Weisz Frigyes volt a Fürth ásza – aztán kitört az első világháború...

Magyarország reprezentatív labdarúgócsapata 1914. november 8-án, vasárnap – egy nappal azt követően, hogy a „kolera behurczolásának” elejét véve a császárvárosba tartó vonaton a játékosokat „egy-egy orvos megvizsgálja, és minden egyes utastól megkérdezi, hogy egészséges-e” – a bécsi WAC Sportanlagén 2:1-es győzelmet arat Ausztria legjobbjai felett, s a hazai lapok közül a remek sportrovatot fenntartó Az Újság hétfőn elégedetten jegyzi meg, hogy „az újoncz Konrád II mindenképpen érdemessé tette magát a kitüntetésre, nemcsak goaljával, de különösen szép és körültekintő labdaosztogatásával (is)”. A tudósítását pedig azzal zárja a lap: „Reméljük, hogy jövő tavasszal, amikor a két csapat legközelebb összekerül, már nem a hadbavonultak javára, hanem a hadból győztesen visszatértek javára rendezzük a magyar–osztrák válogatottak mérkőzését.”

A Sporthírlap – miközben szintén elismeréssel ír Konrád II Kálmán teljesítményéről („az újdonsült reprezentatív a legjobb igyekezettel fáradozott a jó eredmény elérésében”) – a maga részéről nem felejti el hozzátenni, hogy a szóban forgó bécsi találkozón egy másik csatárnak kellett volna bemutatkoznia a magyar válogatott centerposztján. „A »33« FC Németországból hazatért kitűnő centerét szombaton vitték el a harctérre, s ezért nem vehetett részt a bécsi válogatott mérkőzésben. Weisz Frigyes esetében kétségen kívül rejlik egy kis footballista tragikum, mert éppen az elé került leküzdhetetlen akadály, ami a legnagyobb vágya egy footballistának, hogy első ízben szerepelhessen a válogatott csapatban” – írja, s ennyi év után sem kívánunk vele vitába szállni.

A korabeli első számú sportújság egyáltalán nem túlzott a „futballistatragikum” kitételt illetően, bár aligha sejtette – ám mintha ráérzett volna –, hogy Weisz Frigyes életében sohasem érkezik el az a bizonyos első ízben. S ennek oka: a valódi tragédia, Weisz tragédiája. Halála a harctéren.

De ki is volt ez a Magyarországon méltatlanul elfeledett hősi halott futballista?

Weisz Frigyes 1891. október 25-én született Tétényben (ma Nagytétény, Budapest része), Weisz Rezső kávés és Schulteisz Terézia háztartásbeli gyermekeként, római katolikus családban. Az első világháború veszteségi adatbázisa című honlap szerint a galíciai Lutków melletti csatatéren hunyt el 1915. május 20-án, halálakor a magyar királyi 1. honvéd gyalogezredben szolgált őrvezetőként; foglalkozása műszerész. Kiss Menyhért Football Könyv, 1912–13 című munkája alapján „footballt először 1900-ban látott a Marcibányi téren a 33 FC-től. Legelső nyilvános szereplése 1907-ben volt a Budai Testgyakorlók Körénél, de még ugyanazon évben belépett a 33 FC tagjai sorába, s már az 1908/9-iki II. oszt. bajnokcsapat egyik főoszlopa volt. 1911. február havában Frankfurtba kellett utaznia, s ott a Frankfurter Fussball Verein Amicitia csapatában, majd Frankfurt város válogatott csapatában két ízben játszott.”

Kiss három dologban feltétlenül téved: Weisz 1908-ban lett a BTK játékosa (Nemzeti Sport, MLSZ-közlöny, 1908. szeptember 5.), a 33-as Football-Clubba 1909-ben lépett át (Nemzeti Sport, „Igazoltattak 2406-tól 2410-ig”, 1909. június 19.), a Harihárom pedig nem az 1908–1909-es idényben nyerte meg a második vonal küzdelmeit, és jutott fel az első osztályba, hanem egy évvel később, 1909–1910-ben. Weisz 1910 őszének elején – amikor csapata 1:0-ra megverte a bajnok FTC-t – „előbb mint középcsatár, majd mint fedezet reprezentatív klasszist árult el”, sőt az egész őszi idényben brillírozott.

Tulajdonképpen a klubja is, amely a ferencvárosiak után a BTC-t is felülmúlta (2:1), és öt mérkőzés után 7 ponttal a harmadik helyet foglalta el a táblázaton. Csakhogy október második felében a ferencvárosiak Malaky Mihállyal az élen kisütötték, hogy a 33 FC addigi bajnoki mérkőzésein Zsák Károly, „a tehetséges kapuvéd jogosulatlanul szerepelt”, és az MLSZ elé citálták az ügyet. Mialatt az 1910. október 29-i Nemzeti Sport a szövetség intézőbizottságának határozatát közölve azt írta, hogy „kétségtelenül beigazoltatott azon körülmény, hogy a 33 FC 1. csapatában Zsák Károly nevű játékos” az MTK, az UTE, az FTC és a BTC elleni bajnoki összecsapásokon igazolatlanul szerepelt, ezért a 33-asok vonatkozó négy bajnoki meccsének eredményét megsemmisítik, egyúttal 8 pont levonásával sújtják őket, ugyanazon hasábok alján az állt, hogy a „33 FC részére Zsák Károly (ILSZ-ből)” labdarúgót mostantól fogva új igazolásnak tekintik… November 12-én aztán az MLSZ igazgatótanácsa enyhítette az intézőbizottság ítéletét, és a „33 FC évi összeredményéből nem 8 pont, hanem csupán 2 pont levonását” rendelte el.

Az 1911-es, az 1912-es és az 1913-as év mozgalmasan alakult a rőt hajú csatár számára, aki vélhetően híres klubtársa, dr. Goldberger Pál közbenjárására (a népszerű Gilly 1911 elején Frankfurtba költözött, „ahol mint fővegyész fog egy nagy festőgyárban működni” – írta a Sport-Világ) került ki a Német Birodalomba, sorrendben a Germania Bockenheimben, az FFV Amicitia und 1912-ben és a Frankfurter FV (az Eintracht Frankfurt jogelődje) színeiben rúgva a labdát. Weisz csak hónapokat töltött német földön, amikor ugyanis szünetelt a bajnokság vagy a klubja már nem volt érdekelt benne, mindig hazaköltözött, és a 33 FC-ben futballozott tovább. Német források tudni vélik: 1913 márciusában hagyta ott végleg a Majna partját.

Hogy a második világháború előtti évtizedek egyik dél-német óriásánál, az SpVgg Fürthben folytassa pályafutását. Az 1913–1914-es évad történelminek bizonyult Frankföldön, a fürthiek fennállásuk első országos bajnoki címét nyerték meg az idény végén, elsősorban profi trénerük, az angol William Townley úttörő munkájának köszönhetően, és amit további két (1926, 1929) országos bajnoki elsőség követett a weimari években. Weisz – akit a német internetes források leginkább Fritz Weiczként/Weissként tartanak nyilván – kulcsfigurája volt az 1913–1914-es bajnokcsapatnak, fürthi feljegyzések szerint 14 meccsen 17 gólt termelt, ebből négyszer a végső fázisban volt eredményes. A VfB Leipzig elleni, kétszeres hosszabbításban 3:2-re megnyert május 31-i fináléban ő szerezte a zöld-fehérek második gólját, a győztes találatot meg előkészítette.

Az SpVgg Fürth 1923-ban futball-labda alakú háborús emlékművet állított stadionjában azon játékosai és klubtagjai tiszteletére, akik a nagy háborúban estek el – a monumentum a ma is létező több mint százezer háborús emlékmű egyike Németországban. A fürthi klub számos hősi halottja, köztük a magyar Weisz Frigyes emléke előtt is tiszteleg.