Az 500 napos mestermű – Moncz Attila publicisztikája

Elnézve az európai topbajnokságok állását, nehezen vitatható, hogy mostanság spanyol vezetőedzők uralják a kontinens futballját. Könnyen előfordulhat, hogy 2018 után a top 5 sorozatból újfent hármat nyer meg spanyol szakvezető együttese, csak amíg hat éve Ernesto Valverde révén egyikük otthon lett próféta (miközben Unai Emery Franciaországban, Pep Guardiola pedig Angliában ért a csúcsra), most kivétel nélkül mindenki külföldön érhet célba. Azt ugyanis nehezen hiszem, hogy akár Míchel Gironája, akár Xavi Barcelonája utoléri az olasz Carlo Ancelotti Real Madridját, így ha lesz spanyol tripla, az Luis Enriquének (PSG), Xabi Alonsónak (Bayer Leverkusen) és a Pep Guardiola (Manchester City), Mikel Arteta (Arsenal) duó valamelyik tagjának köszönhető majd.

A párizsiak aranya a 13 pontos előny fényében borítékolható, a Leverkusennek is 12 forduló alatt alighanem több pontot kell veszítenie, mint amennyit 22 alatt bukott (8), hogy ne legyen története során először Bundesliga-első, mindössze Angliában kell Guardiolának vagy Artetának nagyot hajráznia, hogy visszaelőzze a Liverpoolt. Bár ha azt nézzük, hogy a világ legerősebb bajnokságában a másodiktól a negyedik helyig csak spanyol szakember irányította együttes áll (a negyediken az Aston Villa, amelynek főnöke a fentebb már említett Emery), valamint a Bournemouth csapata is spanyol trénerrel (Andoni Iraola) halad a biztos bennmaradás felé, nehéz kétségbe vonni a dominanciát. Úgy főleg, ha hozzátesszük, hogy a Premier League-ben pontosan ugyanannyi (4) angol edző dolgozik jelenleg, mint spanyol.

Az iksz néhány hónap múlva el is billenhet a spanyolok felé, hiszen a Liverpoolnál a távozó Jürgen Klopp helyére Xabi Alonso az egyik (az első számú? az egyetlen?) kiszemelt. Ő még messze nem része a „fősodorban” dolgozó edzői karnak, viszont az egyik legnagyobb divat napjainkban őt hírbe hozni sztárcsapattal. Igaz, csak hárommal érdemes: a korábban általa játékosként szolgált Real Madriddal, a Liverpoollal és a Bayern Münchennel. Ha úgy tetszik, a Bajnokok Ligája legeredményesebb, valamint a győzelmi örökrangsora holtversenyes harmadik helyén álló két gárdával. Úgy, hogy hősünk szombaton, a Heidenheim–Leverkusen találkozón ünnepelhette meg, hogy eltöltött ötszáz napot edzői pályafutása első profi csapatának kispadján. Messze van az olyan dinoszauruszoktól, mint Ancelotti, Guardiola vagy Mourinho, viszont legalább annyira tudatosan építi a pályáját, mint játékosként. Igazából már akkor megkörnyékezték sztárcsapatok, amikor a Real Madrid utánpótlás-nevelőjében, illetve gyerekkora kedvenc együttese, a Real Sociedad B-együttesénél dolgozott, de az ászok helyett beérte az akkor a Bundesliga 17. helyén álló Leverkusennel. Másfél évvel később az akkori alakulatra már csak nevében emlékeztető Leverkusen toronymagasan vezeti a német bajnokságot, elődöntős a Német Kupában, az Európa-ligában nyolcaddöntős, továbbá 32 tétmérkőzés óta veretlen. Hogy éppen ennyi tétmeccse volt az idényben? Hát istenem…

„Emlékszem, az első két hónap nem volt egyszerű, de már önmagában tanulni is érdekes volt – mondta a hajdani kiváló középpályás. – Most már abban a helyzetben vagyunk, amelyben kijelenthetjük, a teljesítményünk annak az eredménye, amin az előző ötszáz napban keresztülmentünk. Sokat tanultam, de még sok a tennivalóm. Egy feladatunk van: meccsről meccsre haladni.” Ha a Bayer a pénteki, Mainz elleni bajnokit is megnyeri, megdönti a Bayern München német rekordját, ami a sorozatban veretlenül megvívott legtöbb tétmérkőzést illeti. Akkor már csak azzal vigasztalódhat Hansi Flick legendásan taroló csapata, hogy nem lesz (meggyőződésem!) még egy olyan német együttes, amely 32 meccses menetelést 31 győzelemmel és egy döntetlennel teljesít. A Leverkusen mérlegét négy bajnoki döntetlen csúfítja, „csak” a két kupán tud egyelőre hibátlan mutatóval átrobogni.

Ezt a csodacsapatot rakta össze 18 hónap alatt Xabi Alonso, a keze alatt lett minimum nemzetközi klasszis Odilon Kossounou, Edmond Tapsoba, Florian Wirtz és Jeremie Frimpong, továbbá neki köszönhető, hogy alighanem hónapokon belül véget ér a Leverkusen 31 éve tartó trófea nélküli időszaka. Ő meg közben szakmunkásból mester lett, az egyik legkeresettebb portéka a piacon. Bár helyesebb talán úgy fogalmazni, hogy ő és a stábja. Tizenketten dolgoznak a háttérben, és aki vinni akarja őket, alighanem csak „csomagban” viheti. Xabi Alonso nem szólista, amikor a Bayern elleni KO-t (3–0) követően őt akarta ünnepelni a közönség, hívta magával a teljes stábját is. Ők így, együtt nagyszerűek. Mert például Marcel Daumról és az ő analitikájáról tilos elfeledkezni, hiszen az elemzései, ellenfél-feltérképező munkája nélkül nem jöhetnek létre olyan mestertervek, mint a Bayern ellen váratlanul előhúzott 4–4–2-es hadrend. Vagy ha nincs Simon Rolfes sportigazgató és csapata, akkor hogyan játszhatna itt most Victor Boniface, Granit Xhaka vagy Alejandro Grimaldo, hogy csak az idény legfontosabb érkezőit említsem. A Bayer a 2023–2024-es évadban összesen 81.8 millió eurót költött erősítésre, a Bayern és az RB Leipzig ennél 100-100 millióval többet eltapsolva is csak a hátát nézi…

A spanyol érkezése után kényszerből jobbára kontrákra berendezkedő Leverkusen ma már domináns, nagy területet bejátszó, sok gyors támadást vezető gólgyár, amelyet tétmeccsen már csak öt találat választ el a százas határtól ebben az idényben. Lassan azt nehéz eldönteni, hogy leverkuseni győzelemből vagy a Xabi Alonsót méltató dicshimnuszból van-e több. Hiába, akinek a kézjegye ennyire látszódik egy csapaton, azt nagyon gyorsan vinné az elit. Miközben a rutinosnak tartott Thomas Tuchelnek 11 hónap alatt sem sikerült megmutatnia, mit is akar játszatni a sokkal jobban „eleresztett” Bayern Münchennel, a szuperrangadón akkora taktikai leckét kapott a „kezdő” edzőtől, hogy azt lehetetlen volt nem észrevenni. A már futballistaként is roppant intelligens Xabi Alonso ugyanis mindent felhasznált, amit a labdarúgásban tanult. „A tapasztalat szerintem az, hogy mit kezdesz azzal, amin keresztülmentél – fogalmazott korábbi játékosa kapcsán Rafa Benítez edző. – Ha végigjársz különböző országokat, ligákat, csapatokat és szinteket, rengeteg tapasztalattal és információval leszel gazdagabb. Ezért gyakrabban tudsz helyesen dönteni. Ahogyan minden ember, mi, edzők is követünk el hibákat, de a tapasztalatnak köszönhetően gyakrabban vagyunk képesek helyes döntést hozni.”

A csaknem másfél évtized alatt a Liverpoolban, a Realban és a Bayernben lehúzott majdnem 400 tétmérkőzés alighanem Alonsót is kellő tapasztalattal vértezte fel azt illetően, merre vigyen az útja. A Leverkusent máris kinőtte, ez biztos. A Real padja 2026 nyaráig foglalt. A Bayernnél egyelőre nem döntötték el, hogyan meneküljenek ki a Tuchel-csapdából. A Liverpool pedig „ezerrel” keresi Klopp utódát. Xabi Alonso talán nem lesz akkora rocksztár, mint a német szakember, de tökéletesen illik a legkésőbb az amerikai tulajdonosok óta élő klubmodellbe. Ott az érkezőnek hagynak időt. A Real Madridnál a kétezres években 17 alkalommal cserélt gazdát a kispad, Münchenben (úgy, hogy Guardiola 2016-os távozása óta még csak két évig sem húzta senki!) 12-szer – az Anfield Roadon ötször. A Liverpoolnál 1892 óta 21 jól elhatárolható edzői korszak volt (tekintsünk el Ronnie Moran 10 meccses beugrásától 1991-ben), de csak három éra ért véget száznál kevesebb tétmeccsel.

Ha Xabi Alonso továbbra is annyira tudatosan és következetesen dönt, ahogy eddig, az ősztől is nagyon fogom irigyelni a „vörösök” szurkolóit.
A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!