Nagy baj lehet – Jakus Barnabás publicisztikája

Habár már négy napja véget ért az országúti kerékpárosok Spanyol körversenye, továbbra sem hagynak nyugodni a történtek: és itt most nem az összetettbeli győztes Jonas Vinge­gaard vagy a háromhetesen először dobogós Tom Pidcock nagyszerű sportteljesítményéről, a súlyos balesete után visszatérő Egan Bernal könnyfakasztó szakaszgyőzelméről, Joao Almeida kitartásáról vagy Juan Ayuso és az UAE szappanoperákat idéző viszonyáról van szó.

Hanem valami egészen másról.

Azok után, hogy a palesztinpárti demonstrálók miatt több szakaszt le kellett rövidíteni, volt, hogy végeredményt sem hirdettek, a háromhetes viadal utolsó etapját már Madrid határában leállították. A belvárosi körpálya kordonjait feldöntötte a dühös és elszánt tömeg, és elmaradt az ünnepélyes díjátadó is. Helyette a csapatok spontán szerveztek egyet maguknak este, hűtőládákra filctollal felírt helyezésszámokkal, hordozható hangszóróról lejátszott himnusszal. Sőt, azóta már a Tour de France jövő évi barcelonai nagyrajtja is kérdőjelessé vált, míg a Kanári-szigetek elnöke jelezte, ha a jövő évi mezőnynek tagja lesz az Israel-Premier Tech csapata, nem fogadják a körversenyt.

A látottak alapján joggal vetődnek fel olyan kérdések, hogy mégis mi váltott ki ekkora népharagot és ellenszenvet, illetve miért kétséges az országúti kerékpársport jövője.

A sportesemények jelentős része zárt területen zajlik, szűrt közeg előtt. Ahhoz, hogy valaki nézőként kimehessen például egy magasabb osztályú futballmérkőzésre, jegyet vagy bérletet kell váltania, amit születési név, hely és idő megadásához is köthet a szervező. A szurkoló a belépő megvásárlásával elfogadja a rendezvényre vonatkozó magatartási szabályokat – ezt jellemzően a jegy hátoldalán is feltüntetik. A magyar büntető törvénykönyv nevesít egy külön büntetést, a sportrendezvények látogatásától való eltiltást, ezt abban az esetben lehet kiszabni, ha az elkövető a sportrendezvényen való részvétel, az odamenetel vagy az onnan történő távozás során a sportrendezvénnyel összefüggésben követ el bűncselekményt.

Legrövidebb időtartama egy, leghosszabbja öt év. 

Ilyenkor az elkövetőket viszonylag egyszerűen be lehet azonosítani, köszönhetően annak, hogy kamerarendszerek épültek ki a stadionokban, csarnokokban. Ezzel szemben az országúti kerékpárosok az adott város vagy tájegység közútjain tekernek, a versenyre bárki kisétálhat, a befutók környékén gyakoriak a tumultuózus jelenetek. Nincs elszeparált nézőtér, jegyet sem kell váltani, de épp ez a nyíltság mutatja meg, mennyire ki van téve ez a sportág annak, ha valakik szándékosan meg akarják zavarni. Nem kell nagy tömeg, elég, ha csak egy erőszakos és elszánt kisebbség dönt úgy, hogy törekvése hatékonyabb kinyilvánítása érdekében márpedig kiáll az út közepére, ahol akár százzal is süvíthetnek a kerékpárosok. A lezárással, „zárt kapussá tétellel” az egyik legnagyobb vonz­erejét veszítené el ez a sport, hiszen sterillé válna. Elmaradna az embertömeg a legendás hegyeken, nem láthatnánk az ikonikus élőképeket, tréfás vagy motiváló üzeneteket. Mintha csak edzésen tekernének a bringások…

A népszerű, milliók által a világ minden pontján követett sportág ezen jellegzetességét már korábban is kihasználták: az utóbbi években jó néhány palesztin zászló, üzenet tűnt fel a nagy viadalokon, ezzel a jelenlévők igyekeztek felhívni a figyelmet a Gázában történtekre. De arra, ami a mostani Vueltán történt, korábban nem volt példa, nem kellett ezért belenyúlni az idei Tour de France vagy a Giro d’Italia útvonalába, pedig az Israel-Premier Tech world tour csapata ezeken a versenyeken is indult. Spanyolországban viszont szervezett demonstrációkat láthattunk, ráadásul az ország olyan tartományait érintette az útvonal – Katalónia, Baszkföld, Galícia –, ahol az elnyomás elleni küzdelem és a szeparatizmus iránti törekvés finoman szólva sem ismeretlen fogalom. Könnyen meg lehetett szervezni nagyobb tömeget is, amelynek tagjai aligha tudtak volna akár négy-öt kerékpárost megnevezni a mezőnyből, de nem is azért mentek ki…

A harag oka tehát az Israel-Premier Tech, amelynek tulajdonosa, a kanadai-izraeli Sylvan Adams, a milliárdos Izrael önjelölt nagykövetének nevezte magát, és támogatója is a gázai akcióknak. Benjamin Netanjahu, Izrael miniszterelnöke is kiállt a csapat mellett, amellyel kapcsolatban a kizárás és a névváltoztatás is felvetődött, kerékpárosai közül többen halálos fenyegetéseket kaptak. Sokaknak jut eszébe ilyenkor, hogy tényleg tehet egy amerikai vagy dán kerékpáros arról, mi történik a Közel-Keleten? Tényleg rajtuk kell megtorolni?

Menet közben az együttes szerelése megváltozott, a korábbi név helyett már csak egy p betű és a csillag szerepelt a trikókon, ezzel is a versenyzőket akarták védeni. Ugyanakkor az egyik kerékpárosuk, Tom Van Asbroeck úgy fogalmazott a Het ­Nieuwsbladnak, hogy bár megérti a tiltakozásokat, tiszteli a szólásszabadságot, és helye van a demonstrációnak, de ami a Vueltán történt, az agresszió, és nem a béke, hanem a közrend megzavarása volt a cél. Ráadásul az Arab Emírségek vagy Bahrein által támogatott csapatokkal szemben nem tiltakoztak, pedig ott is „súlyos gondok vannak az emberi jogokkal” – tette hozzá a belga bringás.

Van Asbroeck mellett a mezőny több tagja is arról beszélt, alapvetően megérti a tüntetőket, és maga a demonstráció is egy alapjog gyakorlása, a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát élik meg. De ez az alapjogi védelem egyből elvész, ha a gyülekezés elveszíti békés jellegét, amire számos példát láttunk az utóbbi hetekben a Vuelta szakaszai mentén. Aligha jelentene ekkora beszédtémát, ha a tüntetők békés jelleggel, zászlókkal és transzparensekkel adnának hangot az álláspontjuknak, de láthattuk többek között a csapatidőfutamon, Bilbaóban és Madridban, hogy ezek a megmozdulások nem erről szóltak, ráadásul precedenst is teremthetnek, hiszen mindenki láthatta, alkalmasak voltak arra, hogy alaposan megzavarjanak egy jelentős kerékpárversenyt, a madridi vagy baszkföldi jelenetek negatív értelemben sokáig emlékezetesek maradnak.

Az országúti idény a végéhez közeledik, de a Spanyolországban látott probléma mihamarabbi megoldásért kiált, különben óriási bajba kerülhet a sportág. A véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadsága alapjog, amelyet csak bizonyos, nagyon szabályozott esetekben lehet korlátozni, akkor is szükségességi és arányossági teszt lefuttatásával, részletesen megvizsgálva és alátámasztva, miért is van szükség az intézkedésre és milyen mértékben. 
Most viszont szükséges és arányos reakció és válaszlépés kell a jövőre nézve a versenyek szervezői, házigazdái, a hatóságok és a jogértelmezők részéről. Esetünkben indokolt lehet-e az erősebb rendőri jelenlét és fellépés, az útvonalopciók ­mérlegelése vagy akár a közönség megszűrése.

És nem szabad kihagyni a csapatokat és a kerékpárosokat sem, valamilyen úton-módon garantálni kell a biztonságukat és azt, hogy ez a sportág olyan maradhasson, amiért milliók szerették meg. Ezt ugyanis a küzdelem, a heteken és kilométereken át zajló vetélkedés jellemezte, amit akár a tévéből, akár testközelből lehet élvezni. Abban semmi élvezet sincs, ha egy izgalmas mezőnyhajrá vagy egymás támadásáról igalmassá váló hegymenet helyett csípőre tett kezű vagy leszegett fejű versenyzőket lehet látni egy hangos és békétlen csoportosulás erőszakos ténykedése miatt.

Biztos vagyok benne, hogy a helyzet megnyugtató kezelése nehezebb feladat lesz, mint megmászni az Anglirut vagy a Bola del Mundót, de ha nem történik előrelépés, ezekről az ikonikus pillanatokról le kell mondanunk. Márpedig ezeket sokkal szívesebben nézi az ember, mint a sufnituning eredményhirdetést a hűtőládákon vagy az életre szóló élménytől megfosztott sportolók keserű arcát. 
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!