Künsztler József legenda Cipruson

Cipruson, Nicosia város Sztrovolosz negyedében működik egy Kunstler Sports nevű sportszerbolt. A gyanús névegyezés okán felhívtuk telefonon az üzletet, és a beosztottak hamarosan el is igazítottak a tulajdonoshoz, Panikosz Lisziotiszhoz, aki megerősítette feltételezésünket: a sportkereskedés névadója nem más, mint Künsztler József, a ciprusi labdarúgás felvirágoztatója, az APOEL egykori legendás edzője. A mai üzletvezető édesapja, Kiriakosz Lisziotisz sportújságíró alapította a boltot 71 évvel ezelőtt barátjával, az 1897. március 7-én született budapesti edzővel, akinek korabeli népszerűsége egyértelműen eldöntötte a névválasztást. Az 1953-as kezdet idején az aprócska üzletben mezeket, trófeákat árultak főként, a mostani tulajdonos – talán családi lojalitásból kissé elfogult – értékelése szerint a vállalkozás akkor lódult meg igazán, amikor 1972-ben kiszállt a magyar fél, és édesapja egyedül vette kézbe az irányítást.

És hogy ki volt Künsztler József? A Magyarországon gyakorlatilag ismeretlen sportember a ciprusi futball őstörténetének legnagyobb hatású és legsikeresebb trénere, nyolcszoros ciprusi bajnok (1936, 1937, 1938, 1939, 1940, 1947, 1948, 1949), emellett mindmáig a Panathinaikoszt leghosszabb ideig vezető edző, aki 1936-ban szövetségi kapitányként, később válogatói minőségben a görög válogatottnál is dolgozott. Künsztler Márton és Hermann Antónia fiaként született a magyar fővárosban, Terézvárosban házasodott, Segel Máriát vette feleségül 1926-ban. Családi hátteréről és személyes történetéről azonban jövőre valószínűleg többet megtudhatunk, ugyanis a róla görögül megjelent friss portrékönyv már lefordítva várja a magyar változat kiadását. A közelmúltban a Görög Intézet szervezésében tartott görög–magyar futballtörténeti konferencián videós bejelentkezés keretében ismertette művét a szerző, Manosz Andrulakisz sportújságíró, az alábbiakban az általa idézett szemelvényekből is válogattunk.

A múlt századforduló szülöttjének labdarúgó-pályafutásáról ugyanezen a tematikus eseményen Dénes Tamás futballtörténész, a Nemzeti Sport korábbi főszerkesztője tartott részletes beszámolót, amelyből kiderült, hogy első felnőtt mérkőzéseit a Nemzeti SC fekete-fehér színeiben vívta az első világháború idején. Sajátos karriertervét is ebben az időben fogalmazta meg, rögzítette, hogy „mindig arrafelé gravitál majd, ahol amatőr létére a legtöbb pénzt keresheti a futballal”.

Így sodródott a világégés után Pozsonyba, a helyi zsidóság csapataként működő Makkabihoz, később a brünni Makkabihoz, kalandozásait azonban a magyarországi futballvezetők nem méltányolták, „játékoscsábítás és amatőrség elleni vétség gyanúja” miatt 1922-ben játékjogát felfüggesztették. A futballista erre Hamburgba igazolt, az Union Altonához, ekkor jelentette róla a Sporthírlap: „Künsztler József, az NSC volt játékosa jelenleg a hamburgi Union csapatában játszik, mégpedig olyan sikerrel, hogy Hamburg–Berlin válogatott mérkőzésére beválogatták Hamburg város csapatába. Annál különösebb, hogy Künsztler otthagyja jelenlegi sikerdús szereplésének színhelyét s a jövő szezonban az előkészítő osztály élén álló Főv TE-ben fog játszani. Így írta ezt legalább a Főv TE-ben levő barátainak. Ismerve a futballisták ígéretének komolyságát, még az is megtörténhetik, hogy Künsztler beváltja az ígéretét.” Végül maradt a német csapatnál, Magyarországon legközelebb csak 1926-ban látták játszani, az Újpestnél, majd a III. Kerületnél tett rövid kanyarja után következett sorsfordító országváltása: Görögországba költözött.

A Panathinaikosznál már elsősorban edzőként lépett színre, 1928 és 1934, majd 1937 és 1939 között számos emlékezetes mozzanatnak volt tevékeny részese, például nevéhez fűződött az Olympiakosz elleni, utóbb a szurkolói kultúrában is fontos elemként beépült 8:2-es győzelem. Legfőbb érdeme azonban életrajzírója értékelése szerint az volt, hogy a görög, illetve a ciprusi futballban meghonosította az európai stílust, európai edzésmódszereket, az utánpótlásnevelés korszerű rendszerét.

Módszereiről így írt a Panathinakosz című lap (a készülő magyar könyv fordítását idézve): „Künsztler vérbeli tehetségkutató. Minden szabadidejét kisebb-nagyobb csapatok figyelésével tölti. Még a kis környékbeli csapatok meccseit is figyelemmel kíséri. Járja a város grundjait, a mezőket, kimegy iskolai mérkőzésekre és a független egyesületek házi bajnokságaira. Aki megtetszik neki, zöld mezbe bújhat. Künsztler azt mondja a kiszemelteknek: »Gyertek ki a Sugárútra, amikor ráértek, és rúgjatok kicsit kapura! Szóljatok az őrnek, hogy meg van velem beszélve.« A gondnok, Thanaszisz Nikenasz is be van avatva a tervbe. A fiatal tehetségek elragadtatva lépnek be a Panathinaikosz újonnan épült stadionjába, amely az athéniek szemében inkább lenyűgöző palota. Közülük a legjobbak sohasem hagyják el a Sugárutat. A történet legnehezebb része a távozók csalódottsága. Az egymás után tesztelt több száz labdarúgó közül kevesen tudják azt nyújtani, amit a magyar edző vár. Mivel Künsztler alig beszél görögül, kialakít a gondnokkal egy jelrendszert. A kiválasztás során az edző hirtelen elkiáltja magát: »Viszlát, Thanaszisz!« Ekkor a gondnok felé fordul, a korlátok mögül figyeli Künsztlert, aki fejmozdulattal jelzi, mely játékosokkal nincs megelégedve. Nikenasz ezután udvariasan közli az érintettekkel, hogy hagyják el a pályát.” 

Amikor 1939-ben elérkezett a távozás pillanata, Künsztler az Athlitizmosz című lap hasábjain közzétett mondatokkal búcsúzott a Panathinaikosztól és a görög szurkolóktól: „Tudtam, hogy egyszer eljön az elválás napja, és igyekeztem nem gondolni rá. Az évek sajnos gyorsan telnek, és itt az ideje, hogy kicsit higgadtabban tekintsünk egy szebb jövő elé. Őszinte fájdalommal búcsúzom szeretett Panathinaikoszomtól és tiszteletbeli gyermekeimtől, Athéntól és a görög szurkolóktól. A legszívesebben mindenkinek külön-külön megszorítanám a kezét, ez sajnos lehetetlen. Kérem, hogy továbbítsák mindenki felé hálámat és jókívánságaimat. A Panathinaikosznak sok győzelmet, a görög labdarúgásnak összetartást, egységet és fejlődést kívánok! Soha nem felejtem el Görögországot.” 

Ekkor már Cipruson is letette a névjegyét, 1934-től dolgozott az APO Ellinon Lefkosziasz (APOEL) edzőjeként, és miként a bajnoki címek sora mutatja, igen sikeresen. Az Ethnosz című lapban így jellemezte egy kortársa: „A világon mindenhol ismerik és elismerik, különösen a szurkolóink körében. Ő lett hazánk sportéletének legnépszerűbb alakja. Az APOEL külföldi edzője, Künsztler József úr tizennégy esztendővel ezelőtt érkezett Ciprusra és soha nem fordult meg a fejében, hogy elmenjen innen. Megszerette ezt a helyet, magáévá tette a szokásainkat, jó és széles baráti kört alakított ki a szakmán belül. Családjával együtt letelepedett, és beolvadt közénk.” 

Künsztler József 1977-ben hunyt el Nicosiában.