A fél tizenegyre meghirdetett találkozón pontban mindenki megjelent, bár a váratlan nyári vihar majdnem „eláztatta" a társaságot. A kedvét azonban senkinek sem szegte: izgalmas napok várnak a fiatalokra.

A tizenegy órai indulás után a megérkezést a szobák elfoglalása, valamint egy ebéd követett, majd a csendes pihenő után sor került az első edzésre. A játékosok számára most már annyi újdonsággal nem szolgált a létesítmény, mint korábban, tekintve, hogy a kiválasztók során egyszer már mindannyian megkóstolhatták a felcsúti akadémia „ízeit".

A hétfő délutáni edzésbe a három, állandó tréner mellett egy koordinációs szakember is besegített. A program nem volt túl feszített és megterhelő, de ez nem is lehetett a cél. Az egymást sem igen ismerő játékosokat először az érthető görcsösségükből próbálták meg felszabadítani a trénerek. Az edzésen így fontos szerepet kapott görcsoldóként a labda is, amiről azért valljuk be, nem az alapozó időszak elengedhetetlen kelléke. A rövidpasszos kényszerítők gyakorlása mellett egymás közötti kétkapus játék is szerepelt a programban, utóbbi örök recept azóta beválik, hogy Angliában újra felfedezték és írott szabályok közé szorították a labdarúgást.

„Nagyon örülök, hogy úgy alakultak a dolgok, hogy befértem a kiválasztottak, a tábort megkezdők közé – mondta Kemecsei Kristóf, a harmadosztályú Dunaharaszti MTK felnőtt csapatának 17 éves játékosa. – Az első edzés egy-két fokkal nehezebb, pörgősebb volt, mint amihez hozzá vagyok szokva. De erre számítottam, ez így van rendjén, azért mégiscsak más szint. Az edzők nagyon kedvesen, normálisan fogadtak minket, és persze az emberi részek mellett szakmailag is nagyon értik a dolgukat. Különösen a fizikai rész, amihez fel kell tudni nőni, nekem is. Többet és gyorsabban mozogtunk, mint ahogyan azt az otthoni gyakorlásokon megszokhattam. A társaság különben jó, de még alakul majd ez, az idő múlásával egyre inkább összerázódunk. A buszon lefelé jövet is kisebb társaságok alakultak ki, mint egy igazi csapatnál, de ahogy majd telnek a napok és egyre több edzésen veszünk részt közösen, úgy lesz még nagyobb közöttünk az egység. A végén pedig biztos vagyok benne, olyanok leszünk, mint akik évek óta egy közösséghez tartoznak. "

Az első napot az Olaszország–Paraguay (1–1) vb-mérkőzés közös megtekintése zárta.