Patrikunk, hogy hová is került, így egy szezon után, kettő fellépéssel a háta mögött, elinalt Londonba. Az Arsenalban 9 évig játszott, nyert 3 bajnokságot és 4 Fa kupát is. Nagyon népszerű arrafelé a mai napig, hisz ne feledjük el, hogy 407 meccsen riogatta az ellenfeleket kőkemény belépőivel. A válogatottal szerzett 1 VB arany és ezüstérmet, s mellékesen van egy Eb aranya is. Az ezredforduló környékén akasztották rá a „világ legjobb védekező középpályása” jelzőt. (Makelele szerintem jogosan háborogna) 2005/2006-os szezont Torinóban töltötte, majd 2006 nyarán érkezett hőn szeretett csapatunkhoz. Engem egy K1 harcosra emlékeztető, 192 cm. magas, masszív középpályás nem mondom, hogy kerékkötőként játszott nálunk, de azért benne maradt, aminek ki kellet volna, hogy jöjjön. Ibrahimoviccsal párban jöttek a calciopolis botrányt követően. (Moratti úgy látszik minden 190 fölötti Juve focistát meg akart szerezni) Teljesen érthető, hogy egy ilyen képességű játékos nem akarta a széria b-ben égetni magát, s nála ugye nem beszélhetünk klubhűségről, mint például del Pierónál. Míg Ibra akkoriban a nerazzuri tábor egyik kedvence volt, Vieira valahogy nem találta a helyét. Valami hasonlót éreztem nála is, mint Veronnál. Testidegen volt rajta a kék-fekete mez. Két évig Mancini, majd másfélig Mou játékosa volt, de igazából nem volt meghatározó egyéniség. Voltak ugyan jó meccsei, fontos góljai, de van olyan Inter szurkoló, akinek hiányzik? Nem sok. Még eredménytelenségre sem panaszkodhat, hisz ha a legutolsó fél szezonját nem számolom, akkor is 3 bajnoki arany, 2 olasz szuperkupa áll a neve mellett. 90 meccsén lőtt 10 gólt is, ami nem elhanyagolható teljesítmény egy védekező középpályástól. Nála azonban a korábbi önmaga a mérce, s bennem hiányérzet van Vieira interes játékát illetően. Érezte, hogy nem fér be fikszen a kezdőbe, így tavaly januárban visszatért Angliába, egészen pontosan a Cityhez. Most Balotellivel versenyezhetnek, hogy ki fog több piros lapot összegyűjteni a szezon végére. A pályafutása során 106-szor volt francia válogatott, ez mindenképp elismerésre méltó szám, de ha én azt hallom, hogy Patrick Vieira, azt mondom Arsenal. Pedig szívesebben mondanék Intert!

8., Ricardo Quaresma

Nagyon-nagyon vártam Ricardót. Ódákat zengett róla a sportsajtó, láthattuk a jútubon a kifliszerű beadásait, góljait. 2008/2009-es szezonra érkezett Figo fiatalabb kiadása. 25 éves volt, talán a legjobb futballista kor manapság. Néhányan egy lapon emlegették C. Ronaldóval, nem véletlenül. Első meccsén mindjárt gólt is lőtt, gondoltam Mourinho és Figo egy kicsit egyengetik honfitársuk karrierjét, s évekre meg lesz oldva a középpályánk jobb oldala. Tévedtem sajnos! Pedig én továbbra is állítom, hogy az egyik legtechnikásabb futballista, csak valahogy nem jött ki belőle a zseni. Ilyen volt anno Kocsis Lajos a Honvédban. 2009 januárjában kölcsönadtuk a Chelseanek.(Mourinho bosszúja) 4 meccset játszott, majd 2009 őszén visszatért. Figo Lajostól megörökölte a hetes mezt, de ez sem javított játékán. (Reméljük Pazzini egy igazi, legendás „hetessé” válik) Quaresma barátunk mérlege csapatunknál:32 meccs, 1 gól. Volt már az Internazionale, több mint 100 éves történelmében eredményesebb játékos is nála. Hol sérült volt, hol nem igazán találta a helyét, hol a CN fütyülte ki, de a görcsösség jellemezte fellépéseit. Az önéletrajzába beírhatja, hogy Inter játékosként szerzett 2 olasz bajnoki címet, egy olasz kupát, ja és egy BL serleget is. Inter szurkolói klubot viszont nem hiszem, hogy neveztek el valahol is róla ezen a bolygón. 18.6 millióért vettük, 7.3-t adott érte a Besiktas. Egészségükre!

9., Alessandro AmantinoMancini

Lyon elleni BL meccsen bicikli cselek sorozata, majd egy elementáris löket a rövid felső sarokba. Ezzel az ajánlólevéllel érkezett korábbi edzőnk névrokona. Az olasz fővárosban sokáig a szurkolók kedvence volt, de a vége felé valamilyen oknál fogva füttykoncert kísérte a szereplését. 2008-ban utazott föl északra Rómából a támadó középpályás, aki csatárként is bevethető (lett volna). Leigazolása után 13 millió euróval lett vékonyabb Moratti apánk bukszája. A BL-ben mindjárt gólt is lőtt a Panának, de ezt követően mintha megtorpant volna és nem is tudott újra elindulni. Szeptemberben beköszönt még a Torinónak bajnokin, s itt elzárta gólcsapot. Érdekes, hogy abban az időben érkezett, Mancini-Muntari-Quaresma középpályás trióból, már egyik sem nálunk játszik. 2010 tavaszán bosszúból kölcsönadtuk a városi kistesóknak, ott sem bizonyított semmit.(7 mérkőzésen boldogította őket.) Egy támadó középpályástól 36 meccsen szerzett 2 gól, eléggé gyérnek mondható. Visszarepült Brazíliába, hátha a hazai környezet jót tesz játékának, mert nem felejtett el ő futballozni, csak épp remekül titkolta előlünk.

Na ilyet nem láttunk tőle:

10., Rafa Benitez

Végül, de utolsó sorban hadd fejezzem be a listát Benitez bácsival. Minden Interista rémálmaiban szerepel ez a pirospozsgás, kicsit elhízott, szemüveges pingvin. Egy kész mindent megnyerő csapatot vehetett át, de mintha a legrosszabb Tornyi Barnabás ült volna a padon. Rejtélyes jegyzetek, érthetetlen cserék, nem létező taktika jellemezte „munkásságát”. A trófeagyűjteményét így is gazdagította egy olasz szuperkupa és egy klubvilágbajnoki címmel. Persze, ha van benne egy kis tartás, akkor a DHL csomagküldővel elpostázza ereklyéit Mourinhónak. 25 mérkőzésen próbálta vezényelni a csapatunkat, s ezeken 12 győzelem, 6 döntetlen, s 7 vereség szerepel a neve mellett. A legnagyobb edzői baklövését azzal követte el, hogy a milánói derbin az addig nem is játszó Materazzit kezdőként szerepeltette, aki már a meccs elején elkövetett egy buta szabálytalanságot a tizenhatoson belül, így oda is lett a meccs. Moratti még ezek után is bízott benne, de a klubvilágbajnokság megnyerését követően elkezdett nagyképűen és ostobán nyilatkozni, ez hál’ Istennek már a prezidenténknek is sok volt, s végre elzavarta. Remélem Rafát a csapatunk közelében nem látjuk a következő 80 évben.

Ui.: „Játékos temetőt” tilos írni hozzászólásként!

FORZA INTER PER SEMPRE!